Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-08 / 45. szám

is végtelenül fontos: az ilynemű szervezkedés hatalmasan erősítheti a társulatot anyagilag a taggyűjtések által. Mert ez a mi főbajunk: anyagilag erőtelenek vagyunk. Egy komoly, látható eredményt felmutató kör munkája, felolvasó-estélye több új tagot vonz a társaság körébe, mint a legbuzgóbb kapaczitálás. Az összes kiadványok népszerűsítésére sem találhatunk alkalmasabb módot. E körök által remélhetjük csak azt, hogy az intelligens középosztályt, mely még meglehetősen részvétlen társulatunk iránt, munka- és tagtársainkká tegyük. Az aratnivaló gabona sokaságát mutatja, hogy az ország százezrekre menő protestáns intelligencziájából csak 1662 van a társulatban. Hány száz lelkész, tanácsbiró, gondnok, sőt főgondnok van, a ki talán tudomást sem vesz társulatunkról ; legalább a tagok közt neveiket hiába keressük. Részben a vidéki körök szervezésére, részben a közreműködésre hivatott elemnek megnyeré sére irányul az az eszme, a melyet a következőkben vetünk fel. Ugyanis ma már az ország minden részében vannak egyházmegyei értekezletek, lelkészi körök, egyletek, a melyeknek egyrészt ugyanaz a czélja van, a mi az irodalmi társaságnak. Az egyházi értekezletek törekvése épen az, hogy irodalmilag is szolgálja az evangeliumi igazságoknak az életbe való bevitelét. Nem kézenfekvő-e a gondolat, hogy ezek az értekezletek kész vidéki körök, a melyeknek már szervezkedni sem kell? Nem hivatottak-e ezek arra, hogy minden értekezleti tagot irodalmi társulati taggá tegyenek, s általában a maguk körében a taggyűjtést munkálják? Ha minden értekezlet, lelkészi kör, egylet egyúttal vidéki kör: csak egy-két év alatt százával szaporíthatn a a tagok számát. E szervezkedésnek egyik czélja, hogy a tettekben nyilvánuló hitbuzgóságot, protestáns öntudatot ébressze fel. Intelligencziánkat annak megértésére, belátására kell vezetni, hogy az irodalmi társaságba való belépés nem teher, hanem egyenesen kötelesség. A mint a múltban egyik hathatós eszköz a hívek megtartására, az egyházhoz való kapcsolásuk véghezvitelére az irodalom volt, úgy ma, a mikor az írástudatlanok perczentje apad, ismét ehhez a módhoz kell folyamodnunk. Ha nem tesszük, ősi ellenségünk saját fegyvereinkkel arat felettünk végdiadalt. Az egyházi értekezleteknek, lelkészi köröknek így irodalmi társasági vidéki körökként való szereplése és munkája még más előnyt is adna nekünk. Ma az értekezletek, körök legmagasabb egysége az egyházkerületnél végződik, míg az irodalmi vicléki körök egy sokkal hatalmasabb egységben, az egyetemes magyar protestáns egyházban kulminálnának. így, a míg egyfelől befelé, részenként és egyenként nagyobb lenne az erőkifejtés, úgy kifelé az egyetemes fellépés sokkal nagyobb erővel imponálhatna. S akkor irodalmi társasági évi nagygyűléseink igazán országos események lennének, mint a hogyan a római katholikusok «nagygyűlései)) az ország minden részének római hitű lakosait összehozzák. így teljesíthetné irodalmi társaságunk azt a szerepet, hogy a magyar társadalmat egyes nagy kérdésekben irányítsa, sőt — vezesse. Videant consules! Kóréh Endre, ref. lelkész. Egy magánember vázlatos «Egyházi törvénytervezetéből». A lelkészekről. E. T. 110. §. A lelkész a gyülekezet valláserkölcsi életének a gondozója, a lelkészi hivatal vezetője s az egyházközség egyik kormányzója. E. T. 111. §. A lelkész teendői: a) Isten igéjének hirdetése és magyarázása, b) a sákramentumok kiszolgáltatása, c) az egyházi szertartásos szent cselekvények végzése, d) a lelkipásztori gondviselés gyakorlása, e) a lelkészi hivatallal járó irodai teendők végzése, f) az egyházközség szellemi és anyagi ügyeire való felügyelet és azok igazgatása az egyházi törvények értelmében. Lelkészi teendőket rendszerint csakis az erre törvényesen felhatalmazott és ünnepélyesen kibocsátott lelkészi jellegű egyének végezhetnek, és ugyanilyen jellegű, egyének viselhetnek a lelkészi álláshoz kötött hivatalokat és tisztségeket is. A lelkészi jelleg az egyetemes egyház nevében, az egyes egyházkerületek által adott tövényes felhatalmazás és ünnepélyes kibocsátás, — az ú. n. lelkészavatás — által szerezhető meg. Lelkésszé csak rendszeresített lelkészi és katechetai állásra, középiskolai vallástanári és theologiai rendes tanszékre alkalmazott, lelkészi képesítéssel bíró egyének avathatok fel. Az ily állásra alkalmazottak kötelesek az alkalmaztatásuk után tartott első lelkészavatáskor felavattatásukat kérni az egyházkerülettől. A felavattatásnak indokolatlan halogatása fegyelmi vétséget képez. A lelkészavatás végzésére az az - egyházkerület az illetékes, melynek kebelében a felavatandó lelkészi jellegű hivatalt visel. Az ilyen illetékes egyházkerületben megszerzett lelkészi jelleg az egész magyarországi ev. ref. egyházban érvénynyel bír. A lelkészavatás szertartása az egész magyarországi