Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-27 / 39. szám

hitük szunnyadó erőit, erősítsük meg tántorgó hűségüket, kapcsoljuk őket erősen anyaszentegy­házunk testéhez. Vegyük gondviselés alá szór­ványainkat. De hogy miként? ez a kérdések kérdése. Az egyházkerületi határozat «rendes ápolás»-ról szól, s épen ebben van a különbség. Mert tagadni nem lehet, hogy a szórványok gondozása eddig sem volt teljesen elhanyagolt terület. Templo­mainkat eddig is megnyitottuk előttük, s a buz­góbbak fel is keresték azt; a községi iskolákban eddig is gondoskodtak az anyagyülekezetek a ref. növendékek hitoktatásáról; temetéskor, bete­gek úrvacsorálásakor megjelentünk szükség sze­rint egyik vagy másik szórványban lakó hívünk­nél. Ennél több azután igen ritka helyen történt. A változott helyzettel szemben azonban új kötelességek háramlanak itt egyházunkra is. Véle­ményünk szerint a filiák és szórványok iránt három irányú gondviselést kell kifejtenünk. Első az állami, községi és r. kath. iskolába járó ev. ref. növendékek erős, intensiv vallásos ok­tatása. E téren igen sok a teendő. Mert bár a tanyai községi iskolákban az egyházak gondos­kodnak is a vallásoktatásról, némi erősítés és mélyítés ráfér azokra. Az úgynevezett tiszta r. kath. községekben az 1868. 53. §. alapján lehetne segélyt kieszközölni, melyért az anyagyülekezet valamelyik tanítója szivesen végezné itt a hit­oktatást. Ha pedig így eredményt nem lehetne elérni, legalább oly hittani könyvet, pl. Lévay : Kis Hitoktatóját, kellene a szülők kezébe adni, melyből a vallásos oktatást ők maguk végez­hetnék; de annyit minden esetben ki kellene vinni, hogy a szórványokból is a ref. növendé­kek konfirmáltassanak s e nélkül egyetlenegy se maradjon. Missziói gondunk második iránya a szórvá­nyokban lakó reformátusok meglátogatása s evange­liumi szellemű hasznos könyvekkel, kiváltképen pedig bibliával való ellátása. A tapasztalás igazolja, hogy mily felemelő, jótékony hatással van az ilyen idegenbe szakadtakra a saját lelkészükkel való társalgás; egy alkalmas imakönyv vagy biblia pedig, melyet a lelkész ilyenkor nyújt, bizonyo­san nem tévesztené el, sőt nagyban fokozná a látogatás czélját. Betegek úrvacsorálását, vagy az ott végzett temetés alkalmait igen jól lehet e czélra felhasználni. A lelki gondviselés azonban akkor éri el igazi czélját, ha a szórványban lakókat időnként istentiszteletre gyűjtjük össze s köztük Urvacsorát osztunk. Ez missziói munkánk harmadik ága. Az Isten igéje s ennek alapján való tanítás a leg­nagyobb mértékben kelti életre a buzgóságot, erősíti meg az egyházhoz való ragaszkodást s bátorít fel a csábítások leküzdésére. Ezek alapján a szórványok gondozására a következő intézkedések megtételét s az irány­elveknek a következőkben kitűzését ajánlom az egyházmegyei közgyűlésnek : 1. Készíttessék egy táblás kimutatás az anya­gyülekezetekhez tartozó szórványokról, feltünte­tésével annak, hogy hány kilométerre esnek az anyagyülekezettől, mennyi az ott lakó ref. lelkek, mennyi a tankötelesek száma, ez utóbbiak jár­nak-e s milyen jellegű iskolába? 2. Hivassanak fel a gyülekezetek, lelkészek és tanítók a körükbe eső szórványok hatékony gon­dozáséira. Nevezetesen a bármely iskolába járó ref. növendékek hitoktatására, a hívek látoga­tására, időnként istentisztelet tartására s Úr­vacsora osztásra. A kongruás lelkészek, kik a szórványok gondozása czímén úti átalányban részesülnek, különösen is felhivatnak ez irányú munkájuk gyakori asara. 3. Hogy egyházmegyénk némi tájékozást nyerjen arra nézve, mily összeg lenne szükséges a szórványok gondozásának fedezésére? kéresse­nek fel jelentéstételre a lelkészek, hogy mérsé­kelt számítás alapján mibe kerülne a körükbe eső szórványok kellő gondozása. Tekintettel to­vábbá arra, hogy egyházmegyénk e czélra semmi nemű alappal nem rendelkezik, de tekintettel arra is, hogy egyházmegyénk területén nagy­számú s a legnagyobb kiterjedésű szórványok vannak: intéztessék kérelem a főt. egyházkerületi közgyűléshez, hogy szórványaink kellő gondo­zására a rendelkezésre álló alapból egyházmegyén­ket segélyezni méltóztassék. 4. Hivassanak fel a gyülekezetek, hogy a szórványok rendes ápolásáról évenként augusztus hó l-ig a missziói bizottság elnökéhez jelentései­ket adják be. Patonay Dezső. Egy magánember vázlatos «Egyházi törvénytervezetéből». 41. §. Az egyházközség, mint önkormányzati tes­tület, a jelen törvény korlátai között, saját hatóságai és tisztviselői útján, maga igazgatja a maga ügyeit. 42. §. Az egyházközségi hatóságok: a presbitérium, az egyházközségi közgyűlés és az egyházközségi bíró­ság. Az egyházközség tisztviselői rendszerint a lelkész, a gondnok, a tanító, az egyházfi. A nevezett tisztviselő­kön kivül, az egyházközség népessége, vagyoni viszonyai és egyéb körülményeihez képest, még más egyházi tisztviselők is alkalmazhatók. 43. §. Minden egyházközségnek saját presbitérium­mal és egyházközségi közgyűléssel kell bírnia.

Next

/
Thumbnails
Contents