Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

sos evangélium-hirdetésnek a jó rend kívánta útját biztosítsa. Az előkészületek másik ága már nem spirituális, hanem az anyagi ós jogi kérdések complexumát öleli fel. Röviden az 1848: XX. t.-czikk kérdésének nevezhetnénk ezt. És itt is az az első dolog, hogy tisztában legyünk az ehhez a törvényczikkhez fűződő érdekeinkkel, kívánalmainkkal. Nem könnyű ez; de épen azért foglalkozni kell vele, hogy szövevényeibe tisztán láthassunk. Legelsőben is annak a nézetemnek adok. kifejezést, hogy az 1848 : XX. t.-czikktől közvéleményünk többet vár, mint a mennyit várnia szabad volna. Ha azt hiszszük, hogy ama törvénynek reánk nézve bárminő kedvező megoldása bensőbbé, közvetlenebbé teszi egyházunk és tagjai között a kapcsolatot, mint a minő az most: akkor félreismerjük a jogszabályok ós az anyagi kérdéseknek a szellemre ható erejét. Nincsenek ugyan azok erre hatás nélkül; de a hatás nem organikus, hanem csak mechanikus. Vallom azt is, hogy ama törvény 2. §-ának kijelentése, kapcsalatban az egész törvénynyel, merő képtelenség, ha szó szerint veszszük. E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetek tökéletes egyenlősége csak az amerikai systhema mellett képzelhető. Az egyenlőséget, ha az állam a mostani egyházpolitikai elveket vallja és azok szerint kiván eljárni, nem lehet alkalmazi sem a róm. katholikus, sem a görögkeleti, sem az ev. református stb. vallásfelekezet szempontjából; de nem az államéból sem. Az egyenlőség, »a tökéletes egyenlőség, minden különbség nélkülcc : a lehető legnagyobb igazságtalanság volna, a mi csak elképzelhető. Vallom azt is, hogy ama törvény 3. §-a, a bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai »szükségei« fedezéséről, míg egyfelől nem egyeztethető össze a felekezetek egyenlőségéről felállított tétellel, mert vagy a felekezeti egyházak egyenlő ós igazságtalan elnyomására vezet, vagy pedig a felekezetek benső egyenlőtlensége miatt, e külső egyenlőtlenséget is kifejezésre juttatja: úgy másfelől ellentétben van a gazdasági, a politikai és a nemzeti követelményekkel is. Jól tuclom, hogy sokan nem vetnek ezekkel a tekintetekkel számot, hanem csak követelik ama törvény végrehajtását. Mások mérlegelik ezeket ós öntudatosan törnek valamely czélra. De azt sem egyik, sem másik esetben nem vagyok hajlandó elismerni, hogy ama törvény végrehajtható volna, ha csak összes interkonfesszionális helyzetünkből tabula rasát nem csinálnak, sőt ha a történelmi fejlődést meg nem történtté nem teszik; ha a vallásfelekezetek számarányát, intézményeit, törekvéseit egyenlővé nem alakítják át. Tisztába kell tehát jönnünk azzal, hogy mit is jelent az 1848: XX. t.-czikk végrehajtásának kívánása; mit várunk, mit remélünk ettől? Ismeretes dolog, hogy e törvény végrehajtásának nehézségei szülték a fokozatos végrehajtás gondolatát és munkába vételét. A radikálisok ezt kárhoztatják, gúnyolják. Pedig csak akkor lehetne ezt tenniök, ha egy possibilis programmot tudnának felállítani a tökéletes végrehajtásra nézve. Valóban, a mi érdekeink is inkább biztosíthatók a fokozatos fejlődés mellett, mintha mindent egyszerre koczkára vetünk. Mert ne feledjük, hogy reánk nézve, a mi mostani állapotaink mellett, alig .lehetne valami veszedelmesebb dolog, mint a »szabad egyház a szabad államban®. Veszedelmes, egyházi és állami szempontból egyaránt. A fokozatos végrehajtás nemcsak a törvény 3-ik, hanem 2-ik §-ára is alkalmazandó. Legelsőben arra kell törekednünk, hogy a lelkiismereti szabadsággal ellenkező tények szüntettessenek meg. Tudjuk, hogy ilyenek legnagyobb számmal a katonaság körében fordulnak elő, mint a minők a tábori misére, úrnapi proczesszióra kényszerítés, a felesketés szertartása, a térdeltetósek. És itten vissza kell utasítanunk minden frázist, mely a hadsereg egysége stb. jelszavakkal takarózva tovább is fentartani kívánja ezen törvénytelen állapotot Hát csak nálunk van hadsereg és csak ennek van egységre szüksége? Ott van NémetországlTessék megnézni akár a protestáns Poroszországot, akár a róm. katholikus Bajorországot az illető felekezetű uralkodókkal, avagy a róm. kath. uralkodóval bíró protestáns Szászországot, hol ezek a kérdések a hadsereg egységes szelleme sérelme nélkül, a lelkiismereti szabadság sértetlen megtartásával megnyugtatólag vannak rendezve. A fentihez közel áll, bár vele még sem egyenlő sérelem az, hogy az állami népiskolák, a növendékek vallási hovatartozósága, illetőleg arányára tekintet nélkül a róm. kath. felekezeti ünnepeket megtartják; holott ennek csak akkor volna helye, ha a növendékeknek legalább 50%-a róm. kath. vallású levén, a tanításnak e miatt szünetelni kellene. Botrányos dolog, hogy ha egy ev. ref. népiskola államosíttatik, akkor ennek már a róm. kath. felekezeti ünnepeket meg kell tartani, ha benne egyetlen róm. kath. növendék nincs is. Ez is intézményes sérelem, mint az első. Az egyenlőség rovására esik, hogy az állam, mely mint ilyen, semmiféle vallással nem bír, az állam képviseletében eljárni illetékesek részéről teljesen jogtalanul róm. kath. vallásúnak tüntettetik fel, az ezen felekezet szertartásainál való hivatalos jelenlót által, a mi a legjobb esetben is a többi egyenjogú vallásfelekezetek inferio-