Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

meg van választva s a bál-mulatság ki van hirdetve: attól fogva annak befejezéséig és elszámolásáig mi mindenbe kerül a rendezőségnek és hozzátartozóiknak ? Miközben a „potusok" és a 32 levelűvel való „csendesek" nem épen a ritkaságok közé tartoznak ... Ez alatt oda künn egyszer a vetéseket el-elsöprő zápor zuhog napokig, hetekig, máskor jég pusztít, vagy aszály perzsel le mindent. Vagy, ha jó idő járna is a munkára, a szülők jajgatnak, hogy nincs elegendő kézi segítség, szűk a napszámos; a ki van is, drágán s mégis roszul dolgozik. Ellenben minő szép dolog, a hol a régi jó szokásokhoz híven, még a theológus és jogász-ifjak is versenyt dolgoznak otthon a gazdaság körül a cselédekkel, béresekkel és napszámosokkal. S visszamenve az iskolákba, e tekintetben való élményeiket önérzetesen beszélgetik el egymással. És sem tanulásaiknak, sem későbbi pályájuknak nem válik hátrányára a gyakorlati élet emez előiskolájában szerzett soknemű tapasztalat, párosulva a test- és lélekedző erővel. Az ily helyeken viszont a kisasszonyok is nem csupán a divatot iizik, hanem mint leendő úrnők, anyjuk példáját követve, gazdaszonykodnak és a szükséghez képest a nőcselédekkel együtt dolgoznak. Van is aztán közben-közben sok sikerült névnapi és más házi mulatság, — persze, a diákok és legátusok belevonásával, közreműködésével! Node, itt is, ott is megjelenik egy-egy táncz-, illemtanár és ballettmester (egyébiránt a legtöbbször recipiált polgártársunk). Ezek a jó urak a hazafiságra és a nemzeti szellemre appellálnak, midőn magukat és művészetüket mindenféle eszközökkel ajánlják. És Svengáli módjára hitetik el a magyar közönséggel, — még az iparos és polgárrendűekkel is — hogy nincs igazi magyar műveltség és haladás, ha az öt világrészen divatos tánczokat meg nem taníttatják gyermekeikkel. így történik, hogy még kis városban is egy évben nem egy, nem kettő, hanem három tánczfolyam is nyittatik, — lévén erre elég hálás anyag, főleg a beiskolázott gyermek-és növendéksereg olyformán, hogy ma már úgyszólván az óvoda-kötelest is sok helyen először tánczra és illemtanra tanítják; későbbi korában pedig ismétlő- és magasabb táncziskolákba járatják. így lesz aztán az ifjúságból minden lépten-nyomon tánczot és mulatságot hajhászó nemzedék! Tehát nem az ifjúság hibáztatható. Mert az úgy hajlik, mint a csemetefa a szél fúvására vagy az emberi erő hajlítására. Hanem hibáztatható egyfelől a ferde társadalmi felfogás, mely mindegyre tért és alkalmat nyit az üres külsőségeknek, fitogtatásoknak s holmi illemszabályokba öltöztetett léhaságoknak, a miket még hozzá — egyebeken kivül — sok pénzzel, sok idővesztegetéssel és sok erkölcsi s physikai erő elpusztításával kell megvásárolni. De hibásak továbbá a szülök is, a kik nem szoktatják gyermekeiket már korán munkához ; nem foglalkoztatják Őket otthon dologgal, s nem igen törődnek velők, ha egyszer iskolába adhatták; pláne, ha közép- vagy főiskolába járhatnak gyermekeik : gondjaikat (tisztelet a kivételeknek) egyszersmindenkorra leveszik, gondolván, hogy ezek az iskolák az életre szükséges mindennemű dolgokkal bőven ellátják. Végül hibás az iskola is, mely nálunk csak a szoros értelemben vett tanítások alatt gondol a növendékkel; de az egész életre kiható neveléssel, t. i. a szakoktatásokkal, az időnek minden alkalommal okosan felhasználására szolgáló útmutatásokkal semmit vagy igen keveset törődik. Mit ér a szigorú isk. törvény és rendtartás a tanítások alatt, ha pl. a beiratás 4—5, sőt több napján, vizsgák alatt és után a dimissióig, szünetekre hazabocsátáskor többé kevésbbé ellenőrző felügyelet nélkül állnak a tanulók? Pedig az ifjúságra nevelői szempontból még nagyobb gondot kellene fordítani akkor, a mikor nincsenek tanítás alatt. Mily egészen másképen nevelődik az angol ifjúság, mire oly sokan és oly gyakran hivatkoznak, — de úgy látszik, minden eredmény nélkül. Attól a percztől fogva, a hogy év elején az iskola küszöbét átlépte az angol tanuló, egy pillanatig sincs nevelői és tanítói ellenőrzések nélkül. Még szünidők alkalmával s illetőleg év végén sem bocsátják el a nélkül, hogy őket egyenként szülőik, megbízottaik vagy künn levő „tutóraik" gondviselése alá ne adnák. S míg ezt nem tehetik, addig a felelősség még mindig az iskoláé, — a vakáczió daczára is!* Minkenekfölött pedig kitűnik az angol iskola az által, hogy művésziesen meg tudja tanítani növendékét az időnek beosztására és felhasználására; hiszen onnan van az egész világra elterjedt eme sokat jelentő lakonikus példaszó, hogy: „Az idő pénz" (Time is money). Azonban, hogy jelen czikkem által gáncsoskodónak, vagy épen táncz- és mulatság-gyűlölőnek ne tűnjek fel; más szóval: hogy a közpéldabeszéd szerint „ne csak tanácscsal, hanem kalácscsal is" szolgáljak, a jövő alkalommal egypár czikkben „Kalauz" czím alatt lesz szerencsém aphorismák alakjában bemutatni némi útbaigazításokat a tanulmányi idő- és munkakörnek az iskolában és az iskolán kivül való okos és bölcs felhasználására. Hogy ezek tekintélyi erővel bírjanak, már most kijelentem, hogy „nem az ujjamból szopom", hanem holland forrásból merítem. Addig hát a fenn mondottakért senki ne bántson, hanem üssön akárki majd azután, ha a jelzett következő czikkeket elolvasta. (Sepsiszentgyörgy.) Benke István, ev. ref. főgimn. tanár. TÁRCZA. Jézus esodatetteinek lényege és értelme. Krisztus Urunknak csodatettei — itt csupán azokról szólok, melyeknél ő mint cselekvő alany szerepelt — orvosi és természeti csodákra különíthetők. Az evangéliumi tudósítások szerint az előbbiek túlnyomó számmal vannak. Többször elő van adva, hogy vittek hozzá mindenféle betegeket, ördöngös, vak, néma, béna, mindenféle ragályos betegségben szenvedő és rosz szellemek által megszállott embereket, és ő meggyógyította őket (Máté 4, 23; 8, 16; 9, .35; 14, 14; 15, 30; 19, 2; Márk. 1, 33; 3, 10; Lukács. 4, 40; 6, 18; 7, 21; 8, 2—5). Egész sora van előadva teljes részletességgel az oly gyógyításoknak, melyek következményeiknél fogva kiváltképen megmaradtak a szemtanuk emlékezetében. Ott vannak mindenekelőtt az ördög által megszállottak, a kiket az Úr könyörületében részesített. Az ilynemű betegeket már csupán önmagukért is vizsgálnunk kell. Két ördöngösnek a gyógyításáról ír Máté: 8. 28—34., hasonlóan Márk: 5, 1—19; Lukács 8, 26—39. (Márk * Lásd bővebben dr. Felméri Lajos : „ Az angol iskolázás jelene" cz. két kötetes munkáját.