Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

székből, mint programm hangzott el az 1848 : XX-dik törvényczikk végrehajtása. Apage satanas napi politika! Végre ötvenöt év múlva a holtnak vélt leányzó ébredez. Végre igazi szabadelvűség nyilatkozik meg ott, a honnan szólania kell. Végre lehet reményünk arra, hogy a magyar állam önzetlenül, vagyis autonomiánk csorbítása nélkül, segíteni akar vitézkedő szentegyházán. Pedig igazság szerint szerények vagyunk. Nem ötszáz milliós dotácziót. nem tejben, vajban fürösztést, nem bőséget, gazdaságot, pompát, hatalmat kívánunk, csak segítséget. Összes igényünk az, hogy a túlterhelést vegyék le vállainkról ; csak a roskasztó tehertől szabadítsanak meg. Ezt sem azért óhajtjuk, hogy kényelemben, a henyesóg párnáján heverészhessünk ; hanem, hogy ezután még sikeresebben dolgozhassunk, építhessünk a magyar nemzeti jövendőn. Munkálkodni akarunk; de szabadítsa hát fel az állam lekötött kezeinket. Nem teszünk meg nem tartandó Ígéreteket. Ott van közel négy évszázados nemzeti multunk : ez a zálogunk arra, hogy tovább is csakis nemzeti munkát akarunk végezni, s leszünk továbbra is a magyar nemzeti állam ecclesia militansa. Anyaszentegyházunkat h azaar ulás szennye sohasem piszkolta be; ezután is csak az az igényünk, liogy továbbra is megtarthassuk a magyar nemzetért való küzdelem glóriáját. De nem szólunk ezekről tovább. Gróf Tisza István szívben-lólekben evangéliumi anyaszentegyházunk tagja ; lélek a lelkünkből, vér a vérünkből ; érti, tudja ő ezeket a hatalom polczán, az ország kormányrúdja mellett is. Hiszen épen ő az, a ki egyik legelső munkása anyaszentegyházunk adózási reformjának. Csak utalunk arra, hogy jelentős, nagy időt élünk. A mikor szinte azt kellett hinnünk, hogy egy modern ellenreformáczió küszöbén állunk; mikor fekete karmait az ultramontánizmus csaknem belemélyesztette hazánk és anyaszentegyházunk testébe : akkor nagy hirtelenséggel fényes világosság derítette fel az alkonyt. A kik azt hitték, hogy éjszaka következik, láthatják, hogy az a hajnal hasadása. Van ebben valami az első pünköst csodájából. Történelmi pillanatok következnek el reánk. Legyünk okosak, mint a kígyók, szelídek, mint a galambok, igazságosak, mint az igazi keresztyének. S akkor bizton remélhetjük, Istenben bízva, hogy az éjszaka elmúlt . . . csakugyan hasad a hajnal ! . . . Kóréh Endre. ISKOLAÜGY. A debreczeni egyetem kérdése. A tiszántúli egyházkerület legutóbbi közgyűlésén ismét szőnyegre került a debreczeni főiskola egyetemmé fejlesztésének nagy és közérdekű eszméje. Az eszme nem mai keletű. A prot. tanárképző intézet felállításával már 1891—92-diki zsinat is foglalkozott, s azt egyetemes egyházunk elsőrangú szükségei közé sorozta. Foglalkozott vele a közvélemény is; sőt egyházunkban hivatalos gyűjtés is folyt, részint a tanárképző, részint az egyetem eszméjének megtestesítésére. Az eszme azonban, sem egészében, sem a prot. tanárképző intézet felállítását czélzó részében, nem ölthetett testet, mind a mai napig, és pedig legfőképen azért, mert annak felvetői ós ápolói nem voltak képesek a közvéleményt a ref. egyetem feltétlen szükségessége felől meggyőzni, a nemzeti nevelés barátait megnyerni s így igazi gyakorlati eredményeket érni el. A községi és egyházi hatóságok, gyülekezetek és egyesek adományaiból és hagyományaiból tekintélyes összeg gyűlt ugyan össze az idők folyamán; de még mindig elégtelen arra, hogy a nagy eszme teljes egészében megvalósítható legyen. Ez a tapasztalat az utóbbi években meglehetősen meg is lankasztotta az eszme harczosainak buzgóságát, és az egyetem, illetve a prot. bölcsészeti fakultás kérdése szinte teljesen lekerült a napirendről. A harmadik egyetem felállítása érdekében újabban megindult, különköző forrásból eredt mozgalmak, valamint prot. középiskoláinknak megfelelő és megbízható tanárokkal ellátásának mind égetőbbé vált szükségessége és a prot. theologiának az egyetemre bevitelének kérdése azonban ismét életre keltette a már félig elaludt eszmét, és a tiszántúli egyházkerület mult évi közgyűlése megbízta az akadémiai albizottságot azzal, liogy terjesszen a debreczeni ref. egyetem egész programm ját felölelő véleményes javaslatot az idei közgyűlés elé, és e javaslat keretében mondjon véleményt az állami egyetemeken, azokkal kapcsolatban tervezett ev. ref. vagy prot. theol. fakultás eszméjére nézve is. Az akadémiai albizottság akivánt véleményes javaslatot el is készítette, s ennek az alapján volt alkalma a közgyűlésnek a debreczeni egyetem, illetve a prot. tanárképzőfakultás eszméjével foglalkozni s azok megtestesítésére nézve elhatározó lépést tenni. A bizottság véleményes javaslata első sorban arra mutat reá, hogy a debreczeni egyetem eszméje miért nem volt képes mindözideig testet ölteni; majd pedig azt fejtegeti, liogy az eszme megvalósítása mily nagy fontossággal bir, mind a prot. egyház belső élete, mind pedig az általános magasabb nemzeti közérdek és a kultura szempontjából. A magyar protestantizmus — mondja a javaslat — s különösebben a magyar ref. egyház feladata ugyanis kettős. Egyfelől valláserkölcsi, más-