Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-14 / 24. szám

kívánja, hogy a felosztás nagyfontosságú és áldásos munkája végrehajtassék". Kedves lelkésztársaink 1 Ezek azok, a melyeket általában, különösen pedig a békésmegyei egyházak — senki mást nem bántó — érdekében, több iránybeli felhivásra elmondani kivántunk. Hogy egyenesen a mélyen tisztelt presbitériumokhoz forduljunk, azt illemérzékünk nem engedte, annyival is inkább, mert erős meggyőződésünk, hogy a lelkésztársainkhoz vezető bizalom útján is elérhetjük azt, miszerint önzetlen s egyedül csak közös érdekeinket szolgáló felszólalásunk a tanácskozások zöld asztalainál is figyelemre fog méltattatni. Az Isten áldása legyen ügyünkön ! Gyoma, 1903. május 7. Garzó Gyula. Darabos Sándor. ISKOLAÜGY. Pedagógiai jelentőségű rektori beszéd. „A gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy véka alá rejtsék, hanem hogy a gyertyatartóra tegyék és fényljék mindeneknek, kik a házban vágynák" — mondja Jézus szavával az evangelium írója (Mt. V. 15.). Ezt mondhatjuk mi is a czímiink alatti beszédre, a melyet dr. Ilosvay Lajos műegyetemi rektor habár még a folyó tanév elején tartott: de annak nevelő irányánál, vallásos és hazafias mozzanatainál fogva, tehát magasabb erkölcsi szempontból ma is és ezutánra is benső értéke van. Következőleg ne okoljuk se a vak véletlenséget, se más előre nem láthatott körülményt, a miért ez az illusztris beszéd csak most jutván a kezünkhez: most tehetjük e lapokban gyertyatartóra, hadd fényljék mindazoknak, kik „e házban" olvashatják. így legalább okunk és alkalmunk van megczáfolni a tudós rektornak mindjárt a beszédje elején hangoztatott eme rezignáczóiját: „Műegyetemünk belső életéről, ritka örömeinkről, gyakori bajainkról azzal az ártatlan hittel teszünk itt vallomásokat, hogy ezekkel a nyilvánosságnak tartozunk, s ez, mint a mi szigorú ellenőrünk, sok szeme közül legalább egyet nyitva tart a mi számunkra is. Pedig nem így van. Valamint a panaszkodót legtöbbször az hallgatja meg keresztyénhez illő béketűréssel, a ki panaszát aprólékos részleteivel együtt jól ismeri: azonképen a mi beszámolóinknak is azok a legtíirelmesebb hallgatói, a kik hozzánk legközelebb állanak, minden dolgunknak részesei vagy legalább is megfigyelői. Ritkán van szerencsénk azokhoz, a kik alkalmilag kérlelhetetlen bíráink és sok sarkalatos ügyünkhöz hozzászólási jogot követelnek". Mi ezúttal „a kérlelhetetlen birák" közé nem akarjuk magunkat feltolni; de a beszéd „sarkalatos ügyeihez hozzászólási jogot" formálunk, azon az okon, mivel épen sarkalatos mivoltánál fogva felülemelkedik a pillanatnyi hatással, vagy az aktualitás jellegével bíró beszédeken. Ezt a sarkalatos jellemét a beszédnek csaknem az egész vonalon keresztül érezzük. Minthogy azonban lapunk köre, czélja és terjedelme elébünk is szűk határokat szabnak: a szorosan vett műszaki ágakra vonatkozó részleteket és kijelentéseket mellőzve, a beszéd azon részeiből mutatunk be egyes vonásokat, a melyek az általános nevelés-oktatásügygyel keresztyén erkölcsi alapon összefüggésben állanak. A műszaki tanítás részletein keresztül haladva, a végeredmény összefoglalásánál eme magas nézőpontra emelkedik fel a tudós szerző, mint gyakorlati pedagógus . . . „Számottevő tényező a tanterv és a tanrend is. Kifogástalan tanterv nincs; nem is lehet. Minthogy a tanítás eredménye a tanító és a tanuló egyéni sajátságaitól függ, minden tanítóra és tanítványra egyaránt illő tantervet csinálni nehéz feladat. Ha azonban ki van szemelve a közlendő ismeretek minősége és mennyisége, ki van szabva az elsajátításra fordítandó idő: lehet többé-kevésbbé jó tantervet és tanrendet is megállapítani. Próba dolga ez is. így próbáltuk mi is, hogy a kitűzött czél koczkáztatása nélkül a tananyag minő megválasztásával és beosztásával juthatnánk legjobb eredményhez . . . Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a mit most csináltunk, a legjobb és végleges; de hiszszük, hogy ez a tanterv és ez a tanrend valamivel mégis jobb lesz, mint a régi volt" . . . Midőn pedig a mult évi adatok közlésre méltó tételeinek foglalatához jut, — hogy áttérhessen, a mivel a rektori beszámolók rendesen nem szoktak foglalkozni — azt mondja „Adataim megszokottak. Némelyek között évente oly kicsiny az eltérés, hogy akárhány tudományos módszerünk van, melyeknek hibái nagyobbak, mint a hány százalékban különböznek egymástól e számbeli adatok. Azonban meg kell vallani, hogy e beszámolóknak hiányai is vannak. Ilyen p. o. az, hogy az ifjúság testi fejlődéséről, egészségéről nem találunk bennök felvilágosító adatokat. Pedig az államnak nem mindegy hogy a jövendőbeli vér- és pénzadót fizető polgárok? életképessége iránt erős vagy gyönge reménységet táplálhat-e? E szép elv: „ép testben ép lélek lakik", fel van írva valahol nálunk is; de hogy a test milyen állapotban van, épen oly kevéssé kérdezzük, mint azt, hogy ép-e a lélek azért, mert bizonyos minta szerint végzendő munkát, legalább egy ideig, el szokott végezni. Nálunk az a közfelfogás, hogy a főiskola a test fejlesztésének semmivel sem tartozik. Sok embert már az is idegessé tesz, ha az ifjúság testet edző sporttűzésre adja magát. Mennyire másként áll a test képzésének ügye is Amerikában. Kitűnően berendezett tornacsarnokok, vívótermek egészítik ki a főiskoláknak rajztermekben és laboratóriumokban gazdag fölszerelését. Ezekre orvosok ügyelnek fel; orvosi ellenőrzés nélkül senkit sem vesz föl az egyetem, s az orvos az egész tanulmányidő alatt figyelemmel kiséri az ifjúság testi fejlődését, hogy a körülményekhez mérten szabhassa meg egyesek testgyakorlatait. Ha a mi ifjainkat is az orvos megfigyelné, sokan kerülnék el a néha hetekig tartó szemgyuladásokat, kevesebb lenne azoknak az ingerlékeny idegeseknek száma, a kik tanulni merőben képtelenek, és elejét lehetne venni sok olyan betegségnek, melyek az öregkor napjait, a családi élet örömeit megkeserítik. A mi ifjainknak aránylag sok, helyhez kötött munkát kell végezni. Ott görnyednek óra számra, sokszor zsúfolásig telt termekben. Hogyan küszöböljék ki magokból a felhalmozódott oxidácziós termékeket, mikor szobájok oxigénjét már fölemésztették ? Hogyan biztosítsák izmaik rugalmasságát, mikor élénkebb testmozgást sohasem végeznek ? A kávéházak, éttermek, bűntanyák bűzhödt levegője nem alkalmas a vér fölfrissítésére, az arcz halványságának eltüntetésére, az életkedv fokozására. Ezekről csak a szabadban végzett testgyakorlatok, játékok tehetnének, melyek, a mellett, hogy a szervezetet rendben tartanák, még a jellemet, az erkölcsi érzületet is fejlesztenék, és a mi fő, ellensúlyoznák a testi élvezeteknek szertelen gyakorlását. Az elmúlt év végén kaptuk meg az első hivatalos