Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

hogy hányan kívánnak működési kört, tehát gondoskodnia kell a szakvizsgálatot tevők elhelyezéséről. Nekünk most is, önálló intézkedés esetén később is csak azzal kell számolnunk, hogy hány emberre van szükségünk. Ezek számát sohasem lehet pontosan előre tudnunk, de hozzávetőleges számításokat tennünk lehet is, kell is. Egyelőre megérhetnénk az imént javasolt módozattal, a mely szerint akár már a legközelebbi tanévben is munkához kezdhetnénk. Mindazokra az eshetőségekre, melyek e kérdés megoldásának ilyetén megkezdése esetén előállhatnak, már most megfelelhetnék, mert azok közül sokat előre látok, de ilyen részletekbe nem kívánok ezúttal ereszkedni. Egyik tantárgyunk ellátása kizárólag a felekezet gondoskodására tartozik. Módját kell ejteni, hogy a vallástanárok paedagogiai előkészítésben részesüljenek. Ha a gyakorlati tanárképzés szükségét nemcsak elismerjük, de önmagunkon érezzük is, e kívánság kifejezése és a vallástanárokra alkalmazása önként következik. A módja igen egyszerű. A ki középiskolai vallástanár akar lenni, mint segédlelkész talál időt a középiskolai vallásórákon részvételre, kétségtelenül minden vallástanár szívesen vállalkozik az ilyen ajánlkozók gyakorlati bevezetésére s az iskolának ez nagy megnyugvás lenne. Nincs szükségünk arra, hogy theol. magántanárok, theol. írók legyenek vallástanáraink, de arra igenis nagy szükségünk van, hogy valamennyien jó tanítók és okos nevelők legyenek. Ez csak a felekezet dolga s mai vallástanáraink az ügy érdekében sokat tennének, ha e szak jelöltjeiről s azok gyakorlati előkészítéséről gondoskodnának. A gyakorlati tanárképzés kérdése nemcsak a középiskolát érdekli, hanem tanítóképzőinket, felsőbb leányiskoláinkat is. Külön foglalkoznom ezekkel nincs miért; az elmondottakat egyszerűen alkalmaznunk lehet reájok. Akadémiáinkról pedig szó sem eshetik, azokon a gyakorlati előkészítésre nem szabad szükségnek lennie. Szándékosan mellőztem eddig az apró részletkérdéseket s most sem térek reájok, mert annyi év óta — sajnos — még ma sincs itt a nap, a melyen csak egyes részletkérdések akadályozzák meg a gyakorlati tanárképzés országos szervezésével a tanárnevelés teljessé tételét. A részletek feszegetése mindig veszedelmes, mert a főkérdéstől elvezet s ebben az előadásban különösen azért volna czéltévesztett, mert ez azon az alapon áll, hogy az általános, önálló szervezés nekünk nem feladatunk, hanem csak úgy válhatik azzá, ha az állam e tekintetben ezután is mozdulatlan maradna. A megvalósítás így hát nem a mi dolgunk, tennivalóink csak legsürgősebb hiányaink pótlására szorítkoznak. Erre pedig önkormányzatunk jogosít és kötelez". (I. m. 56. 1.). Mellőztem azokat az ellenvetéseket is melyek felmerülhetnek, de nem felekezeti, hanem gyakorlati szempontból erednek. A kolozsvári kör felterjesztésében több kérdésre megvan az előzetes felelet, itt sem ismételni, sem tárgyamtól eltérni nem akartam s a kivihetőségre nézve jelentkezhető (nem ismeretes tárgyi, hanem ismeretlen személyi) aggodalmakra általánosságban csak azzal felelhetek, hogy a gyakorlati tanárképzés minél gyorsabb és lehető legjobb rendezése nemzeti közoktatásunknak s minden azzal kapcsolatos nagy ügynek olyan fontos érdeke, hogy a rendezés közben a személyi érdekek és érzékenységek egyszerűen semmibe veendők. Ha vannak. A kolozsvári javaslat azonban semmi személyes érdeket nem sért, épen a személyiségnek mindenkiben szabadon fejlődését, erős tanári személyiségek- szabad érvényesülését kívánja szolgálni és értékesíteni. Ez a' czél és irányító elv egyszerűen kizárja azt, hogy a mi református iskoláink tanárai személyi aggodalmakat érezzenek. Mindezért tovább ez alkalommal nem megyek. A gyakorlati tanárképzés szükségének általános érzete, a kolozsvári tanári kör részletes javaslatának felekezeti szempontjainknak megfelelő volta, iskoláinknak az állammal való viszonya, másrészt felekezeti közoktatásunkra is kiterjedő önkormányzati jogunk, a magunk külön szükségei és a gyors cselekvés óhajtása mondatták velem az eddigieket. Mindezek számbavétele indít arra, hogy az Orsz. Református Tanáregyesület állásfoglalására és eljárása módjára vonatkozó határozati javaslataimat* benyújtsam s azok elfogadását kérjem. Azzal csak egy, de határozott lépést teszünk javítására a mai állapotnak, melyet ezelőtt 35 évvel, Debreczenben kelt sorokkal jellemezhetünk. „Csupán a gyakorlatra hagyni a szükséges tanítói ismeretek megszerzését és ügyesség kifejtését, nagyon veszélyes dolog. A legjobb irányú és akaratú, de nem biztos és ügyes tanító elveszti nemcsak tanítványai bizodalmát, tiszteletét, még pedig az apróbbakét is;

de önbizodalmát, tanítói kedvét és ügyszeretetét is. Hiányait oly eszközökkel fogja pótolni, melyek czélellenesek: kemény fenyítékkel, durva bánással, gépies tanultatással. Mindez pedig az iskola, tehát a tudományos okulás és ismeretszerzés megunására vezeti a növendékeket, az iskola becsületét, hitelét csökkenti a szülék s a közönség előtt. Ezért szükséges a leendő tanárnak nemcsak ismereteket, hanem ügyességet is szerezni s azután állani rendes hivatalba." (I. m. 49. 1.) Magam példáján okulva vallhatom e szavak igazságát s ilyen meggyőződéssel kérem a gyakorlati tanárképzés kérdésének alapos megfontolását. Dr. Imre Sándor. TÁRCZA. A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. (Folytatás.) Gyakorlatilag. A művészet a maga szépségeivel a mi természetes emberi életünket teszi szellemivé, az erkölcsiség a maga fenségével a mi gyarló, anyagias emberi életünket teszi nemessé. Az emberi élet terén, az emberi társadalomban újra találkoznak g újra viszonyba lépnek. Hogy milyen ezen viszony, hogy mit eredményez ezen találkozás, azt akarjuk a következőkben feltüntetni. Cherbulieznek pár átvezető gondolatát iktatjuk ide, hogy azután ezen alapon kimutassuk a művész viszonyát az erkölcsiséghez a társadalmi életben a gyakorlati téren. Azt mondja Cherbuliez 234 s k. 1.: „Semmi sem egyénibb bennünk, mint benyomásaink és minden műalkotás, mely e névre érdemes, elevenen érzett, őszintén elmondott * A gyakorlati tanárképzés országos rendezésének sy-ükségét élénken érezve, az Orsz. Ref. Tanáregyesület I. az egyházkerületek útján felkéri az egyetemes konventet, hogy az ügynek minél előbbi rendezézét kérje a va'lás- és közokt m kir. miniszter úrtól; II. az egyének és intézmények szabad fejlődésének elvi alapján állva, óhajtja, hogy az egyházkerületek, sőt esetleg egyes intézetek az állami intézkedések megtörténtéig is gondoskodjanak az iskoláikhoz szükséges összes tanárok gyakorlati előkészítéséről; ily értelemben felír az egyesület az egyházkerületekhez. E határozati javaslatot a közgyűlés egész terjedelmében magáévá tette, fizerk.