Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

olyan körzete, a mely a másiknak nincsen. Mindkettő eszköz arra, hogy az ember rendeltetését e fölelön elérni igyekezzék. A keresztyénség külső életét az első századokban az állammal szemben, sőt annak üldözése ellenére fejti ki; ele csakhamar uralomra tett szert a lelkek fölött, sőt az államhatalom fölött is. Később létrejött köztük az egyesség, a mely azonban ellentétben volt az emberben lévő dualizmussal, a lélek ós a test dualizmusával. Az egyik túltengése adta meg a történelmi erőt annak a reformácziónak, a mely visszavezette a keresztyénséget eredeti evangeliumi tisztaságához. Meg kellett óvni az egyházat az elvilágiasodástól. Az egyházi fejlődés egy ideig úgy látszott, mintha a protestantizmus nyeresége lenne; de sokkal szerencsésebb fejlődésnek tartom azt, a mely az egyház és az állam kölcsönös támogatásán alapszik, minthogy a történelem által egymásra is utaltatnak. Ámde a történelem által teremtett helyzettel mindig számolni kell. Hazánkban a protestantizmus sokat küzdött, szenvedett; de az elnyomatás daczára is, megfogyva bár, de törve nem, él! És az elnyomatás korszakában velünk szemben álló törekvések ellen védelmül alkottatott az 1848: XX. t.-cz., a mely a hazánk közéletében ma fennálló alkotmányos rend alapján abban a meggyőződésben ringat, hogy minden országra nézve szerencse, ha önmagában megállni képes, teljesen kifejlett nemcsak egy olyan társadalmi szervezettel bír, a melyek, hogy ha egyikmásik társadalmi rendszer szabályos működésében néha zavarok mutatkoznának, egy más, teljesen kész társadalmi szervezettel folytassák a nemzeti munkát. Legfőbb állami érdeket látok abban, hogy az egyház független legyen az államtól. És hogy ha az állami támogatás igénybevételénél a bölcs mérséklet által megszabott kötelezettségeket nem tartanánk meg, vagy bárhol meg nem tartanák, akkor természetes, hogy minden kész társadalmi szervezet függetlensége olyan mértékben megcsorbul, a mily mértékben a fennállás anyagi eszközei idegen forrásokból pótoltatnak. Én tehát, f. és m. E. Gy., midőn ezekre egész általánosságban ráutalok, azt az óhajomat fejezem ki, hogy a fennálló alapvető törvénynek a közvélemény által sürgetett megvalósítására irányuló törekvéseiben mindenkor szem előtt tartsa a bölcs önmérsékletet, s az anyagi dolgokat sohase tekintse végczélnak, hanem mindenkor eszköznek a magasabb czélok elérésére. A lefolyt évszázad második felében, úgy látszik, az anyagias gondolkodás volt az uralkodó. Ezzel szemben beállott egy természetes visszahatás, s a legnagyobb természettudósok egyike kimondotta a szállóigévé lett szót, mint a természeti kutatás végszavát: ignorabimus. Az emberi tudás korlátolt, de az emberi vágyak korlátlanok. Ha az emberi tudás korlátoltsága, szemben az emberi vágyak korlátlanságával, kétségbeejtő: adjon vigaszt a hit. Ha éles szemmel figyeljük az eseményeket, azt kell tapasztalnunk, hogy még a vallásos életben is bizonyos anyagias fölfogás kezd lábrakapni, a mely nagy veszedelmet rejt méhében. Épen azért arra kérem a f. és m. egyetemes gyűlést, hogy az egyház törekvéseinél, az egyházi czélok kitűzésénél óvakodjék attól. hogy az anyagiakat állítsa előtérbe. Fordítsanak önök gondot arra, hogy a vallásos élet bensöségét fentartsuk, kölcsönös bizalommal és szeretettel. Ebben a hitben üdvözlöm a mélyen tisztelt egyházkerületi kiküldötteket, ós a közgyűlést megnyitom. ISKOLAÜGY. Zászlóavatási beszéd. (A budapesti ref. főgimnázium Rákóczi-ünnepén.) Ez a hely nem templom ugyan, de azzá teszi leikeink ihlettsége, az alkalom s az Itt elhangzó igék remélhető tisztasága és komolysága ; engedjék azért meg nekem, a ki e tisztség betöltésével úgy is mint lelkipásztor bízattam meg, hogy rövid avatási beszédemet a szentírásból felvett amaz igékhez fűzzem, melyeket Jeremiás próféta írt meg könyve IV. részének 6-dik versében : „ Emeljetek zászlót Sionban, gyűljetek össze, ne álljatok: mert én veszedelmet hozok észak felöl, és nagy romlást A mikor a próféta a nép zászlóbontásának szükségességét ez erőteljes igékkel hirdeti, akkor nincs senki Júdeában, a ki őt megértené. Az az aggodalom, mely az Izrael országát elsöprő Assyrok miatt fogta el a lelkeket, két okból kezdett csendesedni. Az egyik az volt, hogy a törvény s általa a szövetség újból megerősíttetett ; a honszeretet s a vallásosság tehát kezet fogni látszottak. A másik az, hogy a két ellenség: Egyptom és Assyria majdnem egy időben szenved vereséget. A zsidó nép újból felemeli fejét, sőt hódításokra gondol. Csak Jeremiás lát tisztán, csak ő nem bizakodik el; sőt hirdeti, hogy a szövetség proklamálása semmit sem ér, mivel a szövetség feltételeit nem teljesíti a nép; s hogy politikailag is vakok, hiszen az új hódító még veszedelmesebb, mint az elerőtlenedett régi. Azért sikolt hát oly félelmesen prófétai lelke ; égő honszerelme azért készteti arra, hogy tömörülésre serkentse népét Sionban, hogy emeljék fel az egyetlen zászlót, a Jehovát, a ki egyedül képes győzelemre vezérelni a nemzetet. A nép kaczagta, gúnyolta a prófétát rémlátomásaiért; a papság és előkelők boszankodtak. De nem sejtett rövid idő alatt az események szomorúan igazolták a próféta jóslatát. Júdea s vele Jeruzsálem elpusztult! Ünneplő közönség! Nem akarok a régi magyar prédikátorok ama kedvencz szokásának, a melylyel a zsidó és magyar nemzet sorsát mindenben azonosnak,