Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

telent, a rútat ós ördögit is, hogy azokat meggyűlöljük, megvessük. Abban van a mi lyránknak, a mi elbeszélő költészetünknek s különösen drámairodalmunknak mulasztása újabban, hogy nem teszi ezt mindenkor. Micsoda? Hát ez erkölcsiség akarja meghatározni: mit és hogyan teremtsen meg a művészet? Dehogy! Hiszen akkor oda volna a költészet, a művészet szabadsága. Ezt nem kívánhatjuk, de nem is kívánjuk. De a művészettől várjuk el, tehát a költészettől is követeljük, hogy eszméket hirdessen s ne legyen fő a mellékes, ne uralkodjék a másodrangú, mondjuk a keret, a környezet a Cherbuliez által méltán „főnek és uralkodónak" mondott „egy tárgymondjuk eszme, gondolat, érzelem, elhatározás felett! Pedig hát nem így áll-e a dolog, midőn a megénekelt nőnek érzéki képét oly ingerlően festjük, illetve írjuk le, hogy az, az az érzéki megkivánás lesz jődologgá a helyett, hogy jellemét, gondolatát, érzelmét, szóval belső, szellemi világát festenők? Pedig ez megtörténik a lyra által épen úgy, mint az elbeszélő költészet által, a drámairodalom pedig (no a külföldi rendszerint) igen gyakran, mintha csak ezért teremtette volna a művet. Példát intézhetnénk mindezekre, de hagyjuk: „exempla sunt odiosa!" De a példa vonz is. S a mai színház — fájdalom, igen gyakran — mutat rosszra példát. Nem részletezzük. Hisszük, hogy mindenki meg van erről győződve. S íme, az a művészet, melynek természettől fogva erkölcsi jelleme van, erkölcsileg rombol! Nem, nem! Ne csalódjunk, nem a művészet, mert a hol nem az eszme a fő, ott nincs művészet, még ha a külszín szerint az volna is a kinézése ; az csak az, a mit a németek igen találóan mondanak „Machwerk"-nek, s a mit mi talán helyesen jelezünk, midőn annak a „tákolás," „tákolmány" nevet adjuk. Hörk József, (Folyt, köv.) theol. tanár. BELFÖLD. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi értekezlete. — Torda, 1903. jún. 30.—júL 2. — Az erdélyrészieknek egyházkerületi értekezlete — ha tartalomban, az egyházépítós czéljában nem különbözik is — de formában, megjelenésben, berendezkedésben nagyban elüt a többi egyházkerület értekezleteitől, a mint hogy a királyhágón túli kerületek maguk között is nem egyforma keretben tartják e nemű értekezleteiket. S ez épenséggel jól van. Erdélyben nem lehet olyan egyszerű formában megtartani az egyházkerületi értekezlet, mint teszem a Dunamellékén, a hol a kerületi gyűlés alkalmával vagy annak végeztével „egy füst alatt" azon is túlesnek. Itt Erdélyben, a nemzetiségek és felekezetek áradatai között, valóságban egyháztársadalmi mozgalomnak kell lenni eme gyülekezetnek. Lennének csak a testvér kerületek is olyan helyzetben, mint Erdély, s lenne nekik is egyenként egy-egy Majláth róm. kath. püspökük: akkor nem vethetné senki sem túlról, sem innenről a szemünkbe, hogy „zajjal csináljuk értekezleteinket" . . . De hát a keresztyénség kezdete is nem „zugó széllel" kezdődött-e? Nem kellett-e előbb „Galileából, a tíz városból, Jeruzsálemből, Judaeából, és a Jordánon túl való tartományokból a hegyi beszéd meghallgatására" nagy sokaságnak összejönni? Nem kellett-e Pálnak még az athenei Areopagon is beszélni? A Kolozsvárt 1900-ban megalakult erdélyi egyházkerületi értekezlet 3-ik „vándorgyűlését" Tordán,* Torda-Aranyosmegye székhelyén, Erdélynek a polgári és hitbeli szabadság emez úgyszólván klasszikus helyén tartotta f. é. jún. 30.—júl. 2. napjain. Annak daczára, hogy a fővonalon fekvő Gyérestői oldalági vasút vezet a 8 kilométernyire levő Tordára: de a helyi rendezőség jobbnak találta, hogy ezt a gyönyörű természeti fekvőségű utat kocsikon tegye meg a Gyéresre, mint „központi állomásra" innen-onnan összeverődött sokaság, a melynek élén dr. Bartók György püspökkel Kenessey Béla egyházkerületi főjegyző és theol. akad. igazgató, Nagy Károly theol. tanár és értekezlet! titkár, Deésy Gyula értekezleti elnök, főúri és közrendű világiak, esperesek, papok, tanárok, tanítók s más érdeklődők voltak. A fogadásra gróf Bethlen Bálint egyházmegyei főgondnok ós orsz. képviselő vezetésével 15 tagú helyi bizottság jelent meg az állomáson 55 hintós kocsival. Az üdvözlő beszédek elhangzása után megindult az impozáns menet: elől az imént említett gróf Bethlen Bálint felnőtt fiának vezérlete alatt, a környékből Önkéntesen összetoborzott 80 főnyi lovasbanderium, festői vidéki öltözettel, árvalányhajas kalapokkal. Az állomás és Torda között három egymáshoz közeleső községén vitt a, „diadalút" keresztül. Mert diadalút volt a szószoros értelmében. Mindenik község ünnepi színben, diadalkapukkal, fellobogózott s itt-ott felvirágozott házakkal s református papjaik által üdvözlő beszédekkel fogadta a főpásztort. Torda város határszélén dr. Betegh Miklós vármegyei alispán (róm. kath. 1) beljebb a zöld galyakkal és lobogókkal szépen földíszített Aranyoshídnál Csongvay Domokos helyettes polgármester, a főtéren pedig Dulló János városi tanácsos intéztek üdvözlőbeszédeket. Mindenikre, tehát idáig hatra, a püspök válaszolt, még pedig mindig talpraesetten. Azonban, talán a körülmény vagy a dolog természeténél fogva, még találóbb valt a fogadónapra esett 7-ik beszéde a püspöknek, melyet este a főtéren sok ezerre menő közönség részvételével rendezett lampionos és fáklyásmenet s illetőleg szerenád alkalmával Lovassy Andor vármegyei főjegyző nagyszabású beszédére válaszolva tartott, rendkívüli hatást és lelkesedést idézve föl mind a tordaiak, mind a vendégek között. Ismerkedő-estély a Koronaszállóban folyt le, a hol pohárköszöntők sem hiányoztak. Másnap, júl. 1-én volt a tulajdonképeni egyházkerületi egyházi értekezlet, melynek bevezetését választmányi ülés tartása képezte. Ennek végeztével 10 órakor kezdetét vette az első napi istenitisztelet a főtéri ódon református templomban, mely jelen alkalomra iinnepiesen fel volt díszítve, s melyet felekezeti különbség nélkül zsúfolásig megtöltött az ünneplő nagy és díszes közönség. Fűzi Sándor ó-tordai ősz lelkész mondott egy bensőséges, magas szárnyalású, bölcsészeti eszmékkel telített és költői lendületű, oly gyönyörű imádságot, mely ha az Évkönyvben vagy más nyilvános helyen nem jelennék meg: a szerénységében eleitől fogva nagyszerű rózsáskertje mellett „visszavonultan" élő költő-tudós papnak ezt a tartózkodását nem mentené ki semminemű mentegetőzés. És véletlenül, de nem, a nagy lelkek találkozásából, mily jól illett ehhez az imádsághoz az az egyházi beszéd, a melyet dr. Bartók György püspök tartott fényes elokvencziával és ihletett ajkakkal. Luk. * Az első Székelyudvarhelyen, a 2-ik Nagyenyeden volt.