Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-01 / 5. szám

vitt véghoz. Jézus — ki lényegére nézve örökkévaló — mint ember az Istennek az emberiség irányában meghatározott időpontban nyilvánuló jótéteménye. Jézus az Istennel nemcsak erkölcsi, hanem világos közvetlen egyetértésben van, s az Isten megbízásából beszél és cselekszik. Minden csoda az Isten parancsára és az Isten erejével beteljesedő esemény (János 8, 28. 7, 28. 5, 19. 6, 38. 10, 30. 11, 41. Márk 7, 34. 6,41. Lukács 9, 16). így tudta hát Isten mindazon esetekben, midőn akarta, Jézus Krisztus által megszüntetni a test romlottságát és a testi halált, melylyel mint a bűn átkával sújtotta az emberiséget. Ez a gyarlóság, betegség, ördöngösség és halál nem tartoztak teluit az ember eredeti lényegéhez, hiszen őt az Isten saját képmására teremtette; — mindez lényegének satnyulása, valami negatív (nemleges) volt. A gyógyítások ós halott-feltámasztások tehát nincsenek ellenmondásban az Isten és ember lényegével, hanem sokkal inkább az Isten szerető lényéből folyó visszatérítés gyanánt tekintendők az ember igazi lényegéhez, visszatérés a valósághoz (positivhez). Ha az emberek valóban Isten gyermekei, úgy az isteni tökéletességnek is rajtuk kellett nyugodnia, s nem volt szabad létüknek a bűn, fájdalom, az ördög hatalma, szerencsétlenség, betegség — mindenek felett a legfőbb rosz, a halál — mint a léleknek a testtől való elválasztása által szétromboltatnia. Hogy mindezek az ember lényével ellenkező tökéletlenségek, még a pogányok is érzik. A kifejlett pogány vallásokban is él az emlékezet az aranykorról, melyben még a tökéletesség uralkodott. Ha Isten ezen tökéletlenségnek okait, a bűnt és vétket Krisztus által megszüntette — s erre egyedül Isten volt képes — úgy hasonló esetekben e tökéletlenséget, mint a bűn átkát is megszüntethette. Tökéletlenségek az ételben és italban való hiány, az éhség és szomjúság, az elemek hatalma folytán beállható veszély, a hasztalan munka és a tér szűk korlátjai is. A természeti csodák által, melyeket Isten Jézus Krisztus által véghez vitt, kimutatta, hogy ezen tökéletlenségek sem nehezülnek az emberekre természeti törvényként, hanem oly átok gyanánt, melyet maguk vontak magukra, de melytől egykor meg fognak szabadulni. Hogy a tökéletlenség ezen átkától valóban fel fogunk mentetni, Isten fiának, az emberiség eszményi megváltójának feltámasztása és mennybemenetele által, nyilvánvalólag kimutatta. Jézus Krisztus által mutatta meg nekünk azon utat, melyen e földi életben az erkölcsi gyarlóság hatalmát legyőzhetjük és azután az örökkévalóságban a teljes tökéletességnek részeseivé leszünk. Dr. Sammetleben után Birtha József. BELFÖLD. A budapesti egyház rendezéséről. II. A berendezkedést én a következő terv szerint gondolnám : A budapesti egyház külön egyházmegyét alkotna. Az egyházmegyét alkotó gyülekezetek: 1. Buda, 2. Ó-Buda. 3. V—VI. ker, 4. VII. ker., 5. Zugló, 6. VIII. kerület^ 7. IV. és IX. ker., 8. Kőbánya, 9. Újpest, 10. Kispest, 11. Erzsébetfalva. Állna tehát az egyházmegye 11 anyaegyházból. Minthogy azonban az anyagi nehézségek miatt a már most is anyaegybázat képező gyülekezetek (O-Buda, Újpest stb.) valószínűleg egyelőre idegenkednének a budapesti egyházmegyébe való bekebelezéstől, ezért további fejtegetésemben ezeket figyelmen kivül hagyom. Az így fenmaradt gyülekezetekben (I—-II. ker., V—VI. ker., VII. ker., Zugló, VIII. ker., Kőbánya) azonnal meg lenne alakítandó a presbitérium, gondnokok választandók stb. Mindegyik egyházba lelkész vagy legalább helyettes lelkész állítandó. Hallom itt az ellenvetést, hogy ez kivihetetlen, mert, hogy lehessen külön egyház az, a melynek temploma nincs. De azt hiszem, elég ha Erzsébetfalva vagy Pécs stb. példájára utalok. A mint pl. Erzsébetfalván megvannak híveink az állami iskolában, épen úgy meglennének a budapesti gyülekezetek is ideiglenesen egyegy iskolateremben. A mai budapesti egyház tehát 7 külön egyház-, községre osztatnék. Természetesen ez csak ideiglenesen maradna így, mert a későbbi fejlődés újabb külön egyházak alakulását vonná maga után. Az így létrejött egyházmegyében lenne 7 presbitérium, 8 lelkész. A IV. és IX. ker.-nél ugyanis a ma meglevő két lelkészi állás maradna meg. Ezek egyikén, mint most, a püspök lenne a parókhus. (Itt kell megemlékeznem H. kollegának ama tévedéséről, hogy ő a püspököt parókhia nélkül hagyná, hogy álljon az mintegy minden parókhiák és lelkészek felett. S így a régi kálvinista „primus inter pares" elvet egyszerűen sutba dobná. Erve, hogy a püspöknek úgy is elég dolgot ad az egyházkerület stb. Ez utóbbit én is elismerem; de ez nem elég ok arra. hogy hirtelen akkorát ugorjunk a pápista episcopátus felé. Szerintem a dolgot úgy lehet helyesen megoldani, ha a püspök részére egy kisebb kontingens lelki gondozását hagyjuk fenn, mit ő titkárával s esetleg egy s.-lelkészszel együtt kényelmesen elvégezhet.) Lenne például a püspök a belváros (IV. ker.) lelkésze, a másik lelkész pedig a IX. kerületé. S így e két kerület két külön parókhiális kört képezne, de egy gyülekezetet két lelkészszel, temploma lévén a Kálvin-téri templom. Az így alakult 7 budapesti egyházközség képezné a budapesti egyházmegyét; élén állana az esperes, a kit a budapesti egyházmegye presbitériumai választanak. Az egyházmegyei gyűlés állana 8 lelkész és 8 gyülekezeti képviselőből, az egyházmegyei gondnokból, ezenkívül választatnának p. o. 4—4 tanácsbiró s a szükséges egyházmegyei hivatalnokok (ügyész, jegyzők, levéltáros stb). Az egyes gyülekezeteknek, az Egyházi Törvény alapján, a lélekszám aránya szerint lenne összevéve körülbelől 24 — 30 szavazata, s nem mint most 8. így tehát kellőleg érvényesülhetne a budapesti 65.000 reformátusság az egyházmegyei ós kerületi választásoknál. Mint egyházmegye külön képviselettel birna esperese