Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

A gyűlés 3-án, a ref. főgimnázium tanácstermében vette kezdetét Kun Bertalan lelkészi elnök buzgó imádságával. Báró Bánffy Dezső világi elnök egyszerű megnyitója után <S iss Béla jegyző emlékezett meg kegyeletes szavakban a konvent két kiváló tagjának: Körmendy Sándornak és Mitrovics Gyulának az elhunytáról. A közgyűlés emiékezetöket hálás kegyelettel írta be jegyzőkönyvébe. Ezzel kapcsolatban bejelentette Sass Béla, hogy a dunántúli egyházkerület Körmendy S. és Bóné Géza helyét Veress Edével és dr. Segesdy Ferenczczel töltötte be. A helyettes és póttagok igazolása ós a megjelentek számbavétele után a közgyűlés a bírósági ülések idejét állapította meg ; azután pedig elhatározta a kerületeknek, konnventi képviselőiknek az új, 1904—1906 évi cziklusra megválasztása iránt való felhívását. Ez előzetes dolgok után Kenessey Béla előadó terjesztette elő a közalapi végrehajtó-bizottság jelentését, a mely legelső sorban is melegen emlékezett meg a bizottságnak elhunyt kiváló tagjáról, néhai Szabó Jánosról, azután pedig a közalapra vonatkozó számadatokat és indítványokat ismertette. Bevétele volt 1902-ben: 476,881 kor. 66 fillér; ezzel szemben kiadása 274,565 kor. 63 fillér, a melyből tőkésítés 267,206 kor. 08 fillér. A vagyon volt 1902 végén, a Jordán-alappal együtt 2.850,510 kor. 16 fillér. Hátralékban maradt 1901 végén 36,147 kor. 28 fillér, a mely így oszlik meg az egyes egyházkerületek között: Dunamellék 6999 kor. 48 fillér (az évi kivetés 18%-a

)> Dunántúl 1182 kor. 62 fillér (7%), Tiszáninnen 400 kor. 14 fillér (2%), Tiszántúl 21,685 kor. 42 fillér (34%), Erdély 5878 kor. 62 fillér (26%)- E jelentés alapján örömmel hallotta a gyűlés, hogy a tőkésítések folytán az alap évről-évre emelkedik; de sajnálattal vette tudomásul a szintén évről-évre fokozódó nagy hátralékokat, valamint azt is, hogy az egyházaknak egy millión felüli igényével szemben alig 800 korona áll ez évre rendelkezésre a tőkesegélyezés folytatásához. E két szomorú tény bővebb vitára is adott alkalmat, a melyben erélyesen sürgették a hátralékok felhajtását és a módja keresését annak, hogy miként lehetne a tőkesegélyezésre szolgáló összeg megnagyobbítását eszközölni. Ántal Gábor püspök ez utóbbira nézve azt hozta javaslatba, hogy az egyházi adóterhek csökkentésére az utóbbi években félretett 14,000 koronákat fordítsák a tőkesegélyek fedezésére. A konvent azonban ezt nem fogadta el, hanem csak azt mondotta ki, szintén Antal G. indítványa értelmében, hogy a kerületeket utasítani fogja a közalapi kivetések és behajtások körüli legszigorúbb eljárásra és ellenőrzésre. A bizottság javaslata alapján a folyó évi költségvetés a következőleg állapíttatott meg: tőkésítésre 65,196 kor. 28 fillér, miszsziói czélokra a) állandó segély 40,060 kor., b) egyszersmindenkori segély 7700 kor., lelkészi özvegy-árvagyámintézetnek 26,078 korona 51 fillér, egyszersmindenkori segélyekre 20,010 kor., tőkesegélyekre 89,990 kor. 39 fillér, egyházi adóteher csökkentésre tőkésítés 14,000 kor. Petri Elek a lelkészi özv-árvagyámintézet végrehajtó bizottságának a jelentését terjesztette elő ezután. A jelentés minden egyéb volt, csak nem örvendetes. Sajnálattal konstatálta, hogy az intézet újabb megsegíttetés nélkül nem képes a követelményeknek megfelelni és égetően szükséges módját keresni annak, hogy megerősíttessék. Az intézet e bajba jutottságának oka egyedül az, hogy míg a tervezetben 5 karencz-év volt kontemplálva s erre voltak alapítva a pénzügyi számítások, addig az intézet a karencz-évek nélkül létesíttetett, a nélkül azonban, hogy a pénzügyi oldal ennek megfelelőleg igazíttatott volna. Mivel e két faktor nem áll harmóniában egymással, múlhatatlanul be kellett következnie a bajnak, a minek elejét csak úgy lehet venni, ha vagy a felállítandó lelkészi nyugdíjintézettel olvasztatik össze a gyámintézet, vagy pedig a konvent újabb 200,000 korona segélyt ad a már most is nagy hiány pótlására. A konvent nagy sajnálattal s lehet mondani: bűnbánattal vette tudomásul a jelentést, s míg egyfelől megadta a 200,000 kor. segélyt, másfelől arra utasította a végrehajtó bizottságot, hogy tanulmányozza az özv.-árvagyámintézetnek a lelkészi nyugdíjintézettel való egyesítése kérdését, és keresse módját annak is, hogy ettől eltekintve, miként lehetne az intézetet megerősíteni. Ez utóbbi tekintetben figyelmébe ajánlotta a bizottságnak Antal G. amaz indítványát is, hogy — az evang. egyház gyámintézete mintájára — az évi járulékok minden lelkészre nézve egyformán állapíttassanak meg, de annak biztosításával, hogy az így felemelendő járulékok kongrua alakjában az illető lelkészeknek az állam által meg fognak téríttetni. A jelentés pénzügyi adataiból kiemeljük a következő végösszegeket : Bevétel volt 1902-ben 204,048 kor. 45 fillér, "kiadás 339,136 kor. 71 fillér. 1903-ra előirányoztatott 279,711 kor. 35 fillér bevétel, kiadásképen pedig: özvegy-árva-járulékokra 130,000 korona, vegyesekre 3000 korona, értékpapírokban leendő tőkésítésre 146,711 kor. 35 fillér. Az első napi ülés végén még Dókus Ernő tettjelentést a kongrua-bizottság nevében a káplántartásra kiutalt államsegély felhasználásáról. A jelentést tudomásul vették, s a bizottságot továbbra is felhatalmazták e segély kezelésére. A második napi ülésen, a jegyzőkönyv hitelesítése után a konvent központi épülete ügyében kiküldött bizottság jelentését adta elő Dókus Ernő, kiemelvén, hogy a bizottság még nem tud érdemleges javaslatot tenni, s hogy most a budapesti egyházzal tárgyal. A konvent utasította a bizottságot, hogy tovább is foglalkozzék a kérdéssel. A tanügyi bizottság jelentését Váró Ferencz referálta. A bizottság újból szervezésének s a játékdélutánok ügyének tudomásul vétele után, a középiskolai nyugdíjtörvény küszöbön álló revíziójához adott véleményes javaslatot a bizottság. Javaslatának főbb elvei, melyeket a konvent is magáévá tett, a következők: a nyugdíjintézetbe a theologiai tanárok, a rendes ének- és zenetanárok is beveendők, s hogy a tanári lakáspénz és fizetés helyesebb arány szerint számíttassék be nyugdíjalapul. Nagyon fontos határozatot hozott a konvent a tanári és tanítói fizetések ügyében. A bizottság javasolta, hogy a tanári fizetési fokozatok töröltessenek el és a fizetés kizárólag a korpótlék-rendszer alakjában rendeztessék, s hogy e tekintetben az iskolafentartók az előkészületek megtételére felhivassanak, hogy a mint az államnál a fizetésrendezés megtörténik, az egyházi tanárok és tanítók fizetésrendezóse is megindíttathassék; e végből az államsegélyi szerződések megújítását belkörűleg rendelje el, a kormánynál pedig általános felterjesztésben készítse elő a konvent. A bizottsági javaslatot gróf Tisza István lelkes beszéd kíséretében helyeselte. Elmondta, hogy kulturális érdekeink mulhatlanul megkövetelik, hogy mind alsó, mind középiskoláink az állami színvonalat minden tekintetben megtartsák; mert inkább ne legyenek egyházi saját iskoláink, mint hogy azokból a tanerők elitje állandóan az állam iskoláiba törekedjék. Ezt a versenyképességet iskoláinknak csak nagyobb mérvű állami segítséggel biztosíthatjuk; ezért hatályosan emelje föl szavát a ref. egyház és intézzen feliratot mind a kormányhoz,