Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-01 / 5. szám

és gondnoka mellett 2—2 küldött által az egyházkerü­leti gyűlésen; külön képviselői lennének a zsinaton stb. szóval a most e tekintetben leszorított egy gyülekezet, mint egyházmegye minden téren érvényesíthetné szám­beli és erkölcsi erejét. Másfelől, mint egyházmegyének, megvolna az egyes egyházak felett is a törvényes felügyeleti joga, úgy a mint azt az Egyházi Törvény rendeli. Az esperes gyakorolná a kanonika vizitácziót, az egyházmegyei gyűlés végezné az adminisztráczió teendőit, bírósága Ítélkeznék a felmerülő ügyekben stb. Hatásköre tehát a budapesti egyház jelenlegi vezérférfiainak nem hogy megszűnnék, sőt nagyobbodnék. Nyitva volna előttük az út a tanácsbirói s más egyházmegyei hivatalokra; az egyes gyülekezetekben való buzgó tevékenység pedig mutatná az utat s nevelő intézete lenne egyházunk tag­jainak, világi embereinknek az egyházi élet mezején való munkálkodásra. S míg a mostani rendszer mellett az egyházközségi gyűlés akár presbiter-választás, akár más egyházközségi teendő alkalmával csupán nevében él, addig az egyházmegyei gyűlés a maga kevesebb tagjával könnyebben mozoghat s évenként többször összegyűlhet, nem járván ez Budapesten akkora áldo­zattal, mint más nagy kiterjedésű egyházmegyéknél. Hátra van, hogy még néhány szót az anyagi ne­hézségekről szóljak. Leginkább ezt szokták felemlíteni az önálló egyházmegyévé alakulás ellen. Ezt tartják ama gordiusi csomónak, a mely bonyolultsága miatt meg­oldhatatlan. Pedig szerintem csak egy névcserét kell alkalmaznunk, s rögtön megoldhatónak látszik a dolog. Az „egyházközség" helyett az „egyházmegye" szót kell használnunk. Az egykázközség minden vagyona és min­den adóssága egyházmegyei vagyonnak, illetve tehernek nyilváníttatik. Ennek alapján köteleztetik minden egyház­község az eddig egyháztagjaitól befolyt egyházi adót beszedve, egy összegben (mely minden egyházközségre arányos osztással kivettetnék), mint „egyházmegyei járu­lékot" az egyházmegye pénztárába beszolgáltatni; viszont az egyházmegye köteles az eddigi fizetéseket ezután is „egyházmegyei segély" czímén az egyes egyházköz­ségek részére, arányos osztás szerint, teljesíteni. A fő­gimnáziumot az egyházmegye tartja fenn. Az alapítvá­nyok stb. a budapesti egyházmegye tulajdonát képezik, s mindezek felől az egyházmegyei közgyűlés határoz. A mit az egyes egyházközségek, az egyházmegyei járulékokon felül a maguk kebelében, akár gyűjtés, akár adókivetés vagy emelés útján, vagy végrendeleti hagyo­mány stb. útján szereznek, azt mint külön gyülekezeti vagyont maguk kezelik és használják. Az átmenet ilyenformán minden rázkódás és külö­nösebb anyagi áldozat nélkül keresztül volna vihető. Mi módon fogjon hozzá az egyház e nagy átala­kuláshoz ? E tekintetben mindenesetre figyelmet érdemel, hogy az egyház anyagi ereje, mely amúgy is nagyon kimerült, meg ne támadtassék. De, mint feljebb látható, maga az átalakulás anyagi áldozatot nem kiván, csupán a lelkészi állások szervezése. Ez sem róna azonban túl­ságos terhet az egyház pénztárára. Az eddig már meg­levő állások (h. lelkészek: Zugló, Kőbánja, Rózsa-u.) mellé szervezendő volna még a tervezet szerint két állás (V—VI. ker. és VIII ker.). Ezek 2400 kor. fiz -f600 kor. lakbér mellett összesen 6000 kor. igényel­nének. Ebből azonban — 10—10 óra tanításra kötelez­tetvén mindenik lelkész —20 óra díja (mintegy 1700 kor.) megtérülne, maradna tehát fedezet nélkül 4300 kor. Elenyésző csekélység ahhoz a haszonhoz képest, melyet ennek befektetése úgy valláserkölcsi, mint majd az anyagi fejlődés terén az egyháznak hajtana. Ha azonban a presbitérium még mindig vissza­riadna a fenn előadott reform megvalósítása érdekében ez áldozattól, tegyen próbát ott a hol ez különös anyagi áldozatába nem kerül. Bocsássa szabadon szárnyaira az eddig már létesített expoziturákat s hagyjon fel az eddigi „helyi bizottságos" rendszerével, s szent meg­győződésem, hogy a beálló fényes eredmények mihamar rábírják a további ily irányú szervezkedésre. Más út a kibontakozásra, véleményein szerint, nin­csen. Azok a segélyek, melyeket H. kollegám említ (főváros, állam, egyetemes egyház) csak képzelet játékai, s e tekintetben ő valóban „álmok álmodója". Főváro­sunk anyagilag örökös zavarokkal küzd, az állam segélyére első sorban és méltán az egyházi adó óriási terhe alatt roskadozó gyülekezeteink tartanak igényt, ezek közé a budapesti egyház nem sorolható, mert hisz itt nincs senki a ki állami adójának 2—300%"át fizetné egyházi adóba, még olyan is kevés, a ki ennek 10%-át szolgáltatná. Az egyetemes egyház? Bizony annak is vannak sürgősebb kiadásai. A budapesti egyház tehát csak magára támaszkodhatik. A boldogulás útja nyitva is áll előtte, csak rá kell lépnie. Csak le kell vetkeznie az „ó embert", a régi, nehézkesnek bizonyult szerve­zetet, mely a szabad mozgásban, cselekvésben akadá­lyozza, s fel kell öltenie az „új"-at, hogy a nehéz viszonyokkal küzdő, anyagilag, valláserkölcsileg elmaradt budapesti egyházközség, mint erőtől duzzadó, buzgó munkásságban élő, virágzó budapesti egyházmegye fel­támadhasson ; hogy legyen Budapest valóban „hegyen épített város" s az egyházi életben példakép minden gyülekezet és egyházmegye előtt. Sok előnyét, hozhattam volna még fel az önálló egyházmegyei szervezetnek; úgyszintén annak megvaló­sítása esetén sok részletkérdés merülne fel, melyre megfelelni kellett volna. Én azonban csak az elvet s annak kivihetőségét akartam feltüntetni. S ha az illeté­kes körök ez elvi álláspontot elfogadják, a részletkér­dések megoldására az ő bölcseségük elég biztosíték. Végzem én is, a mivel H. kollegám. Bár gyenge erővel, de jó akarattal igyekeztem fuvallni a trombitát! Siculus. IRODALOM. ** Az állatok világa. Brehm e világhírű művének magyar átdolgozásából a Légrády-testvérek kiadásában (V., Váczi-körút 78.) megjelent a 83-dik füzet, a mely a galambfajta madarakat ismerteti és sok szép képpel illusztrálja. A füzet ára 80 fillér ** A Franklin-Társulat kiadásában megjelenő, Pecz Vilmostól szerkesztett Ókori Lexikonnak megjelent a 23-dik füzete, mely a munka II. kötetének 17—20-ik íveit foglalja magában. Az Olympiastól Paeligniig ter­jedő czikkek közül kiemeljük Olympias, Orchestiké, Orestes, Orpheus, Orvosok. Ostrom. Ovidius, Örökösö­dési jog czimű, nagyobb kiterjedésűeket, továbbá az Optatiana czímű hungaricumot. A füzetet 19 ábra dí­szíti. A füzet ára 1 korona; a folytatólagos füzetek július és augusztus kivételével a hó 15 ike táján jelen­nek meg. ** Szent János evangéliumának magyarázata. Dr. Dods Márk edinburghi theol. tanár ily czímű angol munkájának II. (befejező) kötetét magyar nyelvre át-

Next

/
Thumbnails
Contents