Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

melyik tűz, sajnos, nem tisztító tűz. Ez a veszedelem harapódzik el már-már az ifjak lelkében is; elpusztítja lel­künk hímporát, kiirtani igyekszik nemes czélra néző törekvéseinket, erőszakkal elragadja ambicziónkat. Oh! ezt ne engedjük, ne engedje magyar protestáns társadal­munk, ne engedjék, nem szabad engedniök vallásunk bölcs világi és egyházi vezetőinek. A ki az ifjúsági életet figyelemmel kisérte, sajno­san tapasztalhatta, hogy annak ténykedése nem volt képes megakadályozni a tespedés tovább : kiterjedését, s mindeddig még nem volt képes az ifjúságot egy nagy eszme szolgálatában egyesíteni. Oka ennek az, hogy külön­böző, erő nélküli világi alapot keresett, azon munkálko­dott ; nem hozzá méltó vagy még nem nekivaló munka szolgálatába szegődött; tanulás, tapasztalatok gyűjtése, az életre való előkészülés nélkül mások munkájában kontárkodott. Az eredményt mindenki látja. Nem hely­ben maradás ez; indulás, de nem czélhoz vezető irány­ban. Az ifjúság megmozdult; de mivel nem valódi czél felé indult, a valóditól folyton távolodik, a nélkül, hogy tudná, hogy a végén az ifjúság s egy generáczió teljes elsatnyulása következik. A mikor valakit egy szikláról lezuhanni látunk, reá mondjuk, hogy elveszett, mielőtt még a völgybe leért volna, mert az az erő, a melynek hatására egy lábnyira esett, bizonynyal tovább működik, ha egy ellenerő meg nem akadályozza. Az ifjúsági élet meg r ontójának, örvénybe sodrójának hathatós ellenszere csak az evangélium lehet. Amerikában, Angolországban régen felismerték s otthonokat állítottak az ifjúság szellemi, erkölcsi és testi erejének gyarapítására, s ifjúságuk pél­dányképül áll a világ előtt. Ott a jelszó : „Nincs magasz­tosabb feladat, mint férfiakat nevelni Isten és haza dicsőségére". Ez legyen a mi jelszavunk is, s akkor a Bethlen Gábor-kör még eddig nem is remélt szolgálato­kat fog tenni társadalmunknak, orgánumává fejlődik egyházunknak, s pótolja egyetemi rendszerünk hiányos­ságait is. Mint a protestáns társadalmunk már egyetemi ifjak által képviselt körét méltóztassanak elbírálás alá venni és osztályozni. Hogy alapos és szorongató szük­ség teremtette meg e kört és adott ennek létjogosult­ságot, már nem szenved kétséget, valamint az sem, hogy ez az egyetlen czélraezető út, a melyen indul­nunk kell; a kérdések kérdése csak a megoldás módozatai köriil forog; s most, a mikor kérő és kiáltó szavunkat hallatjuk, a mikor egyházaink, egyházmegyéink, egy­házkerületeink egyházi és világi fejeit és minden tagját az isteni szeretet nevében arra kérjük, hogy gyűléseiken, összejöveteleiken nemes czélra törő körünket szóba hozva, ismertetni, megvitatni s ennek alapján az Úrtól nyert javaikból tőlük telhetőleg segélyezni méltóztassanak, kéré­sünk súlypontja különösen arra irányul, hogy a mi tár­sadalmunk körünkkel a benső, a közelebbi érintkezést és közösséget ápolni és fejleszteni soha el ne mulassza, abban az értelemben, hogy a bölcs tapasztalat soha senki részéről ne késsék irányítani a mi fiatal lelkünk sugalta lelkes, de ínég kevésbbé tapasztalt munkánkat, hogy a mi egyházunk és közéletünk ama nemes oszlopai, a kiket hevülő szívünk magasztos eszményképül maga elé állított, a kikben a krisztusi szeretet és erő munká­ját és megnyilatkozását felmagasztosulva látjuk és szem­léljük, a kik szeretnek bennünket és mindenkit, mi mesterünkért a Jézus Krisztusért, vegyék erkölcsi párt­fogásukba azt az ifjúságot, a mely bölcs tanácsaikra, érett tapasztalataikra immár szívrepesve várakozik. Szól­janak hozzájuk szemtől-szembe; irányítsák netalán té­továzó lépéseiket, ezáltal fokozván lelkük tüzét, buzgó­ságát és látóképességét. Buzdítás, bátorítás és példa, anyagi, de különösen erkölcsi támogatás kell tennivágyó ifjúságunknak és akkor saját maga oldja meg az ifjúsági élet reformját, a mely már olyan sok komolyan gondol­kozó és melegen érző protestáns embert foglalkoztatott és jelen állapotában elszomorított. Mi mintegy elő akarjuk készíteni a talajt, hogy a Bethlen-kört idővel társadal­munk maga Bethlen-otthonná fejleszsze, melynek jel­szava: „Testben és lélekben erős ifjúságot neveljen s az életnek férfiakat adjon". Ezek után még körünknek ilyen czélokat szolgáló szervezetéről legyen szabad megemlékeznem. Körünk ügyeit a közgyűlés által választott nagybizottság, élén az elnökkel, vezeti. Ezen belül működik négy albizottság, egy-egy alelnök, mint az albizottság elnökének vezetése mellett. A munka ezek között a következőképen osz­lik meg: I. Belmissziói albizottság. Czélja a tagok testi, szellemi és erkölcsi erejének keresztyén értelemben való gondozása, belmissziói előkészítő órák, bibliaolvasás, vallásos estélyek, szeretetvendégségek, vallásos előadá­sok tartása által. Felnőtteknek és gyermekeknek (vasár­napi iskolai) tanítása, vallásos irányú és czélú egyesü­letek munkájában segédkezés. Továbbá idegen nyelvű tanfolyamok tartása (tavaly német és angol volt). Torna-és vívó-órák, valamint alkalmas időben való kirándulá­sok rendezése. II. Irodalmi albizottság. Havonként irodalmi fel­olvasó- és vitaestélyeket, művészeti előadásokat tart a tagok és a művelt nagyközönség részére és közremű­ködésével. III. Segély ügyi albizottság. A kör szegény sorsú tag­jait segélyezi havonként pénzbeli segélylyel, lakással, ebéd és vacsora adásával. A főtitkári hivatal útján instruktori és nevelői állások szerzésével. A tagok szá­mára bizonyos kedvezményeket szerez. Ingyen orvosi kezelésről és gyógytárról gondoskodik. Újság és színház­jegy kedvezményeket ad. A tagok számára mindennemű útbaigazítással szolgál. A könyvtárt gyarapítja. IV. Pénzügyi albizottság. A kör vagyonának gya­rapításáról gondoskodik. Mindenféle beszerzéseket esz­közöl, havonként költségvetést készít, ügyel a kör va­gyoni mérlegére stb. Mindezek az albizottságok a havonként tartandó nagybizottság elé kerülnek s annak jóváhagyása után intézik dolgaikat. Ezáltal a kör vezetésében annak külön­böző irányú működése mellett is az egység biztosítva van. íme itt áll protestáns társadalmunk előtt a Beth­len Gábor-kör a maga nemes czóljával s az ennek elérésére szolgáló eszközökkel. A mindent éltető Szent­lélek erejétől áthatott lelkesedésünk sugallva, az isteni kegyelem s nagyjaink erkölcsi ós anyagi pártfogása által felemelve, Krisztusunk szeretete tagjainkat egymáshoz való őszinte ragaszkodásában ós szeretetében fentartja mindaddig, míg Vizsgál, keres magasztos elveket És küzd a lélek, — választ vagy elvet. Küzdéstől én sohase félek; Tespedve pusztul el a lélek, ildom az Istent, hogy szívembe Kedvet adott a küzdelemre ; Mert a ki rest, nem boldogul az. * * * Nincs üdv, mit Isten megtagad, De megtagadd te is magad ! Ki Krisztusé : küzd s harezol az. (Browning.) Budapest, 1903. szept. 8. Barsy Károly, sz. mérnök, B. G. K. sz. i. elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents