Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Féiévre: 9 kor., egész évre: 18 koron*. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk : Zsinati előkészületek. Pokoli/i József — Iskolaügy : A budapesti vallástanítás berendezéséről. Hamar István. — A szünidőző ifjúság. Benke István. — Tárcza: Jézus csodatetteinek lényege és értelme. Iluszkay Gyula. — Külföld: Külföldi egyházi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. Zsinati előkészületek. A zsinati előkészületek között, mint ezt előző czikkemben is kifejtettem, alárendelt jelentőséget tulajdonítok a jelenlegi egyházi törvények általános revíziójának. Nem azért van ez, mintha törvénykönyvünkkel formailag meg volnék elégedve; hanem mivel anyagi rendelkezései meglehetősen bevállottak az életben és tíz év alatt kevés kifogásra szolgáltattak okot. Az előkészületben a legfőbb dolog, hogy az egyházi nagy közönség, de különösen a vezetők, teljes tiszta képben lássák egyházunk helyzetét és tisztában legyenek azokkal a teendőkkel, a melyek a helyzet által követeltetnek. Az a bizonyos kiforrott, egészséges közvélemény a legfőbb dolog, mert minden pozitív intézkedéseknek ez az alapja, ez az irányítója. Ezért egyik elsőrangú kötelességünk mindnyájunknak, hogy az eszmék tisztázásához s így a közvélemény kialakulásához, erőnkből telhetőleg, hozzájáruljunk. Ennek a kötelességnek kívánok én is eleget tenni a magam részéről, midőn egyházunk szellemi, anyag' s jogi helyzetére és az ezekből folyó követelményekre nézve egy pár szót szólok. Egyházunk tényleges helyzetéről azt vélem, hogy az interkonfesszionális konczertben nem tölti be azt a szerepet, melyet múltjánál, hivatásánál és erejénél fogva betöltenie kellene. De azonnal be fogja azt tölteni, mihelyest azt a szellemi, anyagi és jogi pozicziót eléri, a melyre jutni egyfelől kötelessége, de másfelől joga is van. A mi a spirituális érdekeket illeti: e tekintetben tisztába kell jönni az egész ref. egyházi közvéleménynek azzal, hogy egyházunk léte, jövő boldogulása mindenek felett attól függ, hogy minő erővel munkálkodik benne a fő-fő alapelv: az evangélium. Egyházunk az evangélium predikálásán épült fel, és az evangélium által kell megtartatnia. Ennek a predikálásnak pedig a korviszonyokhoz kell alakulnia, azaz a szóbeli hirdetéshez a cselekedetek útján való hirdetésnek kell járulni. Lélektani oka van ennek, a melynek a méltatásába ugyan nem bocsátkozom, de mindenkinek figyelmébe ajánlom azt, hogy őseink a XVI—XVIII. századokban nem használták ezt a triviális közmondást: hosszú kolbász, rövid predikáczió. A XIX. s a XX. század emberének élete kemény és zaklatott munkában telik el, és épen azért reá inkább a tett, a cselekedet van hatással, mintsem a beszéd. Sok szót vesztegetünk mi önvédelmünkben a korszellemre való unos-untalan hivatkozásnál; de felejtjük azt, hogy a korszellem változása nem csökkentette az evangélium erejét, hanem csak a hirdetés módját tette korszerűtlenné. A cselekedetekben munkás, tehát egyháztársadalmilag ható evangélium nem lehet más, mint a mely a keresztyénséget is, a mi református egyházunkat is megalapította. Ha ezt az evangéliumot nem viszszük bele az ú. n. társadalmi igehirdetésbe, vagyis az egyháztársadalmi munkásságba: akkor ez az egész tevékenység üres szemfényvesztés lesz, melylyel első sorban önmagunkat fogjuk megcsalni. Azt tartom, hogy ha a mi egyházunk egyebütt keresi a megújhodás erőit; különösen ha azt hiszi, hogy a felolvasásokról, vallásos iratkák osztogatásáról, egyházfegyelemről beillesztett egykét törvényszakasz fog bennünket megerősíteni : akkor nem jól készült a zsinatra. A zsinat csalódást fog hozni számára. Legyünk tisztában azzal, hogy az első és legfőbb előkészület a zsinatra: közvélemény, az egész egyház lelki felkészülődése, a mikor nem a zsinattól vár, hanem a zsinatnak ad. E tekintetben nem szabad egyebet várnunk a zsinattól, mint hogy a hatá-