Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-17 / 20. szám

(> mondta miniszter korában magáról egy nyilvános alkalommal, hogy egy kétkötetes nagy nemzetgazdászati tudományt (a czírnére már nem emlékszem) jogász korában az egyetemen naponként azon rövid perczek alatt tanult végig, midőn" egyik tanár a másikat előadás végett felváltotta, vagyis az ú. n. „óraközök alatt". A példáktól eltekintve, alkalmazzuk a dolgot egy esetre, teszem erre: Bizonyos összebeszélés szerint valahol meg kell jelenned pont 12 órakor. Ámde azt gondolod magadban, hogy ha 11 órakor hazulról elindulsz, útközben még pompásan elvégezhetsz két tartozó, rövid látogatást. Csakhogy „ember tervez, Isten végez". Embereidet nem kaptad otthon, s így a látogatás füstbe ment. Most az úton úgy gondolkozol, hogy 12 óráig már nem érdemes vissza, hazamenni; ellenben jó lesz addig valamelyik kávéházba betérni s ott egy partiét billiárdozni, vagy egy alsóst emelni valamelyik már ott levő pajtással. Holott, ha haza mentél volna, a közbeeső rövid idő daczára, vagy írhattál volna egy szükséges levelet, vagy választ; vagy elővehettél volna, ha nem is valami böl csészeti, vagy theologiai művet, de legalább valami könnyebb klasszikust, akár idegent, akár hazait; vagy ha ezt sem, akkor hát valamely, apróbb szakaszokból álló elbeszélő, vagy humorisztikus művet, melylyel lelkedet legalább felfrisítetted volna, a helyett, hogy ott a kávéházi füstös levegőben pénzednek is, egészségednek is ártottál. Minden dolog lelke a gyors munka. Ez alatt nem az oknélküli sietést, a hebehurgyán, felületesen végzett, kapkodó dolgot, hanem azt a lelkes munkát értjük, melynél az illető addig nem nyugszik, míg a dolog végére nem érkezik, habár alkalmazta is eljárása alatt azt az elvet: lassan siess, tovább érsz. És semmi sem könnyíti meg a dologgal járó gondot, mint az, hogy tartósan, lehetőleg megszakítás nélkül bizonyos módszert, vagy eljárási formát követünk. Például, ha a hét bizonyos napját és óráját a számadásokra, másikat a levelezésekre, ismét másikat könyv, lap és folyóiratok olvasására fordítjuk : igen kevés idő alatt mindig sokra megyünk. Ehhez különben még az is járul, hogy mindent (könyvet, iratot, levelet, füzetet, lapot, folyóiratot) rendezve, osztályozva, összekötve, összefűzve a maga rendjén és a helyén kell folyton tartani. Különösen a tanulmányozásnál vagy az olvasásnál kell bizonyos módszert alkalmazni és azt állandóan követni. Erre nézve legjobb a reggelnek, még pedig a kora reggelnek bizonyos óráját vagy óráit szentelni ; de nem úgy, hogy rendszertelenül, vagy felületesen, vagy sokféle szerzőt, sokféle tárgyat olvasson az ember, hanem ellenkezőleg. Ezenkívül minden olvasás csak úgy jár nagy haszonnal, ha abból, a mit olvasunk, kivonatot csinálunk; mi végből kiki ú. n. kivonatos vagy gyűjteményes könyvet tartson maga mellett, melybe az illető jegyzeteket vagy kivonatokat beírhassa, — inkább az emlékezetben való tartásra, mint oknélküli, minduntalan való idézésekre. Itt említjük meg még azt is, hogy pl. történelmet térképek és időrendi (kronologiai) táblák nélkül annyit tesz, mint a tények tömegét összezavarni annyira, hogy — mint a magyar közpéldabeszéd tartja — „a fától nem látja az erdőt". Végül a helyes időbeosztásra tartozik a koránfekvés és a korán-kelés, a miről más szakaszban már szólottunk. Itt az utóbbiról még csak annyit, hogy a ki kora-fölkeléshez akarja magát szoktatni, annak minden reggel állandóan ugyanazon órában kell fölkelni, habár az előző este valami oknál fogva a rendesnél tovább kellett is fenmaradni, úgy hogy az lesz itt a szerencsés ember, a ki a rendestől való elhajlásnál minél ritkábban lesz kénytelen magára nézve azt a sovány vigasztalást alkalmazni, hogy: nincsen szabály kivétel nélkül . . . 8. Szállj magadba. Intra in te! Ne gondold, hogy erényes vagy, mielőtt ez az ösztön téged a jóra ós szépre nem lelkesít. * Nem hevesen, nem hidegen, nem langyosan, hanem melegen! * Tartsd féken nyelvedet ós fontold meg szavadat. Sohase mocskold be nemtelen kifejezéssel ajkadat. * Ne gondolj semmit, — ne tégy semmit, — a mi által önmagad előtt lennél becstelen. * Bona conscientia Paradisus ! (A jó lelkiismeret Paradicsom!) 9. Abstine. (Mérsékeld magad!) Élvezd az életet! — Egy élvezet sincs megtiltva, csak az, mely alatt a lelkiismeret nyugtalanít ós a minek élvezése után fájdalmat ós gyötrődést órzesz. * Pythagoras három mondása: Légy mértékletes! — Csak a józan kedély lehet bölcs. (Sepsiszentgyörgy) Benke István, ev. ref. fögimn. tanár. BELFÖLD. A dunamelléki református egyházkerület közgyűlése. A május 7-diki délelőtti ülésben dr. Darányi Ignácz főgondnok és Konez Imre legidősebb esperes elnöklete alatt a közgyűlés a törvénytervezet egyházalkotmányi részét vette tárgyalás alá és azt Lévay Lajos előadó indítványára általánosságban elfogadottnak nyilvánította. A részletes tárgyalásnál Ádám András és fíayossy Károly azt javasolják, hogy az egész törvénykönyv revíziójára nincs szükség, a stabilitás elve is azt sürgeti, hogy a mi jó, azt ne változtassák; csupán az egyházi adózásról és a lelkészválasztásról kellene novelláris úton új törvényt alkotni. Ezzel szemben Mészáros János, Dányi Gábor és Konez Imre az egész törvénykönyv részletes átdolgozását javasolják, mert a konvent is ezt tervezi. Közgyűlés kimondja, hogy az egyházi adózási és a lelkészválasztási törvényt kivánja gyökeresen átdolgoztatni; de észrevételeit a törvénytervezet előbbi részeire is megteszi. A lelkészválasztási törvénytervezetet Kálmán Gyula előadó a kerületi bizottság észrevételeivel ajánlja elfogadásra; hogy t. i. a gyülekezetek osztályozásáról és a lelkészek minősítéséről szóló §-okat mellőzzék s ezek helyére az tétessék be, hogy „a rendes lelkészekre és mindazokra nézve, kiket a törvény a rendes lelkészek kategóriájába soroz, a bármely gyülekezetbe való választhatás teljesen szabaddá tétetik; a segédlelkészek és a segédlelkészek kategóriájába sorozott egyének pedig