Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

jelenség, a melynek a modern kulturához semmi köze, mivel a kultura és a haladás kizárólag kath. eredetű. S ha a tapasztalat szerint a román kath. népek kulturája messze mögötte maradt a germán protestánsnak, úgy szerintük annak okozój a a kedvezőtlen szocziális helyzet s az anyagi viszonyok nyomorúsága. Ergo: a protestantizmuson nincs semmi jó, mivel az minden ízében egyoldalú, szóttagolt ós szenvedélyes vallásos történeti jelenség. Annál már csak Brunetiére ítélt egyoldalúbban, a ki szerint Kálvin, azaz a reformáczió aintellektualizálta, arisztokratizálta és individualizálta a keresztyénség et». Természetes, hogy az a felfogás, mely magasztalja a rózsafüzér, a kedves szentek s azok tiszeletreméltó ereklyéik mólyértelmű paedagogiáját, dicshimnuszokat zeng a sákrámentomok és mágikus hatásuk érzelgős misztikájának ós bizonyos művészettel összeházasítja a vallást a poezissel — a protestantizmusról, mint «egyszerű egyházi rendszerről)), másként nem ítélhet. Pedig gyümölcseikről ismeritek meg őket, — mondja az1

Úr! S ne feledjük azt sem, hogy -—- a mire a reformkatholiczizmus törekszik — régen ismeretes előttünk az egyháztörténetből. Régóta tudjuk, hogy — lényegileg, de nem a gyakorlatban — mélyreható különbség van katholiczizmus és ultramontánizmus, vagyis vallási és politikai jellegű katholiczizmus között, * s a baj csak az, hogy Róma máig is a máglyák, a jezsuiták, a Syllabus s a csalatkozhatatlan tantekintély makacs és hajthatatlan Rómája ! Ezt ne feledjük el minden gyengeségünk mellett sem mi protestánsok a reformkatholiczizmus protestánsellenes fennhójázásával szemben. Eperjes. I)r. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. Gyakorlati tanárképzés és református iskoláink. (Folytatás.) A kolozsvári tanári kör tervezetében megvan az a két biztosíték, mely lehetővé teszi, sőt kivánja komolyan vételét s a mi nélkül újító javaslatokat nem lehetne bizalommal fogadni. Első biztosíték, hogy nem idegen minta utánzata, hanem a benne levő hivatkozások szerint történeti előzményei vannak a magyar közoktatás fejlődésében s nincs benne semmi olyan, a mi e fejlődés irányával ellenkeznék. Másik, csaknem elsőrendű biztosíték pedig az, hogy a tervezet alapelvei egységes nevelési elméletnek kultúrpolitikai alkalmazásai, nem véletlen, nem is a létező viszonyokhoz alkalmazkodás a * Behatóbban foglalkozik e kérdéssel Chamberlain is „Die Grundlagen des XIX. Jahrh." ez. nagyhírű műve 4-ik kiadásának „Rómát' közelről érintő hosszabb előszavában. jellemvonása, hanem a létező viszonyok szülte óhajtásoknak elvi alapon való teljesítése a nagy előnye. A felterjesztés dr. Schneller István egyetemi tanárnak először 1888-ban s azóta ismételten kifejtett javaslatai alapján készült s benne Schneller paedagogiai irányító eszméje: a személyiség elve érvényesül azáltal, hogy a gyakorlati tanárképzés egész intézményét a működő középiskolai tanárok közül azokra akarja alapítani, kiknek tanító és nevelő személyisége kiválik. Egyedül a tanárok és igazgatók személyisége alapján kivánja kiválasztani a gyakorlati tanárképzéssel megbízandó intézeteket s azok állami vagy nem állami jellegét e tekintetben külön számba veendőnek nem tartja. A tanárképzés állami jog és kötelesség, de a fejlődésnek a személyiség elvében benfoglaló elve alapján azt is kivánja e tervezet, hogy a felekezeteknek a magok tanárai képzését biztosítsa az állam épen azzal, hogy a gyakorlati tanárképzés munkájában a felekezeti iskoláknak is adjon részt. Mivel így e javaslat elvi szempontból kiindulva állítja fel e tételeket, tehát a felekezeti iskolák érdekeiről való gondoskodás, valamint a jeles felekezeti tanárok érvényesülésének a lehetősége az egész tervezet benső lényegéből ered: e református tanáregyesület a javaslat ellen általánosságban ellenvetést nem tehet. Tartozik azonban az egészet megvizsgálni azért, hogy a gyakorlati tanárképzésnek ott javasolt módja — ha már reánk is ki akar terjeszkedni — vájjon megegyezik-e iskoláink hagyományos keresztyén szellemével s vájjon valósulása esetén teljesülhetnek-e mindazok a kívánságok, melyeket felekezeti iskoláink tanáraival szemben emelnünk kell?E kérdések mellett feleletre vár ez alkalommal még az is: szükséges és lehetséges-e e tekintetben az esetleg soká késő állami intézkedések előtt is tennünk valamit ? 1. A kolozsvári tanári kör javaslata a mainál szigorúbb mértékben, minden tanárjelöltre kötelezővé kivánja tenni, hogy szakvizsgálata után a gyakorlati előkészülést végezze, tehát módot akar adni arra, hogy ebben az előkészítésben tanári munkája megkezdése előtt mindenki részesüljön. Ez pusztán a már jelzett s az 1883. XXX. t.-cz. 61. §. 3. pontjában is kifejezett szükségből ered s a kötelezés biztosítja a mai állapot megszűnését, E tekintetben kétség nem lehet, ezt fejtegetni nem szükséges, újabbat úgy sem lehetne mondanunk annál, a mit a debreczeni főiskola egyik régi tanára 1868-ban írt: „Győződjünk meg, hogy a gyakorlatba hanyatt-homlok taszítás, egyedül a gyakorlati tanítás által képezés: ez maga jó tanítóvá senkit sem tehet." * Vitathatóbb a kolozsvári javaslat sarktétele: a gyakorlás, a tanításba bevezetés olyan intézetben történjék, a melyhez egészen hasonlóban kezdi majd a jelölt az önálló munkát. Itt látja maga előtt a leküzdeni való nehézségeket, itt azt a módot is, melyen a tanítást olyan körülmények között mások végzik; olyan gyermekekkel ismerkedik meg, a milyenekkel majd dolga lesz s belejut fokonként hivatása minden részletébe. Ennek az igazolását is feleslegesnek tartom. Egész tanári munkánk a gyermekekért, nem ritkán a gyermekekkel való küzdés. Az iskolában a még annyira szeretett tantárgy is csak eszköz s igy nem az dönt mindig, hogy valamely tárgyat hogyan kell, hanem hogy miképen lehet végső czélunk érdekében hasznosítani. A módszer fontos, de nem magában, csupán az alkalmazása fontos, mert a tanítvány, tanár és tantárgy szerint nagyon * Imre Sándor: „Protestáns főiskoláink és a tanszabadság." Debreczen, 1868. 57. 1.