Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

át Mészáros János indítványát is az iránt, hogy a lelkészavatásra vonatkozó 1860. évi egyházkerületi statutum az újabb fejleményeknek megfelelőleg átdolgoztassék. Vértesalja kívánságára a közgyűlés meg fogja sürgetni a konventen a Kalvineum ügyét. A dislokáló bizottságnak a segéd- és helyettes lelkészek elhelyezésére vonatkozó javaslata helybenhagyása után az egyházkerületi értekezlet jegyzőkönyvét hallgatta meg a gyűlés, és annak kapcsán a diakonisszaügyet és a budapesti Filadelfia magyar diakonisszaképző intézetet a lelkészek és gyülekezetek támogatásába ajánlotta. Még egynéhány kisebb ügy letárgyalása után végére ért a gyűlés munkálkodásának, s tanácskozásait szerdán délután 1 órakor, Koncz Imre egyházi elnök hálaadó imádságával berekesztette. Hamar István. MISSZIÓÜGY. A diakonissza-intézményről. (Folytatás.) Összes alkotásai között legtöbb megtámadtatásban részesült a diakonissza-intézmény. A r. katholikusok gúnyolták, hogy prot. apáczarendet alapít; a protestánsok kicsinylőleg, boszankodva s gyanús szemekkel nézték próbálkozását, a melyben legtöbbnyire szintén a r. kath. irgalmas nővérek utánzását látták. A gyanúnak vagy gúnynak semmi alapja nem volt, mert a mit Fliedner alapított, az ha külsőleg hasonlónak látszik is a r. kath. irgalmas nővérekhez, szellemében s szervezetében attól merőben különböző. Az ókori ker. egyházból, az apostolok korától kezdve egészen az V. századig egész biztos adatok maradtak reánk, a melyek világosan bizonyítják, hogy a keresztyénség terjesztésében s a felebaráti szeretet gyakorlásában a diakonisszáknak igen nagy szerepök volt. Azonkívül a mit Phöberől, a kenchreai gyülekezet diakonisszájáról ír Pál apostol a rómaiakhoz intézett levelében, s a mit a Csel. könyvének 6-ik fej. elbeszél a jeruzsálemi szegények és özvegyek gondozásáról, különösen érdekes Plinius bithyniai helytartónak a K. u. 104 és 111. évből való az a jelentése, hogy a keresztyének üldözése alatt két diakonisszát is kivégeztetett; továbbá az apostoli konstitucziók által megőrzött egy ima, a melylyel a diakonisszákat felavatták, s végül egy konstantinápolyi templom a VI. századból, mely a diakonissza-templom nevet viselte s jelenleg török mecsetül szolgál. Chrysostomus, vagyis aranyszájú Jánosról, Konstantinápoly híres patriarchájáról pedig tudjuk, hogy 40 diakonissza állott rendelkezésére a ker. szeretet gyakorlása végett. A középkori egyház szerzetesrendei s apáczái megváltoztatták s részben megsemmisítették az ókor e szép intézményét. A reformáczió korában érezték szükségét ; helyenként volt is diakonissza, de a viszonyok nem engedték, hogy általánosan elterjedjen, egészen Fliedner fellépéséig. Mint a bibliának és a keresztyénség történetének ismerője, jól tudta, minő nagy áldással működtek a ker. egyház első századaiban a diakonisszák a gyülekezeti betegek, szegények, árvák s általában az összes ügyefogyottak hűséges gondozásában; másfelől hollandiai útja alkalmával az amsterdami mennonita gyülekezetben alált ilynemű buzgó nőket, a kik az egyházban az elhagyatottak gondját viselték a legnagyobb önfeláldozással ; végül ismerte az angol quákker nőnek, Fry Erzsébetnek, valamint a hamburgi Sievekingnek nagyszerű diakoniai s betegápolói működését és a betegápolásnak az egyház által való szervezési próbálkozását. Miként a reformáczió a keresztyénséget általában a bibliához vezette vissza, s az egyházszervezést illetőleg az apostolok korához és az utánok következett korszakhoz csatolta a római kath. egyházból kivált evangeliumi egyházakat: akként történt az a diakonisszaintézmény alapításánál és szervezésénél is. Az ókori példák és újkori viszonyok voltak szemei előtt, s ez okból diakonisszáit az egyház társadalmának krisztusi szellemében, igaz hitben s önfeláldozó szeretetben neveié, mint azt a közszükséglet már erősen követelte a prot. egyháztól. A r. kath. apáczák, mint tudjuk, a zárdába lépéskor fogadalmat tesznek arra, hogy soha férjhez nem mennek, feltétlenül engedelmeskednek, s szegénységet fogadva, imádkozással s az egyháznak tett szolgálattal töltik el életüket zárdában, a világtól elvonulva. Eletük lemondás, sőt sokszor végleges leszámolás, mert igen sok nőt a zárdába keserű csalódás vagy az emberek jóságában megingott hit kerget. A prot. diakonisszát egészen más okok viszik a diakonissza-házba; más szellemű az intézmény s más a szervezete. A ki hivatást és elég erőt érez magában a diakonisszái kötelességek teljesítésére s diakonissza-házba felvéteti magát, annak nem keli lemondania a világról s férjhezmenetelről; nem szakít meg minden köteléket családja tagjaival, hanem ellenkezőleg, mint a prot. társadalomnak a szeretet megvalósítása érdekében működő munkása kell, hogy épen a társadalommal érintkezésben maradjon, ismerje annak bajait, hogy szükség esetén tudja, hol és miként lehessen segíteni a bajokon. Nehéz és komoly, hivatásszerű foglalkozása nem engedi ugyan meg, hogy ú. n. világias életet folytasson; de azért vidámságát, lelkének természetes derültségét nem kell levetnie, s ha viszonyainak megváltozása s családi körülményei miatt kilépni avagy férjhez menni akar, megteheti minden nehézség nélkül. Sőt szülőinek s hozzátartozóinak gondozása a diakonisszának legelső kötelessége ; mert azt tartjuk, hogy a 4-ik parancsolat a 2-ik tábla többi* parancsolatai előtt áll, sőt teljesítésétől függ az első tábla parancsolatainak teljesítése is. Rabszolgai feltétlen engedelmességet sem követelnek tőlük. Kit-kit olyan irányban foglalkoztatnak, a mint képességei és hajlamai megengedik; ily módon nevelik is őket. A ki betegápoláshoz érez hajlandóságot s elég ereje van hozzá, ápolónőnek használják; a kinek a neveléshez van kedve, óvónőnek vagy tanítónőnek alkalmazzák kisdedóvókban, menedékházakban, árvaházakban, iskolákban s hasonló intézetekben, vagy végül igen sokat gyülekezeti diakonisszáknak. Minden diakonissza tagja annak az anyaháznak, vagyis annak az intézetnek, a melybe tagul jelentkezett, s a mely Őt felnevelte s akár otthon, akár más intézetekben alkalmazza. Az anyaház az Ő igazi otthona, a hova az anyaháza kivüli munkakörből időnkint pihenés és új szellemi s testi erőgyűjtés czéljából meg-megjelen, s a mely őt munkaképtelensége és elöregedése esetén is mindennel ellátni kénytelen. A diakonissza ingyen végzi feladatát, s a ki szolgálatát igénybe veszi, az a diakonissza-fentartó testületnek iizeti a megszabott díjakat. Ruházatáról, ellátásáról s teljes eltartásáról az anyaház s illetőleg a fentartó egyház, egylet vagy testület gondoskodik. Minden ténykedését