Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Egyházi hajnalhasadás. Kóréh Endre. — Iskolaügy: A debreczeni egyetem kérdése. Sz—i. — Belföld: Válasz Szőts Farkas úrnak. Mészáros János. — Vegyesházassági statisztika. Homola István. — Külföld: Külföldi egyházi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. Adakozás . — Hirdetések. Egyházi hajnalhasadás. Elmondhatja-e a magyar protestantizmus azt, hogy nappala vagyon? Nem. Mondhatja-e azt: pirkad a hajnal? Talán most következik el ennek az ideje. Mert mi volt eddig a mi anyaszentegyhá­zunk élete? Soha meg nem szűnő, egyenlőtlen harcz az éjféli sötétséggel, vívódó küzdelem és törekedés a hajnal derengő fénye felé. Azok a fel-fellobbanó lángok, melyek bevilágították a letűnt vérzivataros századokat a vallásszabadsá­gért vívott harczok idején: bolygó tüzek, lidórcz­fények voltak csupán. Volt jogunk a törvény­kódex szerint; de mellőzöttek, lenézettek, sokszor gályarabok voltunk a valóságban. Be voltunk véve a törvények szerint az alkotmány védő­sánczai közé; de a valóságban úgy bántak ve­lünk, mintha bitorlói volnánk írott jogainknak. Lehettünk recepta religió; de mégis üldözött, folyton ostromolt egyház voltunk. Bizony, ha nem kősziklán épült volna anyaszentegyházunk, else­perhetett volna a gyűlölet árja. Méltó jelünk a tornyainkra tűzött csillag; olyan volt életünk, mint a pislogó, el-elhalványuló csillag-világ. Jel­vényünk lehetne a töviskorona, hiszen hány szá­zadot szenvedtünk vérezve az igazságért, Isten igéjéért. Eljött az egyenlőség ideje, a szabadság meg­váltó percze. Akkor nyújtottak nekünk testvér­jobbot. De az a kéz üres volt ós üres mind e mai napig, csak egy pár rózpoltura, egy kis ala­mizsna, a mit istápolásunkra a magyar állam adott. A legmagyarabb református egyház ma még csak felszedett árva gyerek. Pedig, ha ez nem adta volna vérét ós életét mindenkoron a nemzeti ügyért, volna e itt ma államalkotó magyar faj? Elégikus visszapillantást akarunk írni; mi vagyunk-e az oka, ha keserű vád lesz belőle? De megbocsátunk. Nem feledhetünk, mert ezzel martiromságunkat, dicsőségünket tagadnánk meg. Az igazságtalanságot megbocsátjuk, mert lelkünk fejedelme, a Jézus Krisztus erre tanít. De mi hát az a rajtunk esett igazságtalan­ság? Az, hogy míg a római katholikus egyház legalább 500 milliót érő állami közvagyonnak jövedelméből s egyéb állami segélyekből éven­ként 30 millió, a görög keleti egyház szinte 5 millió állami javadalmat élvez, addig a refor­mátus anyaszentegyház alig 2, mondd két millió korona állami dotácziót kap. Egy római katholi­kusra 344 fillér, egy görög katholikusra 332 fillér, egy görög keletire 222 fillér, [egy reformátusra csak 74 fillér állami támogatás esik ! És törté­nik ez akkor, a mikor a római katholikusoknak 50, a görög keletieknek 98, a görög katholiku­soknak 94 százaléka nem magyar, holott az összes magyarországi reformátusokból csak 2, mondd két százalók nem magyar, míg a többi mind az. Számítsuk ehhez hozzá, hogy a legsze­gényebb, legelhagyatottabb református egyház évenként négy millió koronát áldoz tanügyi czé­lokra, a mi tulajdonképen talán állami feladat lenne. Hol van tehát a szabadelvűség által hang­súlyozott egyenlőség anno 1903? Most még csak a papiroson. De talán nem lesz ez mindig így. Mintha csakugyan hajnalodnék: íme, a miniszterelnöki A legjobb orosz-, kínaí- és ceylon-thea kapható a Schnítzer-féle régi, jó hírnevű theakereskedésben, Budapest, Váczí-körút 9* Szerecsen-utcza sarok*

Next

/
Thumbnails
Contents