Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

XXIV. 13—29. szép textusa alapján, fejtegetvén, ha valamikor, úgy a mai időkben nekünk is kényszerítenünk kell az állapotokat, hogy a Krisztus velünk maradjon, mert nemcsak Emmausban. hanem nálunk is immár „beestvéledik és a nap aláhanyatlóban van" — mikor az oly sokféle divatos és nem divatos bűn, hitközöny, lelki kétség, testi, erkölcsi és értelmi gyöngeség, külső-belső támadások, erőszak ostromolják hitünket, vallásunkat, erkölcsi világunkat s ezzel együtt boldogságunkat, faji és nemzeti lételünket. Az istentisztelet után nyomban, ott a templomban, a jelenvolt nagyközönség részvételével megkezdődött az értekezlet diszülése, melyet a gyengélkedése miatt távollevő világi elnök, dr. gróf Kuun Géza helyett Deési Gyula esperes, értekezleti egyházi elnök nyitott meg emelkedett szellemű beszéddel, mondván többek közt, hogy a mi zászlónk is a Rákóczy Ferencz jeligéjét: az „Istenért, Hazáért, Szabadságért" jelszavakat hordozza, azzal a különbséggel, hogy a mi vitézkedésünknek fegyverei nem testiek, hanem lelkiek, s ha ajkunkon a Krisztus hitét hordozzuk, a siker el nem maradhat. Azonban a gr. Kuun Géza elnöki beszédét is élvezhette a még mindig egytől-egyig jelenlevő közönség, a menynyiben Nagy Károly theol. tanár és értekezleti titkár olvasta fel, lelke egész mélyéből áthatottan, a magvas, mélytartalmú beszédnek vallásos, evangeliumi szellemű, költői és filozófiai gondolatokban gazdag tárházát, melynek alapeszméje az, hogy a protestantizmus igen jól tudja egyesíteni az erkölcsi tökéletességet a tudományos igazsággal és a művészeti széppel. Sándor József értek, világi titkár indítványára onnan a templomból küldött távirattal üdvözölte a gyűlés az illusztris díszelnököt. Még egy érdekes felolvasást kellett a figyelemben már próbára tett közönségnek végig hallgatni. Jancsó Sándor nagyenyedi ref. lelkész „Torda és a reformáczió" czím alatt a kathedrából olvasta fel nagy utánjárásról és történeti érzékről tanúskodó értekezését — kimutatván, hogy Torda a szabadságnak, a felekezeti egyetértésnek mindig példaképe volt a múltban s az a jelenben is. Ennek látható örökbecsű emlékjele a városház tanácsterme számára a millennium alkalmából Lotz Károly festőművészszel készíttetett az a nagy történeti festmény is, mely azt a jelenetet örökíti meg, midőn az 1567-ki tordai zsinaton János Zsigmond elnöklésóvel egybegyűlt Karok és Rendek előtt a hitvitázó Dávid Ferencz az előtérben állva, eme lelki igazságot ejti ki ajakán: „Mert a hit Isten ajándéka". . . Ezen felolvasás után Nagy Károly titkár fejtette ki egyszerű közvetlenséggel, de mégis hatásos vonásokkal, hogy tulajdonképen mi is az ilynemű egyházi értekezletek czélja; miért jövünk-megyünk, tartunk istentiszteleteket, gyűléseket, hozunk határozatokat? Hogy eszméket vessünk, eszméket termeljünk s annak folytán arassunk azon lelki országban, hol az aratnivaló gabona sok, de az arató kevés. E végből kérte a közönség támogatását mind a „Vasárnap" cz. népies lapra, mind az értekezleti tagságra vonatkozólag. Végezetül Deési Gyula elnök köszönte meg a püspöknek s másoknak a támogatását és a nagyközönségnek a szives érdeklődését, mire azon megható jelenet következett, hogy a közönség felállva elénekelte a Himnuszt. A díszgyűlés után a püspök a tisztelgő küldöttségeket fogadta és azután következett a Korona-szálló helyiségeiben és az udvarpn rendezett közebéd, melyen úgyszólva részt vett az egész város közönsége. Természetes, hogy hivatalos és nem-hivatalos pohárköszöntőkben nem volt hiány. Egyik jobban sikerült, mint a másik. De talán leghatásosabb volt dr. Balázs Endre róm. kath. plébános felköszöntője, ki a püspök templomi beszédjét aposztrofálván, lelkes szavakkal ürítette poharát dr. Bartók püspökre, mint a kivel a mai napon jelzett irányban lelkileg és szellemileg ő is egyetért s vele Krisztusban egy czélra működik. Közebéd után d. u. 5 órakor tárgyaló gyűlés volt a városházán. A pénztári jelentés szerint a mult évi bevétel volt 770 korona, kiadás 292 kor., maradvány 408 korona. Az összes vagyon jelenben 2550 korona. A titkári jelentés kapcsán sok üdvös indítvány tétetett s illetőleg nyertek elintézést a választmány által ide utalt ügyek is, melyekről majdan az Évkönyv fog rész letesen beszámolni. Este a pótadót nem ismerő, villanyvilágítással és más modern intézménynyel bíró város által kétszázezer koronával tavaly épített nagyszerű Vigadóban hangverseny volt, melyen másokon kivül a helybeli polgári dalárda, a helybeli lutheránus lelkész zongorával, Sigmond Ferencz kolozsvári ref. kántor énekkel, Király Béla h.-bodoni ref. lelkész hegedűvel, Szabolcsba Mihály néhány költeménye felolvasásával stb. szerepeltek. Harmadnap, júl. 2-án, az egyházközségileg úgynevezett Uj-Torda város-részben folyt le a hátralevő értekezlet. Az itt levő, újonnan renovált ősi templomban is minden zig-zugot megtöltött a vendégeken kivül megjelent lelkes hallgatóság. De előbb az egyházközség gondnoka, Fogarassi József, a presbitérium élén alkalmi beszéddel üdvözölte a szeretett főpásztort és szolgatársát (Kenessey Bélát), valamint az értekezleti elnökséget és a vendégtagokat, mit a püspök szívélyes szavakkal viszonzott. Deési Gyula esperes és értekezleti elnöknek szivet-lelket megható szép imája után Kenessey Béla tartotta meg egyik legremekebb egyházi beszédét, mely a maga eszmei tartalmával, a kidolgozás formájával s az előadás ihletettsógével nem tévesztette el hatását senkire. Egy tökéletes rajz volt arra nézve, hogy milyennek kell lenni egy jó keresztyénnek, mert ezen sarkallik a boldogság, a keresztyén békesség, a felekezeti türelem, mely nélkül a vallási eszmék szolgálatában sikeresen munkálkodni nem lehet. Ez a szellem legyen vezérelve továbbra is a mi egyházunknak, mert ez a protestantizmusnak a fundamentuma. Erről a predikáczióról mintegy átmenetül szolgált Sigmond Ferencz kolozsvári ref. ének vezér szép soloéneke azon kathedrai paranesishez, melyet dr. Bartók György püspök intézett a gyülekezethez — lendületesen és magasztosan fejtegetvén az Isten országa lényegét, megvalósithatása módjait és eszközeit, midőn mindenkitől megérthetőleg rámutatott arra, hogy az Isten országa kinek-kinek a maga lelki világa lehet a Krisztus által odaplántált érzésben, gondolatban és cselekedetben, s hogy tehát Isten országának munkása lehet mindenki, a házon belül és a házon kivül. De legfŐképen kiváló szerep jut itt első sorban a családanyáknak, azután az egyházi, iskolai és társadalmi vezetőknek, mint a kik a hitnek mindmegannyi világosságai, terjesztői, ápolói lehetnek. Mert a hit nem száraz bölcseség, nem fontolgató okoskodás. hanem élet a Krisztus evangéliumának útmutatása szerint, melynek ereje köti össze a halandókat a Halhatatlannal — az Istennel, a kinek országa akkor jön el mihozzánk, ha szentlelke mindnyájunkban lakot vesz. A templomozás után szintén a nagy közönség részvételével tartott tárgyaló gyűlésen Tárkányi György vallástanár olvasott fel a kathedráról egy jól sikerült értekezést „Az ifjúság egyházi gondozásáról" czím alatt. Az ifjúsági társulatokban véli a legalkalmasabb eszközt