Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-11 / 2. szám

wandelten im Hause Gottes zu hauffen und nun müssen wir uns betrüben wie dort Julius Cesar, de er unter seinen Mördern Cassium Brutum erblickte: Etiam Tu mi fili ? Eben solche Verwunderungsfrage können wir auch anstellen : Bist du auch Günther, unter deren, die uns mit der Zunge todtschlagen. Jer. XVIII., 18.?" Vádoltattak pedig a lelkészek, hogy kéjvadászok, gőgösök, hogy szép lovakon és drága hintókon járnak, míg családi életök meg van mételyezve.1

Füzetünk kiváló érdeme, hogy mind ezeket a vádakat alaposan megczáfolja és a lelkészek hírnevét megvédte, úgyannyira, hogy az ellenséges indulatú lublóvári hatóság 1663-ik évi augusztus 20-ról kelt bizonyítványnyal igazolja a lelkészek lelkiismeretes hivataloskodását és példás magaviseletét, a magán úgy mint a nyilvános életben. A czáfolatot a szerző az egyház e fohászával végzi: Mir hat die Welt triiglich gericht Mit Lügen uncl falschen Gedicht, Fiel Netz und heimliche Stricken: Herr nini mein wahr In der Gefahr, Behiitt für falschen Tiicken! A füzet már csaknem teljesen ki volt nyomatva, a mikor a szerzőhöz több költemény érkezett. Ezeket azután függelékül adta ki. A német és latin nyelven írt költemények czélja a hires Klesch lelkész dicsőítése és a többi XIII. városi lelkészek jó hírének visszaállítása. A költemények szerzői: Mohrmann Gerhárd, Hamburg 1675 november 29; Murgaschius János, a szelencziai egyház lelkésze és most számkivetésben, már egész éven át vendég Hamburgban; Kiirner János Jakab Stuttgartból Würtembergában, hajdan lelkész Wolffauban, Magyarországon, most számkivetésben Hamburgban ; Wencelius János, lelkész Sopronban Magyarországon. Az utóbbi egy jegyzetben még kiemeli, hogy 1668-ban Leibitzon részt vett a XHI. város lelkészei közgyűlésén, kiknek tudományát és jó rendjét eléggé dicsérni nem tudja. A ritka füzetnek nyomatása helye nincsen megemlítve ; ha azonban tekintetbe veszszük, hogy Szepes-Váralja, a szepesi törvényszék helye nagyon közel esik Lőcséhez, hol akkor a Breuer János-féle könyvnyomda, hazánk egyik legelső könyvnyomtató intézete virágzott, úgy biztosra vehető, hogy a szóban levő mű is Lőcsén, Breuer János nyomdájában jelent meg.2 A mű névtelenül jelent meg, mert akkor nemcsak a lelkészek, de azok védői is a legnagyobb veszélyben forogtak. Azért nem nevezte meg magát sem a nyomda, sem a szerző. A hogy azonban a körülményekből következtetést lehetett vonni a nyomdára nézve, úgy a szerzőt illetőleg is alig foroghat fenn kétség. A vádlott lelkészek közül csak megbízott lelkész testvérök : Bayer János szepesváraljai lelkész jelent meg a bíróság előtt; csak ő lehetett beavatva a pör részleteibe, a melyek oly élénk színekkel adatnak elő. Azonkívül mint tudományos és tapasztalt férfi a legjobb hírben állott. Wincelius róla mondja : „Er war ein hochgeláhrter und in allén Wissenschaften erfahrener Mann". így tehát alig vonható kétségbe az a feltevés, hogy Bayer János szepesváraljai lelkész a szerzője ennek a fontos művecskének, a mely unicumnak tekinthető, miután az akkori idő szokása 1 Tény az, hogy az akkori lelkészek a tized birtokában 4—6000 frtnyi jövedelemmel rendelkeztek és ennek a szép jövedelemnek megfelelőleg rendezték be háztartásukat is, mi azonban a vádra okot nem szolgáltathatott. 2 A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472 — 1877, írta dr. Ballagi Aladár, Budapest, Franklin-Társulat 1878, I. 97. szerint az alkalomszerű versek és védő iratok csak egyszer nyom attak ki. Á ismertetett füzet tulajdonosa dr. Szlávik Mátyás ev. theol. tanár Eperjesen. Weber Samu. IRODALOM. ** Kérelem a Debreczeni Lelkészi Tár (Gyakorlati Ev. Ref. Papi Lexikon) érdekében. A Debreczeni Lelkészi Tár I. kötetét az illetékes szakkritika elismeréssel fogadta és a vállalat fentartását szükségesnek ítélte. Ez bátorít annak további folytatására. Teljes tisztelettel kérem ennélfogva mindazon igen tisztelt lelkész urakat, a kik a Tár Il-ik kötetében becses dolgozataikkal közreműködni óhajtanak, hogy kézirataikat hozzám mielőbb, de legkésőbb folyó évi április l-ig beküldeni szíveskedjenek. A dolgozatokat — ha csak lehetséges — a papiros egyik oldalára, sajtó alá készítve méltóztassanak írni. Á többfelől kifejezett óhajtások szerint a Il-ik kötetben a fősúlyt a minél gyakoribb használhatóságra fogom fektetni, ezért különösebb alkalmi dolgozatokat lehető keveset közlök. Ennélfogva a személyekre szóló keresztelési, esketési, főleg gyászbeszédeket és imákat mellőzni kérem. Közönséges, ünnepi, évszaki egyházi beszédek és imák, meg bibliamagyarázatok azok, melyekre állandóan szükség van. Ezeken kivül hálás köszönettel fogadok a gyakorlati lelkészet bármely ágára kiterjedő általános érdekű dolgozatokat. Debreczen, 1903. január 4. S. Szabó József, ref. főiskolai tanár, a Debreczeni Lelkészi Tár szerkesztője. ** A „Theologiai Szaklap" második száma, RaÖ'ay Sándor és társai szerkesztésében ismét gazdag és érdekes tartalommal jelent meg. Az első czikkben Hornyánszky Aladár, a 100 éves forduló alkalmából, Grotefendnek, az assyr ékírás olvasása első felfedezőjének emlékezetét újítja fel. A második czikk, Pu'kánszky Bélának a revideált ó-testamentumot ismertető és biráló felolvasása, idejét mult dolog, mert hiszen azóta a revideált ó-test. már újabb revízión ment keresztül. Raffay Sándor egy rövid exegetikai tanulmányban a Jakab 1: 17. versének a következő fordítása mellett argumentál: „Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: csupa jó adomány és csupa tökéletes ajándék száll alá onnét felül, a világosságok atyjától". Argumentácziója ügyes és egészen elfogadható. Ugyancsak Raffay Sándor „Mária a szentírásban" czím alatt azt a szerepet és jelentőséget keresi, a melyet Mária a szentírásban játszik, és kimutatja, hogy az írások egyáltalában nem nyújtanak alapot Máriának arra a felmagasztalására ós istenítósére, a mely a pápistaságban, épen napjainkban, oly erőteljesen feltűnő. Dr. Tüdős István folytatja Augustinus tanrendszerét ismertető tanulmányát, s e második közleményében a Krisztus személyére, működésére vonatkozó gondolatokat mutatja fel, történeti fejlődési fokozataikban. A tanulmány e második része is ilyen becses a dogmatikusra és dogma-histórikusra nézve. Schrödl József pozsonyi liczeumi tanár, az igen furcsán hangzó „kompromissz-katholiczizmus" czím alatt azokat a törekvéseket ismerteti és jellemzi, a melyek át akarták hidalni a protestantizmus és a pápistaság