Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

és Lukács csak egy ördöngösről tudnak; mégis a hasonló összefüggésnél fogva, melyben ezen történet a három evangélistánál áll, valamint a csaknem teljesen egybehangzó szavaknál fogva is, ezeket amazzal ugyanazon esetnek kell tekintenünk). Később egy ördöngös némát gyógyít meg Jézus (Máté 9, 32 - 34 ; behatóan tárgyalja Lukács 11, 14-28; elmondja Márk 3, 22—27). Meggyógyít egy ördöngöst, a ki vak és és néma volt (Máté 12, 23). Később történik egy ördöngösnek gyógyítása a kapernaumai zsinagógában (Márk 1, 23-27; Lukács 4, 33—37). Megemlítem ezután a kananaei asszony történetét (Máté 15, 21—28: Márk 7, 24—30). Végül említés van téve még egy ördöngösnek meggyógyításáról, melyet a tanítványok véghez nem vihettek (Máté 17, 14—21; Márk 9, 17—29; Lukács 9, 38-42). Miben állott már most valamely betegségnek az ördöngössége ? Egyszerű pathologiai jelenség: szélütés, őrjöngés vagy holdkórosság volt-e? Ily kijelentéssel sokan megelégszenek. Ezen betegségeknek tényleg — legalább közvetlenül — semmi közük az ördöghöz; ezek az agynak és idegeknek természetellenes állapotai, tehát okuk és alapjuk a testben van. Mégis az ily betegek indokolatlan és eszelős beszédei és tettei a szabad cselekvés szünetelése közben azt a látszatot keltik, mintha valami gonosz szellem szállotta volna meg őket, mintha tényleg ördög volna bennük. Ezen végszerű pathologiai kijelentésnek ellene mondanak a következők : 1. Maga Jézus, kinek — bár uralkodott ezen betegség felett — annak lényegét mégis minden esetben ismernie kellett, s a ki mint Istennek íia minden dolgokban az igazságot felismerte, az ördöngösséget a gonosz szellemekre és az ördögre vezeti vissza. 2. Jézus az ördöngösök gyógyításánál egyenesen a gonosz szellem ellen fordul és megparancsolja neki, hogy kitakarodjék, és a gonosz szellem eltávozik. Tehát az egyik személy meghódol egy nagyobb hatalommal biró másik személy akarata előtt. 3. A rosz szellemek felismerik Jézusban az ő legyőzőjüket (Máté 8, 28; Márk 5, 7; Lukács 8, 28). Ez egy oly ismeret, melylyel az emberek Krisztusról tapasztalásból (a posteriori) még nem bírhattak, ínég az ő tanítványai sem. Csak az ördög bírhatott ezen ismerettel tapasztalás nélkül (a priori), és mert ő Jézus lényét és küldetését ismerte. 4. Az ördög kiűzésének folyamatát szemtanuk beszélik el, kiknek szavahihetőségében kételkedni semmiféle ok nem késztet. így tehát az ördöngösség általában valóságos megszállása volt az embereknek ördögi szellemek által. Ezek szolgálták az emberi testet, mint a hozzájuk tartozó szervezetet, Ha az emberek megváltója valahol emberi testben megjelent, hogy az ördögöt, mely az egész emberiséget megszállva tartotta, kiűzze, akkor az ördög serege is az emberi testekben lépésről-lépésre ellenállott neki, s akkor kimutatta az ördög az ő egész könyörtelen hatalmát az emberek felett. És ha hiszünk az ördögbén, mint személyes lényben, akkor az emberi képzeletet nem múlja felül az, ha elgondoljuk, hogy ezen ördög, mint szellemi lény, az emberi személyt hatalmába kerítheti és összes tevékenységét maga irányíthatja. Én nem tartom képtelenségnek, ha a gonosztevő ma is azt mondja, hogy: az ördög ösztönzi, az gondolkozik, beszél és cselekszik benne. Más kérdés az, hogy miféle erő által volt képes Jézus az ördögöt kiűzni? Azon kérdésre, hogy valóban vitt-e véghez csodatetteket, érveim bőségesen vannak. Az evangelista tudósításai közvetlenül vagy közvetve a szemtanuk elbeszélései, nem pedig a tanítványoknak mesterük iránti tiszteletből kigondolt találmányai. Nincs jogunk ahhoz, hogy a tanítványokat csalóknak tartsuk; a kieszelt hazugság és ámítás egyikük életével sem egyeztethető össze. Nem is volt náluk semmiféle önámítás ; azért kellett nélkülözniük. És akkor bizonyára az emberek is felléptek volna — Jézus ellenségei minden bizonynyal — és az igazságot kiderítették volna. De mint a többi szemtanuk, úgy ellenségei is elismerték, hogy valóban ördögöket űzött (Lukács 11, 15; Márk 3, 22; Máté 9, 34. 12, 24; Márk 1, 27; Lukács 4, 46). Csakhogy ők (t. i. ellenségei) a csodatettek okául az isteni hatalom helyett az ördögi hatalmat hirdették. Most már arra a kérdésre, hogy minő hatalom által űzhette ki Jézus az ördögöket? Jézus maga adja meg a feleletet (Lukács 15, 20) : Isten ujjai által, t. i. isteni hatalommal, melylyel isteni természeténél (János 5, 17. 14, 10. 9, 4) fogva és — mint Megváltó — hivatásánál fogva birt, s a melyben ennélfogva tanítványait is részesíthette (Máté 10, 8; Márk 3, 15, 16. 17; Lukács 9, 1; Apóst. csel. 16, 18). Valószínű, hogy Jézus az illető gyógyítás előtt Atyjához imádkozott (Máté 17, 21), a mint azt többi csodatetteinél is megtette (Márk 7, 34. 6, 41; Lukács 9, 16; János 11, 14). Ez felel meg azon alázatos gyermeki viszonynak, melyben Jézus Atyjával állott; ez felel meg a gyakorlati czélnak is, hogyaz embereket meggyőzze arról, hogy ő isteni hatalommal beszél és cselekszik és hogy Isten benne önmagára ismer (saját fiát látja). Ezáltal meg van fejtve azon kérdés is, hogy: Mi czélból vitt véghez Jézus az ördöngösökön ily csodatetteket? Urunknak összes csodatettei nyomatékos kifejezései voltak azon hatalomnak (tettleges tanítások voltak azon hatalomról), melylyel Isten őt felruházta, ezek voltak hitelesítői (bizonyítékai) az ő messiási hivatásának (Máté 11, 4; Lukács 7, 22) s általuk beteljesedtek az ótestamentumi próféták jövendölései (Ézsaiás 35, 5. 61, 1), hogy a népnek benne való bizodalmát és hitét felébreszszék (János 21, 25. 1, 14. 2, 11. 6, 14, stb). Názáretben, szülővárosában is, annak (t. i. szülővárosának) megátalkodottsága és hitetlensége miatt vitt véghez néhány csodatettet (Máté 13, 58; Márk 6, 5), Hogy csodatevő erejét teljesen önmagára irányítsa, visszautasítja az ördög csábítását, mint istenkisértést (Máté 4. 1—11; Lukács 4. 1—13) és nem hajlott a farizeusok és sadduczeusok kívánságára, hogy nekik égi jelt mutasson (Máté 16, 1—4; Márk 8, 11; Lukács 11, 29—32); s azok még sem fogták fel csodatetteinek értelmét. Azért