Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-13 / 11. szám

tied, az az enyém is. Még kevesebb fogalma van a kommunizmusról, ha azt csak a szocziálizmus fokozásának tekinti. Az anarchizmusról meg sejtelme sincs. Sőt egyenesen felháborító, a mit állit, hogy „a Krisztus tiszta tana anarchizmus, a ki Krisztus tanát megérti, az csak anarchista lehet". Lehetetlen, hogy Debreczenben ezt tanítanák ! Hol szedte hát fel ezt a bölcseséget Erdei Károly? S hol tanulta azt, hogy „a szocziálizmus alapja a biblia?u

S hol tanulta azt, hogy a szocziálizmus kérdését a cura pastoralis körében kellene tárgyalni ? S hol tanulta azt, hogy addig nem lehet az evangéliumot a jó kútforrásának tartani, a míg az adóért árverezni fognak ? Nem akarok minden egyes felszólaló beszédére reflektálni s az éretlenségeket rovásra szedni. Csak annak a csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy a jelenlevő theol. tanárok, bár a tárgyalásba befolytak, az ilyen félszegségeket vissza nem utasították. Vagy mégis a jegyzőkönyvben volna a hiba? Kádár Géza kolozsvári theologus felolvasása: „Milyen legyen a theologiai hallgatók belmissziói tevékenysége?" szintén nagyobb érdeklődést keltett. Bocsor László budapesti theologus nem tartja szükségesnek, hogy a theologus naponként olvassa a bibliát! Minek is az neki! Ágoston Sándor budapesti theologus szerint „a szük körben tartott bibliaolvasások nem járnak akkora eredménnyel, a mennyi időt rájuk fordít az ember". Sőt mégéretlenebbet is mond: „Bibliaolvasásra igen szüksége van az egyszerű népnek, de nem a theologusnak, a kinek feladata megismerni a könyvet, mint történeti okmányt, nem pedig mint égből pottyant isteni adományt". Nem hiszem, hogy ezeket Budapesten tanulták volna! Erdei Károly debreczeni theologus meg a papságot leczkézteti és akarja rendes kerékvágásba terelni, mondván, hogy ha a papságról „látjuk, hogy nem abban a légkörben növekedett fel, a melyben mi élünk, kötelességünk kimenni ós munkálkodni!" Persze nem nagyon félelmetes ez a nagyhangú fricskázás, mert Erdei szerint az öyiképzökörök a legalkalmasabbak a belmissziói tevékenység gyakorlására. Harsányi Pál debreczeni theologus a saját otthonáról fest képet, a mikor panaszkodik, hogy „Debreczenben, a hol a theologusok összeülnek kártyázni, meg inni, és ha bemegy az ember, azt kérdik, mit keres ott? a bibliaolvasást életbeléptetni lehetetlenu

. Viszont Koszorús István kolozsvári theologus több theologiai intézet ellen emel vádat, a mikor azt hirdeti hogy „sok theologiáról hallottam már olyan dolgokat, a melyek még mesterlegényekhez se illenek Hát bizony ezek csiklandós dolgok, de nagyon! Szomorú képet nyerünk ezekből theologusaink szellemi és erkölcsi színvonaláról. Ha csak ennek a szégyenletesen alacsony színvonalnak a bemutatása volt a szövetkezet czélja, úgy most, hogy elérte a czélját, bízvást feloszolhat. Ha pedig mást nem tud felmutatni, mint csak azt, a miről az előttünk lévő jegyzőkönyv beszél, akkor annak a szövetségnek nincsen értelme. Mert gyarlóságoknak, gyengeségeknek, szellemi szegénységnek a mutogatására nem szoktak szövetkezni. Professor. MISSZIÓÜGY. Az evangelium a spanyolok között. — Néh. Fliedner Frigyes madridi lelkész irataiból. — VII. Kisebb üldözésektől és bántalmaktól az ország egyetlen részén sem voltak mentek az evangelium munkásai. Az államkormány és a papság többé-kevésbbé pártját fogták a támadóknak. Már 1869-ben keletkezett egy „spanyol katholikus egyesület, mely a pápa helyeslésével és áldásával, a spanyol prelátusok odaadó támogatása mellett szép sikerrel működik, hogy az istentelenség egyesült tévedéseit üdvösen kikorrigálja és gátat vessen a protestantizmus terjedésének". Iskolák, népkönyvtárak szervezése, jó könyvek terjesztése mellett „gyakorolja a jótékonyság munkáját mindazon családoknál, a kiket a nyomor tán arra kényszerít, hogy lelkiismeretüket protestáns aranyért eladják". Az egylet jövedelme Madridnak egy kisebb kerületében 4000 tallér, szervezete kitűnő. Áll pedig a „legszentségesebb Mária oltalma alatt, ennek szeplőtlen fogantatása titkában". Érdemes megemlíteni, hogy e r. katholikus egylet elnökének házában volt a német misszió leányiskolája, s bármint erőlködött is, a bérletet fel nem mondhatta, mert anyja a protestánsok pártján állott. A kormány eleitől fogva ingadozó álláspontot foglalt el az egyre jobban terjedő protestantizmussal szemben. Az alkotmány 11-ik §-a szerint: „Spanyolország területén vallásos meggyőződésében és istentiszteletének gyakorlatában senki ne akadályoztassék, kivéve, ha ellenkezésbe jön a keresztyén morált megillető tisztelettel. Mindazonáltal semmi más nyilvános czeremonia nem engedtetik meg, mint az államvallásé". A törvénynek ezen utolsó — kiterjeszthetése miatt kautsuktörvénynek nevezett paragrafusából, mely jobbkézzel visszaveszi mindazt, a mit a bal adott — sokszor magyarázták már ki az evangeliumi istentiszteletek büntetését, s a kormány már többször volt kénytelen a spanyol ultramontánok és jezsuiták túlkapásait mérsékelni. Az ultramontánizmusnak mindent lenyűgöző hatalma ellen már korábban nyilvánult az oppoziczió. Az „El Reformista" (A reformátor) cz. újság már 1873. végén ezt írta: forradalmunk első gondolata a róm katholiczizmus halála. A madridi Athenaeumban, Spanyolország legelső tudományos társaságában, 1880-ban a legnagyobb spanyol költő, Nunner de Arce Gáspár ..Márton testvér látomása" cz. versét olvasta fel. Könnyű kitalálnunk, hogy Márton testvér nem más, mint Luther, a nagy reformátor. A költemény egy klastrom czellájában rajzolja Márton testvért, a mint küzd a kétséggel, melyet az egyházi hatalomnak szerteszét tapasztalható nagy visszaélései keltettek lelkében. Az erős bőjtölés és önkínzás önkívületi állapotba ejtik. Álmában elvonul előtte Róma egész története; látja a nagy Babylont, a reformáczió előtti pápák rettenetes bűneit és kétségbeesve kiált fel: óh Róma, Róma, mivé tetted az én Istenemet! De a zúgó népáradat felett ott látja lebegni az igét, a mely elég ahhoz, hogy széttörje Róma bilincseit és romba döntse az ős Bábel hatalmát Felébred, az életét féltő barátok aggódva állják körül, ő pedig kijelenti, hogy reá nézve új élet kezdődik; csuháját megútálta. Bolondnak tekintik, magára hagyják. Csak a legöregebb barát marad mellette. Mit akarsz? kérdi Márton testvértől izgatottan. Rómát akarom legyőzni! — A költemény a zárdafőnök átkával végződik, mellyel a merész ki jelentést kiséri. Spanyol költő még nem lépett soha ily bátran Róma ellen küzdőtérre a költészet hatalmával, s alig értelmezte még mélyebben valaki a reformáczió