Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-20 / 51. szám
hetetlen között. Csak a véges világot ismerhetjük meg, az érzékfeletti világ- (a lélek, az Isten, a szellemi világ) megismerhetetlen. Megismerhetetlen továbbá a tér, az idő, az anyag, a mozgás, az erő is. A dolgok Ősoka valóságos örök misztérium, a melyet az emberi elme sohasem képes megfejteni. A legfőbb igazság, a melyet elérhetünk, az erő fenmaradása, s ebből származtathatjuk le az erők viszonyainak állandóságát, vagyis azt, hogy ugyanazok az erők ugyanazon körülmények között ugyanazt az eredményt sziilik. A természet folyamata pedig kettős: evoluczió ós disszoluczió. Evoluczió (kifejlés), azaz kiterjedése a mozgásnak és ezzel az anyagnak egészszé való egyesülése; és disszoluczió (feloszlás), azaz az egésznek részeire való oszlása. Az evolúció gondolatát Spencer vezérelvül használja az összes jelenségek megmagyarázására : a föld képződésének, az élő szervezet alakulásának, a társadalomnak, a nyelveknek, a tudományoknak, a művészeteknek és az erkölcsöknek magyarázatára. Spencer bölcseleti rendszeréből a fejlődés elvét a bölcselők, természettudósok, szocziologusok, ethikusok, sőt még a theologusok is felkapták. Divatos tudományos jelszóvá tették. Alkalmazás közben azonban csakhamar kitűnik, hogy a fejlődés elve a különböző életjelenségek között csak akkor vihető keresztül, ha az egységes fejlesztő erőt, az Istent nem hagyjuk ki a számitásból. A ki az ős fejlesztő erő nélkül számol, az nem képes a dolgok végokára hatolni. Annak tudománya a szellemi világra nézve csődbe jut, az anyagi világra nézve sivár és vigasztalan materializmusba stilyed. Hasonlóan járt Spencer rendszerében a megismerhetlenség elve is. A nyolczvanas években nagyon fölkapták, most meg agyonbirálják. Az agnoszticzizmus nem egyéb, mint egyfelől a raczionalizmus, másfelől a természettudományok fegyverletétele az Isten megismerhetőségének ősrégi harczában. A raczionalizmus mindenha azzal áltatta a világot, hogy az Istent az ész által, az Isten kijelentése nélkül meg lehet ismerni*A természettudományok meg azzal áltatták a világot, hogy a jelenségek megismerése által a dolgok lényegét és az érzékfeletti világ problémáit is kielégítőleg megfejtik. Spencer H. mindkét irányzattal szemben azt vitatja, hogy az Istent sem az észből, sem a természetből meg nem ismerhetjük, s a szellemi világ legnagyobb és legfontosabb problémáira feleletet adni nem tudunk. Az agnoszticzizmus tehát első pillanatra zavarba hozta a vallásos gondolkozást. De csak első pillanatra, mert a mélyebb utángondolás hamar meggyőzte a vallásos elmét arról,'hogy az agnoszticzizmus helyes következtetéssel a keresztyén theologia malmára hajtja a vizet. Mit is tanít Spencer? Azt, hogy Istent észből és természetből nem ismerhetjük meg. S mit szól erre a keresztyén theologia? Azt, hogy Istent csak Isten által, kijelentésből lehet igazán megismerni,, s az észből és a természetből való Isten-ismeret hiányos. Az agnoszticzizmus tehát nem hogy ártana, de használ a theologiának. Az agnoszticzizmus teljes erővel az elé a dilemma elé állítja a gondolkozó elmét, hogy az Istent vagy csak Isten által lehet megismerni, vagy sehogy. A vallásos gondolkozók természetesen a dilemma első feléhez állottak, s az angol Drummond, Balfour stb. példájára, mondhatni természettudományi alapon, ismét megszilárdították a keresztyén kijelentésben való hitet. A hitetlen bölcselők a dilemma második felét választva, tovább vergődtek annak a sivár és vigasztalan világnézetnek ködös homályában, a mely a mekhanikus evoluczió és a materialista agnoszticzizmus útvesztőjébe vezetett. Erre az irányzatra mondotta néhány évvel ezelőtt a franczia Brunetier, hogy tudományuk csődbe jutott. Spencer filozófiai rendszere tehát nagyon érdekesen hatott a gondolkozás világában. Az Isten nélkül számoló tudósokat a materialisztikus evoluczió és az agnoszticzizmus elvével a materializmus csődjébek ergette. Az atheista bölcselőket rásegítette arra a nagy igazságra, hogy minden megismerhető életjelenségnek az ismeretlen (az Isten) a magyarázója, s hogy a mindenség e nélkül az életkútfő nélkül élettelen és sivár. A komoly természettudósokat meggyőzte arról, hogy a dolgok láthatatlan lényegéről és a természetfeletti világról természettudományi úton tudniok nem adatott, tehát ne is akarjanak beleszólani. A theologusokat megtanította arra, hogy az Isten dolgairól csak Isten által lehet valódi ismeretet alkotni; az észből és a természetből való Isten-ismeret nagyon hézagos és fogyatékos. Adventi ének. A református konvent által kiadott Próba énekeslcönyv új darabja (1B3. ének.) 1. Szállj, szállj magasra, szíveink reménye, Vezess el minket Jézusunk elébe; Ragyogj előttünk fénynek oszlopával, Szent biztatással, 2. Jön már a Jézus, a mi sziklavárunk, Nem tart soká már bűnben bujdosásunk; Az Ígéretnek földére érkezünk, 0 lesz mi velünk. 3. Ő lesz a váltság, élet birodalma; Fordulj örömre szivünk aggodalma. Az elhagyottnak lesz már pártfogója, Oltalmazója. 4- Lesz már hitünknek diadalma, teljes, Atyánk, az Isten, irgalmas, kegyelmes; A szeretetnek fényes napja jön fel Idvezítőnkkel. 5. Szállj, szállj magasra, szíveink reménye, Vezess el minket Jézusunk elébe; Mert a váltságot ő hozza földünkre, Nagy örömünkre.