Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
melyik tűz, sajnos, nem tisztító tűz. Ez a veszedelem harapódzik el már-már az ifjak lelkében is; elpusztítja lelkünk hímporát, kiirtani igyekszik nemes czélra néző törekvéseinket, erőszakkal elragadja ambicziónkat. Oh! ezt ne engedjük, ne engedje magyar protestáns társadalmunk, ne engedjék, nem szabad engedniök vallásunk bölcs világi és egyházi vezetőinek. A ki az ifjúsági életet figyelemmel kisérte, sajnosan tapasztalhatta, hogy annak ténykedése nem volt képes megakadályozni a tespedés tovább : kiterjedését, s mindeddig még nem volt képes az ifjúságot egy nagy eszme szolgálatában egyesíteni. Oka ennek az, hogy különböző, erő nélküli világi alapot keresett, azon munkálkodott ; nem hozzá méltó vagy még nem nekivaló munka szolgálatába szegődött; tanulás, tapasztalatok gyűjtése, az életre való előkészülés nélkül mások munkájában kontárkodott. Az eredményt mindenki látja. Nem helyben maradás ez; indulás, de nem czélhoz vezető irányban. Az ifjúság megmozdult; de mivel nem valódi czél felé indult, a valóditól folyton távolodik, a nélkül, hogy tudná, hogy a végén az ifjúság s egy generáczió teljes elsatnyulása következik. A mikor valakit egy szikláról lezuhanni látunk, reá mondjuk, hogy elveszett, mielőtt még a völgybe leért volna, mert az az erő, a melynek hatására egy lábnyira esett, bizonynyal tovább működik, ha egy ellenerő meg nem akadályozza. Az ifjúsági élet meg r ontójának, örvénybe sodrójának hathatós ellenszere csak az evangélium lehet. Amerikában, Angolországban régen felismerték s otthonokat állítottak az ifjúság szellemi, erkölcsi és testi erejének gyarapítására, s ifjúságuk példányképül áll a világ előtt. Ott a jelszó : „Nincs magasztosabb feladat, mint férfiakat nevelni Isten és haza dicsőségére". Ez legyen a mi jelszavunk is, s akkor a Bethlen Gábor-kör még eddig nem is remélt szolgálatokat fog tenni társadalmunknak, orgánumává fejlődik egyházunknak, s pótolja egyetemi rendszerünk hiányosságait is. Mint a protestáns társadalmunk már egyetemi ifjak által képviselt körét méltóztassanak elbírálás alá venni és osztályozni. Hogy alapos és szorongató szükség teremtette meg e kört és adott ennek létjogosultságot, már nem szenved kétséget, valamint az sem, hogy ez az egyetlen czélraezető út, a melyen indulnunk kell; a kérdések kérdése csak a megoldás módozatai köriil forog; s most, a mikor kérő és kiáltó szavunkat hallatjuk, a mikor egyházaink, egyházmegyéink, egyházkerületeink egyházi és világi fejeit és minden tagját az isteni szeretet nevében arra kérjük, hogy gyűléseiken, összejöveteleiken nemes czélra törő körünket szóba hozva, ismertetni, megvitatni s ennek alapján az Úrtól nyert javaikból tőlük telhetőleg segélyezni méltóztassanak, kérésünk súlypontja különösen arra irányul, hogy a mi társadalmunk körünkkel a benső, a közelebbi érintkezést és közösséget ápolni és fejleszteni soha el ne mulassza, abban az értelemben, hogy a bölcs tapasztalat soha senki részéről ne késsék irányítani a mi fiatal lelkünk sugalta lelkes, de ínég kevésbbé tapasztalt munkánkat, hogy a mi egyházunk és közéletünk ama nemes oszlopai, a kiket hevülő szívünk magasztos eszményképül maga elé állított, a kikben a krisztusi szeretet és erő munkáját és megnyilatkozását felmagasztosulva látjuk és szemléljük, a kik szeretnek bennünket és mindenkit, mi mesterünkért a Jézus Krisztusért, vegyék erkölcsi pártfogásukba azt az ifjúságot, a mely bölcs tanácsaikra, érett tapasztalataikra immár szívrepesve várakozik. Szóljanak hozzájuk szemtől-szembe; irányítsák netalán tétovázó lépéseiket, ezáltal fokozván lelkük tüzét, buzgóságát és látóképességét. Buzdítás, bátorítás és példa, anyagi, de különösen erkölcsi támogatás kell tennivágyó ifjúságunknak és akkor saját maga oldja meg az ifjúsági élet reformját, a mely már olyan sok komolyan gondolkozó és melegen érző protestáns embert foglalkoztatott és jelen állapotában elszomorított. Mi mintegy elő akarjuk készíteni a talajt, hogy a Bethlen-kört idővel társadalmunk maga Bethlen-otthonná fejleszsze, melynek jelszava: „Testben és lélekben erős ifjúságot neveljen s az életnek férfiakat adjon". Ezek után még körünknek ilyen czélokat szolgáló szervezetéről legyen szabad megemlékeznem. Körünk ügyeit a közgyűlés által választott nagybizottság, élén az elnökkel, vezeti. Ezen belül működik négy albizottság, egy-egy alelnök, mint az albizottság elnökének vezetése mellett. A munka ezek között a következőképen oszlik meg: I. Belmissziói albizottság. Czélja a tagok testi, szellemi és erkölcsi erejének keresztyén értelemben való gondozása, belmissziói előkészítő órák, bibliaolvasás, vallásos estélyek, szeretetvendégségek, vallásos előadások tartása által. Felnőtteknek és gyermekeknek (vasárnapi iskolai) tanítása, vallásos irányú és czélú egyesületek munkájában segédkezés. Továbbá idegen nyelvű tanfolyamok tartása (tavaly német és angol volt). Torna-és vívó-órák, valamint alkalmas időben való kirándulások rendezése. II. Irodalmi albizottság. Havonként irodalmi felolvasó- és vitaestélyeket, művészeti előadásokat tart a tagok és a művelt nagyközönség részére és közreműködésével. III. Segély ügyi albizottság. A kör szegény sorsú tagjait segélyezi havonként pénzbeli segélylyel, lakással, ebéd és vacsora adásával. A főtitkári hivatal útján instruktori és nevelői állások szerzésével. A tagok számára bizonyos kedvezményeket szerez. Ingyen orvosi kezelésről és gyógytárról gondoskodik. Újság és színházjegy kedvezményeket ad. A tagok számára mindennemű útbaigazítással szolgál. A könyvtárt gyarapítja. IV. Pénzügyi albizottság. A kör vagyonának gyarapításáról gondoskodik. Mindenféle beszerzéseket eszközöl, havonként költségvetést készít, ügyel a kör vagyoni mérlegére stb. Mindezek az albizottságok a havonként tartandó nagybizottság elé kerülnek s annak jóváhagyása után intézik dolgaikat. Ezáltal a kör vezetésében annak különböző irányú működése mellett is az egység biztosítva van. íme itt áll protestáns társadalmunk előtt a Bethlen Gábor-kör a maga nemes czóljával s az ennek elérésére szolgáló eszközökkel. A mindent éltető Szentlélek erejétől áthatott lelkesedésünk sugallva, az isteni kegyelem s nagyjaink erkölcsi ós anyagi pártfogása által felemelve, Krisztusunk szeretete tagjainkat egymáshoz való őszinte ragaszkodásában ós szeretetében fentartja mindaddig, míg Vizsgál, keres magasztos elveket És küzd a lélek, — választ vagy elvet. Küzdéstől én sohase félek; Tespedve pusztul el a lélek, ildom az Istent, hogy szívembe Kedvet adott a küzdelemre ; Mert a ki rest, nem boldogul az. * * * Nincs üdv, mit Isten megtagad, De megtagadd te is magad ! Ki Krisztusé : küzd s harezol az. (Browning.) Budapest, 1903. szept. 8. Barsy Károly, sz. mérnök, B. G. K. sz. i. elnöke.