Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

szonyok miatt egyik helyről a másikra, vagy a mily arányban történik a bevándorlás Amerikába és a visszavándorlás Magyarországba. Átlagos számítás szerint azonban a fent leirt tizennégy amerikai magyar reform, egyházközség 14 lelkészének a gondozása alatt mintegy nyolczvanezer lélek van, és húszezer lelket bizton lehet számítani az utazó misszionárius gondozása alá. Az egyesült-államokbeli ref. egyház támogatásával elért látható sikereink röviden tehát ezek: százezer magyar ref. lélek megtartása hitében és nemzetiségében a 16 lelkészi körre beosztott, rendes magyar egyházközségekben, 15 működő lelkész állal; tíz teljesen felépült és öt most épülő templom, lelkészlakás s megannyi iskola, a miknek az értéke 200 ezer dollár (egy millió korona). Az ismertetés, a mely ezután Roosewelt elnök jóindulatát méltatja és a presbiteriánus egyház irigykedését ismerteti, a következő kérelemmel végződik : Mi, amerikai magyar ref. lelkészek, az országos zsinat elé memorandumot terjesztünk, melyet még ez évben meg fogunk küldeni a konvent által kinevezett öttagú missziói bizottságnak.* Addig is azonban, a míg a mi memorandumunk haza érkezhetnék és annak sorsa felett a zsinati atyák bölcsesége dönthetne, az amerikai magyar ref. lelkészek, a Pittsburg városában június végén tartott értekezletök határozata szerint, mély tisztelettel kérik a konvent tagjait: méltóztassanak határozatilag kimondani 1-ör azt, hogy mostantól fogva csakis a magyarországi ref. egyházzal névben azonos és hitben rokon egyesült-államokbeli református egyház (The Reformed Church in the United States) részére fognak kibocsátani Amerikába lelkészeket, esetleg lelkészjelölteket; 2-or azt, hogy az amerikai presbiteriánus egyházat kérelmével elutasítják, s ez egyház részére, mint eddig soha nem, úgy a jövőben sem adnak lelkészeket, sem lelkészjelölteket; 3-or azt, hogy ha mégis akadna a hazai lelkészek vagy lelkészjelöltek között valaki, a ki esperesi és püspöki elbocsátó bizonyítvány nélkül kijönne Amerikába és áttérne a presbiterián egyházba: az illetőt a magyarországi ev. ref. egyház testéből kiváltnak tekintik s mint ilyennek a lelkészi oklevelét megsemmisítik.; 4-er azt, hogy addig is, a míg a hazai egyetemes egyház és az egyesült-államokbeli ref. egyház között az állandó összeköttetés teljesen létrejönne, s a míg az amerikai magyar ref. lelkészek memorandumát letárgyalná és abban határozna a zsinat: az amerikai magyar reformátusok ügyét a dunamelléki egyházkerület intézze, az egyes püspökök ajánlatai alapján mindig a dunamelléki egyházkerület püspöke adván elbocsátó bizonyítványt is az amerikai egyházak által esetről-esetre megválasztott hazai ref. lelkészek számára; * E bizottságot a folyó évben a konvent szervezte és György Endre elnöklete alatt Szilassy Aladár, Balogh Ferenez, Csíky Lajos és Pokoly József tagokból áll. 5-ör azt, hogy a konventnek e tárgyban hozandó határozatai a püspök, illetve esperesek útján külön körlevelekben hozassanak tudtára a magyarországi ref. egyház lelkészi karának. TÁRCZA. A belmissziói munka alapvetése. (Felolvastatott a nagyváradi belmissziói értekezleten, 1903. szept. 24.) Tisztelt Értekezlet! Valahányszor a belmissziói munkáról van szó, akár egyházi lapjainkban, akár kisebb vagy nagyobb körű értekezleteken, mindig eszembe jut az a hasonlat, a melylyel Lehmann, a lipcsei belmissziói egyesület egykori igazgatója kezdi a maga „Die Werke der Liebe" czímű munkáját, a melyben az egész ilynemű tevékenység egész körét ismerteti. „Ha egy új növényt fedeznek fel", — úgymond — „a tudósok rögtön elkezdik bonczolgatni, megszámlálgatják leveleit, szirmait, porodáit, s rettenetes nagy munkában vannak, hogy a megállapított rendszer melyik osztályába ^sorozzák. A meghatározás nehézségeit nem egyszer még csak súlyosbítja a botanikusnál a felfedezés öröme is. A virág azonban ezenközben is nyílik és illatozik gondtalanul és talán már évezredek óta ékesítette pompájával a világot, mielőtt az embereknek csak eszükbe is jutott volna besorozni őt a rendszerbe. Ilyen színpompás és gyümölcshozó a belmisszió is. Sok időbe került, míg a tudósok ennek is megtalálták a maguk rendszerében a helyét s némelyek egész gyönyörűséggel sorozták egyenesen a gyomok közé. A belmisszió pedig réges-régen ott virágzott már az Isten kertjében, nőtt, gyümölcsöket termett s csendes nyílásával örömöt szerzett a szegény világnak". A mi egyházi botanikusaink még mind a mai napig ott tartanak csak, hogy meghatározgassák ezt, a szerintük idegen földből átplántálni akart növényt, s míg némelyek annyiban legalább a nemesebb virágok közé hajlandók sorosni, a mennyiben üvegházi terméknek tartják, addig mások a kerítésen kivül, úgy az árok szélén akarnak neki csak helyet adni. A rendszerbe, az adminisztráló szervezetbe sehogy sem tudják beilleszteni. Pedig a belmisszió egyáltalában nem modern üvegházi növény, sem nem árokparti bogáncs, hanem égi virág, , a melyet Isten-kéz ültetett be kezdettől fogva a keresztyén egyház mély, termékeny talajába, és csak a korok és vidékek szerint változtatja alakját és szinét. Hiszen a belmisszió nem egyéb, mint a keresztyén egyház szeretet-munkája, a mely által az élő egyháztagok azokat az egyháztól vagy elidegenedetteket, vagy az élet veszélyeinek kitetteket a testi és lelki pusztulástól akarják visszanyerni, megmenteni, illetőleg megóvni, a kik e megnyerő, megmentő és megóvó szeretet nélkül egyenesen elvesznének. A keresztyénség a maga legelső megalakulásában nem annyira egyháznak érezte és tudta magát, mint inkább 81*