Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

Eddig összefüggő részleteket közöltünk az Egy magánember vázlatos „Egyházi törvénytervezetéből." Ezután már csak egyes kikapkodott szakaszok következnek, a melyeket folytatólagos számozással el nem láthatván, a jelenleg érvényben levő Egyházi törvény §-ai szerint próbálunk megjelölni. Mindenek előtt az erdélyi speczialitásokkal kellene megbirkózni. Az egyházközségi szervezetben a statutum alkotásokra hivatkozással már mód adatott arra, hogy az erdélyi kerület fontosabb sajátos intézkedéseit megtehesse. Még a tanítóválasztás tekintetében is megvan a szabad keze, ha az Egyházi törvény (E. T.) 428. §-ának első bekezdése töröltetik, vagy helyére az tétetik, hogy a tanítók választása módját az egyes egyházkerületek szabályrendelettel állapítják meg. Azonban ennél fontosabb ama két speczialitás, mely jelen czikksorozat előljáró beszédében érintetett, t. i. az egyházmegyei tanács és az igazgatótanács, továbbá az egyházi tisztviselők választásának ügye. Ezekre vonatkozólag az Egy magánember vázlatos „Egyházi törvénytervezetéből" a következőket közöljük. E. T. 35. §. Az egyházmegye hatáskörébe tartozó ügyeket intézik: a) az egyházmegyei közgyűlések; b) az egyházmegyei bíróságok; c) az egyházmegyei tisztviselők. E. T. 36. §. Az egyházmegyei közgyűlést alkotják: a) az esperes, és az egyházmegyei gondnok (gondnokok); b), c), d), e) marad változatlanul; f) a lelkészi és világi jegyzők s egyéb egyházmegyei tisztviselők. E. T. 39. §-a törölhető, mivel a 42. §. alapján az elnöklésről s itten a helyettesítésről az egyházmegyék az egyházkerület jóváhagyásával kellőképen gondoskodhatnak s eddigi törvényes állapotaikat minden zavar nélkül fentarthatják. E. T. 42. a §. Az egyes egyházkerületek szabályrendeletileg intézkednek az iránt, hogy az egyházmegyék kormányzata egyik közgyűléstől a másikig az esperes, vagy pedig az egyházmegyei tisztviselőkből alkotott tanács (egyházmegyei tanács) útján történjék-e. Ugyanily módon állapítják meg ezen időközi kormányzat terjedelmét, illetőleg hatáskörét is. E. T. 44. §. Az egyházkerület hatáskörébe tartozó ügyeket intézik: a) az egyházkerületi közgyűlések; b) az egyházkerületi bíróságok; c) az egyházkerületi tisztviselők. E. T. 45. §. Az egyházkerületi közgyűlésnek szavazattal biró tagjai: a) a püspök és főgondnok (főgondnokok); b) minden egyházmegyéből az esperes és egyházmegyei gondnok (gondnokok) s legalább egy lelkészi és világi képviselő stb. változatlanul; c) az egyházkerületi tanácsbirák, egyenlő számban lelkészek és világiak, ezek számának meghatározása is az egyházkerületek joga; d) főiskolák, középiskolák és tanítóképezdék igazgató-tanácsainak (elöljáróságainak) képviselői, az egyházkerület által megállapított számban; e) az egyházkerület lelkészi és világi jegyzői s egyéb tisztviselői; f) az egyházkerület által képviselőküldésére jogosított egyházi és iskolai kebli hatóságok és testületek képviselői. Az egyházkerületek hivatalnokai csak tanácskozási joggal bírnak. E. T. 48. §. A közgyűlést a püspök, vagy helyettese alkalmi imával nyitja meg. E. T. 49. §. Törölhető, mint a 39. §. és pedig ugyanazon okokból. E. T. 51 .a §. Minden egyházkerület szabályrendelettel intézkedik az iránt, hogy az egyházkerület kormányzata egyik közgyűléstől a másikig a püspök, vagy pedig az egyházkerületi tisztviselőkből alkotott tanács (egyházkerületi tanács) útján történjék-e. Ugyanily módon állapítja meg ezen időközi kormányzat terjedelmét, illetőleg hatáskörét is. NB. Az itt tervezett §-ok az Egyházi törvénynyel összevetve olvasandók. hogy jól kitűnjék az eltérés az eddigi szövegtől és jól meglássék az út, melyen az erdélyi speczialitások az egységes törvénykönyvbe bevonhatók. De mivel eddig jóformán az állandó testületi kormányzatról volt szó, reá kell mutatni azon útra is, melyen a másik specziálitás, a tisztviselők választása is egy kalap alá fogható. E végből az Egy magánember vázlatos „Egyházi törvénytervezete" a jelenlegi Egyházi törvényben az egyházalkotmány második részéből kihagyta mindenütt azokat a szavakat, a melyek az egyes tisztviselők választása módjáról szólanak s azok helyett a második rész czíme után, a kihagyott, mert már az egyházközségi szervezetbe beillesztett, első fejezet helyére 88. §-ul a következőket fogalmazta: E. T. 88. §. Egyházi tisztviselőkül csakis fedclhetlen életű, hitbuzgó s egyházunk kebelébe tartozó férfiak választhatók. Megválasztatásuk mindig a választásra jogosultak általános szavazattöbbségével történik. A választásrajogosultakat az egyházi törvény, vagy ha ez nem intézkednék, az egyházkerületi szabályrendeletek állapítják meg. NB. Az egyházi törvény ilyen módosításaival és pótlásaival a fontosabb erdélyi speczialitások is megférnének az egységes törvényben. A többi speczialitások alig érdemelnek figyelmet. Inkább czopfok azok, mint életre való intézmények és rendtartások. Azonban méltán kérdésbe lehet tenni, hogy helyes-e, jó-e és érdemes-e ezeket a változtatásokat megtenni a törvényen? Erre minden olvasó maga adjon feleletet. A magánember vázlatos „Egyházi törvénytervezete" is főleg elméleti szempontból, vagyis jól magyarul: tlieoretice foglalkozott ezzel a különben igen fontos kérdéssel. Es midőn maga a szerkesztő is számbavette az eredményeket, eszébe jutottak annak a papnak a szavai, a ki a halotti pródikáczió stóláját azon biblia nagysága szerint szabta meg, a melyből a „keservesek" a textus felvételét kívánták, a ki t. i. a legkisebb bibliára mutatva ezt mondta: „ebből a legolcsóbb, de ezt magam sem ajánlom". Presbyteri Jánus.