Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-09 / 32. szám

híres beszédjében e szavakba foglalta össze: «A felekezeti türelem nem keresztény erény». Ám azért, sőt talán épen ezért kétségtelen, hogy XIII. Leóban egy kiváló római katholikus alak dőlt ki. Valóságos tipusa a sima modorú, nagy taktikus, de uralomvágyó római katholikusnak. Az is bizonyos, hogy a XIII. Leó pápasága a szellemi és ethikai megújhodást, a valóságos restauráczió kezdete a római egyházra nézve. Ezek miatt a nagy egyházi sikerek miatt elhunyt nagy pápáját méltán gyászolja, magasztalja ós emlegeti hálával a római katholikus világ. A nagy egyházi sikereket ért XIII. Leó után hogy milyen pápa következik, az méltán izgatja a római katholikus világot ós joggal érdekli a politikusokat ós az uralkodókat. Érdekel minket, más vallású keresztyéneket is. A pápaság nagy nemzetközi hatalom. Világi uralma többé nincs ugyan névleg, de van tényleg. S ez az erkölcsi hatalom elsőrendű hatalom, mert a népek lelkiismerete és közérzülete fölött uralkodik. Egészen érthető tehát, miért lesi-várja oly feszült érdeklődéssel a világ, hogy ki lesz az új pápa? Kérdezgetik, találgatják, hogy követni fogja-e elődjének kitűnően bevált politikáját, taktikus módszerét? Akarja-e, képes lesz-e folytatni a Leó-követte fortiter in re, svaviter in modo kipróbált elvét? Nem fogják-e elvakítani s elbizakodóvá tenni a tiara uj viselőjét elődjének fényes egyházi sikerei? Ha békés lesz, nem lesz-e a puhaságig vagy épen a gyengeség elnéző? Ha harczias lesz, nem lesz-e túlmerósz, túlságosan harczias? Bárki legyen ós bármilyen legyen az új pápa, az az egy kétségtelen, hogy a föllendült katholikus szellem messze kiható ereje fokozott éberségre és kettőzött tevékenységre kell, hogy sarkalja az evangeliumi keresztyénséget. XIII. Leó pápasága megmutatta, hogy a római katholiczizmusban még nagy erő van s hogy ennek az erőnek súlyát megérzik a más vallású keresztyének is. A néhai bölcs pápa nem igen szerette ugyan az evangéliumi keresztyéneket, de tudta méltányolni elveiket ós ki tudta használni szellemi fegyverzetűk erejét ós el tudta lesni taktikájukat. Lám a római taktika egész XIII. Leóig alig vetett ügyet a népre, a sajtóra, a társadalmi tevékenységre; de a XIII. Leó bölcsesóge ezeket az eredetileg protestáns fegyvereket is el tudta sajátítani és nagy sikerrel alkalmazta a saját czéljaira. Az ellenfél fegyvereit is felhasználta a küzdőtéren. Tanuljuk meg az elhunyt pápa példájából, hogy tanulni az ellenféltől sem szógyen; hogy a kitartó következetességben nagy erő van ; s hogy az ősi protestáns fegyverek: sajtó, társadalmi tevékenység ós a népért a néppel való együtt működés még teljességgel nem elhasznált, nem berozsdásodott fegyverek. Mikorra e sorokig jutottam, a táviró világszerte hirül adta, hogy az új pápa del Sarto velenczei érsek lett, a ki nem a markansabb egyéniségek ós nem a sokszor emlegetett pápajelöltek közül való. Neve ós egyénisége nem programm, de azért kétségtelen, hogy azokkal a nagy kérdésekkel, a melyeket XIII. Leó függőben hagyott, a X. Pius nevet fölvett új pápa is fog foglalkozni. Mert a francziaországi kulturharcz, a római ós olaszországi kórdós, a reformkatholikus mozgalmak, az amerikanizmus stb. oly kérdések, a melyek előbb-utóbb feleletet várnak az új pápától. Lesz-e bátorsága és ereje X. Piusnak az e kérdések mögött lengő modern szellőt a vatikán ódon falai közé bebocsátani, az oly kórdós, a melyre most feleletet adni minden tekintetben korai ós elhibázott dolog lenne. Előttem csak az az egy bizonyos, hogy IX. Pius a jpolitikai katholiczizmus révén bajbazavarba hagyta, XÍII. Leó pedig a vallási katholiczizmus elvén erőre, lendületre pezsdítette a római egyházat. Nagyon valószínű, hogy a politikával nem foglalkozott X. Pius a vallási irány híve lesz, s így az elődje útján fogja vezetni a római egyház hajóját. V. F. Felolvasás a belmissziói albizottság ezéljairól. (Folytatás és vége.) Egy esztendő suhant el immár felettünk s önérzettel mondhatjuk, hogy eddig sem éltünk hiába. Igaz ugyan, hogy egyházi és nemzeti missziói munkánk kivitelébe csak most foghatunk bele, de ez olyan nehéz és fontos feladat, hogy annak előkészítésére idő kellett. Tudomására iparkodtunk hozni a társadalomnak nagyratörő terveinket, az ő segítségét, támogatását kérve. Eredménye örvendetes reánk nézve, mert nemcsak némi anyagi erőt gyűjtöttünk czélunk kivitelére, hanem protestáns társadalmunk szine-java szives adományaival határozottan kifejezte azt, hogy törekvéseinket hasznosnak, czélravezetőknek, s minden józanul gondolkodó, melegen érző magyar ember további támogatására érdemesnek tartja. Ez bátorításul szolgál nekünk a jövőre. Az egymás iránti szeretetből, szent vallásunk s körünk alapelvéből következik, hogy igyekezzünk segélyezni köztünk a szegényeket; ez idő szerint gyenge anyagi erőnkhöz mérten iparkodunk ennek megfelelni, úgyannyira, hogy eddig 50 protestáns egyetemi hallgatónak nyujtottunk pénzbeli segélyt, kettőnek lakást, ebéd- és vacsorakosztot. Foglalkozik továbbá a kör megbízható nevelők közvetítésével, ezzel úgy a protestáns egyetemi hallgatók, mint a társadalom érdekein kívánván szolgálni. Ez a segélyezés egyik feladata egyesületünknek, főfeladata azonban az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi