Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-25 / 4. szám
Negyvenhatodik évfolyam. 4-dik szám. Budapest, 1903. január 25. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepregliy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az egyházi adóreform kérdéséhez. Polcoly József. — Iskolaügy: A budapesti vallástanítás berendezéséről. Hamar István. — Bibliai olvasókönyv és Kis Biblia. Hetvényi Lajos. — Tárcza : Jézus esodatetteinek lényege és értelme. Birtha József. — Belföld : A budapesti egyház rendezéséről. Siculus. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az egyházi adó-reform kérdéséhez. Jövő zsinatunknak nemcsak legfontosabb, hanem egyszersmind legnehezebb tárgya is az egyházi adó-reform kérdésének a megoldása lesz. Annyi sok vitális egyházi érdek fűződik ehhez, és azokat mindnyájan annyira ismerjük, hogy egészen felesleges ennek a kérdésnek fontosságáról beszólni. De annál inkább kell szólnunk nehézségéről, a mivel úgy látszik sokan nem vetnek számot; legalább úgy kezelik e kérdést, mintha egy-két iskolás jelszó között való elméleti különböztetés már az adó-reform helyes keresztülvitelének a csalhatlan útját is megjelölné. Pedig, ha jól megnézzük az egyházi adózás természetét, úgy általánosságban, mint in concreto: azonnal ki fog tűnni, hogy az adó-reform ügye a lehető legszövevényesebb valami, a melyben nehezebb eligazodni, mint az állami adóügyi elmélet és gyakorlat tömkelegében. Ennek oka azonban egyfelől az egész egyházi adózás rendezetlenségében, a fejlődés ós alakulás ezerféle változataiban, másfelől pedig az elvi kérdések tisztázatlan voltában van. Ha az egyik alapkérdést, az adóztatás jogát tekintjük: már itt is láthatjuk a bizonytalanságot. Nem kisebb ember, mint Magyarország volt miniszterelnöke ós geniális finánczminisztere fejtegeti a »Jogállam(( folyó évi első számában, hogy hazánkban mindennemű egyházi adózás a legfőbb kegyúri jognak a folyománya. A protestáns egyház adóztatási jogát is innen vezeti le, minthogy — szerinte — a felség az autonomia megadásával ezen jogát is átruházta az egyházakra. Innen jut aztán arra a végkövetkeztetésre, hogy az egyházi adózás kérdésével kapcsolatos contentiosus ügyek az állami közigazgatási bíráskodás hatáskörébe utalandók. Azonban, minden tiszteletünk daczára, melylyel a kiváló pénzügyi szakember iránt viseltetünk, mi nem fogadhatjuk el fejtegetéseit. A kánoni jogon alapulnak azok s ránk nézve veszedelmesek. Mi nem engedhetünk abból a felfogásunkból ós tényleges jogállapotunkból, hogy a mi protestáns egyházi adóztatásunk autonómiánkból folyik, a mely autonomia, egyházjogi ós dogmatikai álláspontunk szerint, eredeti és nem átengedett, átszármaztatott egyházalkotmányi alak, ós hogy mi protestánsok a legfőbb kegyúri jogot semmi nemű formájában nem ismerjük. Más alkalommal részletesebben szándékozván foglalkozni ezzel az eminenter elvi kérdéssel, itt csak arra mutatok reá, hogy az állami hatóságoknak segódkezósót, a melyet az egyházi adózás körül esetleg igénybe vesz egyházunk, a ius advocatiaeből, mint a legfőbb felügyeleti jognak, de semmi esetre sem a legfőbb kegyúri jognak jogszerű folyományából vezetjük le. Az ezen kérdéssel kapcsolatos közjogi mozzanatok pedig egyenes következményei a történelmi múltnak s az ebben kifejlődött »bevett vallás-rendszernekcc. Ha közelebb jövünk magunkhoz ós akár a jelenlegi egyházi törvényeket, akár pedig a konvent elé került bizottsági javaslatot, melyben tulajdonképen ugyanaz van, a mi az egyházi törvényben, gondosan megnézzük, világos lesz a 247. §-ból, hogy az egyházi adó természete felől sem vagyunk egészen tisztában. Annyi kétségtelen dolog, hogy az egyházi adó tisztán és kizárólag csak személyi adó lehet, a mely, mint ilyen, arányban állhat a személy vagyonával vagy jövedelmével : de soha sem lehet tárgyi - adó. Ahhoz sem fér kétség, hogy a mi egyházi adónk tisztán és kizárólag egyházközségi adó és nem egyetemes egyházi adó. Mert a mi ellenkezőnek látszó tüneményt az egyházi törvény 238. §. b) pontja mutat: ez csak látszólagos eltérés; a mennyiben »az egyházmegyei és kerületi köz-