Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-13 / 11. szám

belső szükségszerűségét, mint Nunner, a kinek költeménye a megjelenés utáni első hónapban négy kiadást ért. Áz a szerencsétlen háború, mely a kilenczvenes évek végén Spanyolország jövő reményeit százanként vitte a halál martalékául, óriás erkölcsi és társadalmi nyomort idézett elő. Minden élelmiszer ára ijesztően felszökött ; ezt követte a falvak és kisebb városok fellázadása. Talaveraban megrohanták és felgyújtották a jezsuita kolostort, mert a jezsuiták voltak a leggyűlöltebb gabonauzsorások. A szentatyák természetesen kereket oldottak, a nép pedig megrohanta a templomokat és megégette a szent képeket. íme, a szegény nép mégse tiszteli igazán a bálványisteneket. De azért mégis nagyon nehéz ennek a nyomorult, gondok özönével terhelt népnek tömegét az evangéliumhoz vezetni. Ám a háború szerencsétlenségei és káros következményei nem maradtak hatás nélkül. Erről tesz bizonyságot az „El Orden" cz. spanyol napilap a következő figyelemreméltó czikkében: „Az emberiség baladásának útján a protestáns nemzetek messze elhagyták a katholikusokat, s a távolság hovatovább nagyobb lesz. Ez egy nyílt, letagadhatatlan, kegyetlen valóság, a melyen nem segít semmi szőrszálhasogató, erőszakos magyarázat; pedig ez a megfigyelés legszebb gondolatainkat és képzelődésünket dönti szomorú romhalmazzá. (Itt következik egy két példa: Poroszország háborúja Ausztria ellen, Anglia és Irland viszonya, Svájcz valláserkölcsi állapota s a spanyol-amerikai hábrú.) Mindezekből — egyéni véleményünktől eltekintve — a vallásra vonatkozólag azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a róm. katholiczizmus csak a letűnőfélben levő, elgyengült és túlszárnyalt népek vallása. Nem tagadhatjuk, hogy a róm. katholiczizmus az emberiség gyermekkorában nagy szolgálatokat teljesített az oktatás és irányítás által. De bár a jelenkor népei óriási lépésekkel mennek a haladás útján, a róm. katholikus egyházra nézve az egyén mindig csak ugyanaz marad : egy gyenge, ingadozó teremtés, a kinek segítségre, gyámra van szüksége. Innét van a róm. kath. egyházban az egyéniség teljes megvetése. Csodálkozhatunk-e tehát azon, hogy egy lény, a ki állandóan ilyen gyámság alatt él, végre elveszti minden életkedvét, akaratát és erejét. Távol van tőlem, hogy a protestantizmust abszolút igazság gyanánt tekintsem .... de ez azért nem akadályoz annak kijelentésében, hogy a protestantizmus sokkal nemesebb keresztyénség Képzeljük el, hogy egy róm. kath. pap ajakáról ezt hallanánk : „a róm. kath. nemzetek a hanyatlás útján vannak, vezetőjük Spanyolország! Miért nem akarjuk megállítani a végpusztulás útján? Ha katholikusok maradunk, pusztulásra, halálra vagyunk kárhoztatva; tán elejét vehetnénk az elpusztulásnak a protestantizmusra téréssel. Az átokkal meg daczolunk: előre!" — De fájdalom, ez csak képzelődés. Mert ide figyeljetek és halljátok meg a valóság szavát: a róm. kath. egyház egy és megoszthatatlan, örökéletű, rajta a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Extra ecclesiam non est salus; mi vagyunk az igazság és Istennek egyedül igaz képviselői a földön! — Tehát Spanyolország megmentésénél nem számíthatunk a klérusra És én látom Spanyolország jövendőjét : egy ország elpusztulva, romhalmazokkal tele, beborítva tövissel, fenyővel, tölgyfával, benépesítve farkasokkal, — szerzetesekkel " Persze az ilyen vélemény még csak elszigetelten található s egy fecske nem csinál nyarat. Az legyen törekvésünk, hogy Spanyolország szerencsétlen lakosságát megismertessük az igaz szabadság hordozójával! Molnár János, ref. lelkész. KÜLFÖLD Külföldi szemle. Az általános ev. luth. értekezlet ez évi szeptember 26—29. napján Rostock városában fogja tartani Vitzthum gróf és Schéek svéd püspök elnöklete alatt XI. évi nagygyűlését, mely alkalommal e szűkebb felekezetieskedő értekezlet irányát és szellemét jellemző következő kérdések kerülnek tárgyalás alá: „A hitvallás a hivatásos életben"; „Van-e érvénye az ev. luth. hitvallásnak a XX. században?"; „Az ev. vallástanítás a felsőbb iskolákban"; „Az ev. luth. hitvallás nemzetközi jelentőségéről1

' ; „Az ev. luth. hitvallás Rómaellenes jelentőségéről" ; „Az ima érvénye az istentisztelet s a személyes élet körében" ; „Mit tehetünk a tartományegyházaknak népegyházakká való fejlesztése tekintetében?" Ez egyesület az ev. luth. egyház erősítését és megszilárdulását czélozza az egész földkerekségen, bár abban a német szellem és gondolkozás viszi a főszerepet. Az ev. hitvallás, már t. i. az ágostai hitvallás csakugyan egyetemes érvényű. De ép azért nem is lehet azt a szűkebb felekezetiség körébe szorítani. Szép gondolata az, a mi a wittenbergi reformáczió lényegének is megfelel, hogy a lutheri egyház a tan egysége felé törekszik, de épen abban hiányzik nála az egyház társadalomalkotó jellege. Hoensbroech gróf, az exjezsuita polemikus író, kiadott egy röpiratot, a melyben jezsuita írókkal igazolja be „a czél szentesíti az eszközöket" czímű hirhedt jezsuita alapelvet. Dasbach trieri káplánnal és orsz. képviselővel polemizálva, kétezer márka fogadást ajánlott fel a jezsuitizmus e morális alapelvének beigazolására, s az ügy pénzügyi oldala a trieri biróság elé került. Hoensbroech kimutatja, hogy a jezsuiták erkölcstelen intenczionizmusa s a nagyobb bűnöknek a kisebbekkel való takarása szórói-szóra megtalálható egy Becanus, Vasquez, Sanchez, Escobar, Tamburini, Laymann, Castropalav, s az újabbak közül Grury, Palmieri, Lehmkuhl s más jezsuiták műveiben. Bizonyságul felhozza még Hoensbroech Pascal provincziális leveleit, s a jansenista, ókath. és ev. irodalmat. A vitába egy hosszabb s egy rövidebb közleménnyel az Alig. Ev. Luth. K.-Ztg. hasábjain Zöckler greifswaldi tanár is beleavatkozott, s forrásszerű alapon mindenben megerősíti Hoensbroech adatait. Nem hiába mondotta a jezsuitákról szellemesen Hase a maga klasszikus polemikájában, hogy a jezsuiták erkölcsi elvei — „a Jesu itis!" Harnack „A keresztyénség lényege" cz. művéhez hasonlóan Seeberg berlini tanár „A ker. vallás alapigazságai" cz. műve is hasonló megtámadtatásban részesült a német theologusok részéről. Némelyek a Ritschl-féle theologiához, mások a Harnack-féle felfogáshoz való közeledéssel vádolják; sőt vannak, mint Cremer;

Lepsius és mások, a kik az írástól és az egyházi tantól való letéréssel is illették. Seeberg a Hengstenberg-féle „Alig. K.-Ztg." hasábjain válaszol e theol. vitatkozásokra, és kimutatja, hogy úgy a tárgyat, mint a módszert tekintve, lényegesen