Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

önfeláldozó krisztusi szeretet hatja át, működésének rugója a szeretet és nagy sikereinek titka is az örökké tartó szeretet. Hogy az ilyen szeretetnek kiapadhatatlan forrása s folytonos élesztője a hegyeket elmozdító s Istenben feltétlenül bízó hit, azt talán felesleges bizonyítanom. Habár bizonyos anyaházakhoz tartoznak s az egyházon kivül állanak, azért ők mégis hű leányai prot. egyházunknak, a mint hogy képzelhetetlen, kivált a gyülekezeti diakonisszáknál, hogy hütelenek legyenek ép ahhoz az egyházhoz, melynek érdekeit kell szolgálniok! Diakonisszáknak felvehetők leányok és család nélküli özvegyek 18. életévöktől a 40-ikig, ha egészséges szervezetitek s a hivatásérzésen kivül elég műveltségük is van. Az irgalmas nővérekhez leginkább abban hasonlítanak, — s ez okoz némi nehézséget az intézmény terjedésében — hogy apáczaszerű ruhát viselnek, a miért pl. Eperjesen is megtörtént, hogy az első időkben csúfolkodva utána kiabáltak a diakonisszának: íme itt megy a lutheránus apácza! S tényleg a protestáns szem nehezen szokja meg azt az apáczaszerű zárdai ruhát, melyet a diakonisszák viselnek. A tapasztalás azonban azt bizonyítja, hogy a diakonisszáknak okvetlen kell valaminő egységes szabású ruhát viselniök. Egyfelől azért, hogy a hívságos divatnak ne hódoljanak s hivatásuk hűséges betöltésével szemben a legújabb divat problémájával ne foglalkozzanak; másfelől sajátos hivatásuk megköveteli, hogy már külsejűkkel is tiszteletet parancsoló módon legyenek védve a legkülönbözőbb megtámadtatásokkal szemben, a melyeknek a védtelen nők sokszor ki vannak téve. E fölött, valamint a fölött is, hogy mintegy rendházakban nevelkednek s ott van otthonuk, sokat vitatkoztak s írtak tudós férfiak és gyakorlati emberek, azonban okosabbat s czélszerűbbet alkotniok nem sikerült. Mindazok a kísérletek, a melyek a diakonisszaintézményt más alapokon próbálták megvalósítani, kudarczot vallottak s legfeljebb pénzért szolgáló ápolónőket adtak a társadalomnak, mint pl. a vörös kereszt egylet ápolónői, a melyek azonban korántsem állják ki a versenyt a diakoniszákkal, a kiket hivatásuk betöltésében nem a pénz, hanem a hit és a krisztusi önfeláldozó szeretet vezérel. Németországban Zimrner tanár próbálkozik vele, hogy vallásos alapon ugyan, de nem ily rendi szervezettel nevel diakonisszákat; ámde az eredmény az, hogy igen sok általa nevelt diakonissza cserben hagyja őt s átmegy a Fliedner szervezetű diakonisszákhoz. (Polyt. köv.) Mayer Endre. RÉGISÉG. Az alsóbaranya-báesi egyházmegye levél-és irattára. Ez az egyházmegye 1734. évtől kezdve vált el a felsőbaranyai egyházmegyétől és azóta képez külön egyházmegyét. Drága kincse az egyházmegyének levél- és irattára, melyre minden időben különös gondot fordítottak kiváló esperesei, kik közül kiváltak Dömény József rétfalusi, Kertvélesi Pál bácsfeketehegyi, Rácz Péter csúzai lelkészek. Jegyzőkönyveit, leveleit és iratait gondosan megőrizték. Az újabb időben különösen sokat tett Kármán Pál torzsai lelkész és esperes, ki maga nagy gonddal rendezte, tárgyanként elkülönítve a sokféle iratokat. 0 rakta le hangyaszorgalmával és nagy lelkiismerettel az -alapot a levél- és irattár rendezéséhez. Midőn az első nagy munkát elvégezte Kármán Pál, egy tizeden által dolgozva rajta híven és buzgó lelkiismerettel, az egyházmegye általadta a levél- és irattárat az utódnak, Lic. Venetiáner Sándor újsóvéi lelkésznek, ki mint megválasztott levéltáros, az adott alapon folytatta a levél- és irattár rendezését, úgy mint azt a tudomány mai fejlettsége megkívánja. Irányadó volt neki néhai Révész Imre debreczeni lelkész kis műve, mit a levéltárakról írt. Kivonatolta 1734-től kezdve az összes írott jegyzőkönyveket, de az időrendi és tárgyi katalógust teljesen elkészíteni nem tudta, mert a halál ebben meggátolta Ezt a munkát nagy ambiczióval ós kitartó nagy szorgalommal bevégezte az ő hivatali utóda, Bilkei Pap István újsóvéi lelkész, egyházmegyénk buzgó levéltárosa. Már Venetiáner és most utódának is hű segítsége Grutsohn Adolf újsóvéi ref. tanítónk, ki üres idejét a levéltár rendezésére fordítá, önzetlenül, ügyszeretetből. Ma már egyházmegyénknek rendezett levél- és irattára van. Egyházmegyénk és ennek nagy adminisztratív tehetségű buzgó és lelkes esperese, Szabó Péter úr maga karolta fel ezt az ügyet szokott erélyével, úgy hogy a nagy anyagi áldozat árán rendezett levél- és irattár el van látva a szükséges szekrényekkel, faseikulusokkal. Az iratok teljesen rendezve vannak és el vannak helyezve, úgy hogy ma már hozzáférhető, használható állapotban vannak bárki részére. Óhajtandó és kívánatos volna most már az, hogyha a felsőbaranyai egyházmegyétől megkaphatnánk azon leveleket és írásokat, melyek az alsóbaranyai egyházakra vonatkoznak az 1734. év előtti időkből. Áz is óhajtandó volna, hogyha a bácsi egyházakra vonatkozó iratokat és levelezéseket megkaphatnánk 1786—1802. esztendőig a kecskeméti egyházmegyétől, hova e gyülekezetek tartoztak addig. Szeretjük hinni, hogy buzgó esperesünk ez érdemben is el fog követni mindent,hogy a testvéregyházmegyék Siklósról és Czeglédről levéltáraikból egyházmegyénk részére átengedik a mi gyülekezeteinkre vonatkozó iratokat, hogy így egyházmegyénk irat- és levéltára teljes" legyen. Ez a rendezése a mi levél- és irattárunknak nagy anyagi áldozatba került, de ez méltó dicsekvésünk tárgya. Az önzetlen, fáradhatlan munkásoknak, kik lelkes buzgalommal végezték ezt az óriás, lelkiismeretes munkát, legyen nevök megörökítve követendő például az utókornak. Poőr József. IRODALOM. ** Az Ókori Lexikonból Pecz Vilmos dr. szerkesztésében és a Franklin-Társulat kiadásában megjelent a 28-dik füzet, a melynek Praefectus, Praetor, Priamus, Proconsul, Prometheus, Provincia, Ptolemaeus, Pyramides, Quaestor, Rhea stb. a nevezetesebb czikkei. A nagy gonddal írott szöveget szép illusztrácziók díszítik. Ára egy füzetnek egy korona. ** A szövetkezetek hazánkban a czíme a Lampel — Wodianer-czég kiadásában megjelent Kemény Ignácz írta munkának. Aktuális tárgyat dolgoz fel vonzó alakban. A históriai rész igen szemléltető; a kérdés szocziális vonatkozásaiban a szerző igyekszik a lehetőséghez képest tárgyilagos lenni. A mű egyes fejezetei az előszón kivül a következők : 1. A szövetkezetek kelet-