Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-10 / 19. szám

nak értelme. Hát az ilyeneknek sem keresztségéből, sem okosságából senki sem kér. Általában azonban elmondhatjuk, hogy a keresztény, vagy keresztyén szó sem alkotására, sem fogalmára nézve nem helyes alkotás, mert nem fejezi ki a christianus, a krisztusi fogalmat; bár a kálvinista az 6 keresztyén nevét Krisztus nevéből származtatja s a Krisztus fogalmát és szellemét köti a keresztyén névhez. Nevezi a pápista magát keresztény katholikusnak, vagy röviden katholikusnak. Csakhogy ezzel nem mondja meg, hogy tulajdonképen milyen felekezetű; mert hiába, minden ellenmondás daczára is, ma már a pápista egyház is felekezet; nem mondja meg, mert hiszen katholikus mindenki, a ki a Krisztus tudományát vallja s a ki Krisztust tartja Üdvözítőjének, bármely felekezethez tartozzék is. így tehát katholikusok a két evangéliumon alapuló egyház hívei is. Nevezi még magát római katholikusnak, mivel az egyház feje Rómában lakik ; de ez elnevezés sem helyes, mert a mi római az nem katholikus, a mi katholikus az nem lehet r római. Contradictio in adjecto. Es nevezik még pápistáknak a pápáról, mint az egyház fejéről. És ez még a leghelyesebb. Szóval láthatjuk, hogy az egyháznak jellegét, tartalmát teljesen kifejező elnevezés nem épen könnyű. Hanem a protestáns elnevezés a m. református evangélikus egyházra épen a legkífejezóstelenebb; azért elhagyandó. Történelmileg nem is illeti meg, hogy ezt használhassa, és ha használja, csak ürességet, tagadást fejez ki vele, de nem azt, hogy az egyház a Krisztuson ós az ő evangéliumán épül ós abból táplálkozik, hanem ellenkezőleg úgy tűnik fel, mintha csak tagadásból tengődnék. Pedig ha ilyen váddal illetnének ellenségeink minket, kik az eredeti alapra mentünk vissza ós mindig csak a bibliát, csak az evangéliumot, csak a Krisztust hirdetjük és semmi egyebet ós senkit mást nem: bizonyára csak mosolyognánk és a vádat megczáfolni sem tartanok érdemesnek. De nézzük, miképen neveztetnek hazai országos törvényeinkben a reformáczió hívei? Az 1523-iki 54. hires t.-cz.-ben «minden lutheránust s ezek követőit ő felsége fej- és jószágvesztéssel büntette® ; továbbá az 1525-ik évi 4-ik t.-cz. így hangzik: «minden lutheránus az országból kiirtassék)). Az 1548. 11-ik t.-cz.-ben a kálvinisták sacr áment ár iusoknak neveztetnek: «ós sacramentomosok, kik még az országban jelen vannak, minden birtokból messze kiüzendők». Ezentúl a reformáczió hívei általános névvel evangélikusoknak neveztetnek egész a linczi békekötésig. Az 1647-iki 8-ik t.-cz.-ben (a linczi békekötés pontjai) használtatik először ós egy helyen a mhelvét és ágostai hitvallásnak« elnevezés; de általában az evangelikus elnevezés használatos a többi czikkben. Az 1681-iki 25. t.-cz.-ben szintén evangelikus lelkészek és tanítók elnevezések vannak ; az 1687-iki 21. t.-cz. ismét vhelvét és ágostai hitvallásnak« elnevezést használ. Az 1715-iki 30. t.-cz.-ben a mindkét hitvallású evangélikusok említtetnek. Az 1723-ban felállított magy. kir. helytartótanács gyászos intézményei mind az evangelikus elnevezést használják a reformáczió híveire. Az 1790/91-iki 26. t.-cz. mint alaptörvény felváltva használja : y>mind a két hitvallású evangelikusoka (evangelici utriusque confessionis), majd az »ágostai és helvét hitvallású«, majd csak egyszerűen az »evangélikusa elnevezéseket. Az 1844-ik 3. t.-cz. az »evangelikus vallások bármelyikérőlcc beszól. Az 1868. 48-ik t.-cz. »a két evangelikus egyház vagy hitfelekezetű egyház« elnevezéssel ól. Az 1868-ik 54. t.-cz. 22. és 36. §-a szintén y>mindkét felekezetű evang etikusok a elnevezést használja. Az 1885-iki 7. t.-cz. 4. §-a külön az vevangelikus-reformátuscí ós külön az ^ágostai hitvallású evangelikus« elnevezéseket használja; hasonlóképen az 1895-iki 43. t.-cz. 6. §-a is. Most nézzük egyházi törvényeinket. A Kálvin értelme szerinti reformátusok az 1562—3-iki tarczal-tordai zsinaton a „Compendium doctrinae Christianae" Kálvin szellemű vallástételt fogadták el, a mely 1566-ban a Károlyi Gáspár elnöklete alatt tartott gönczi zsinaton is elfogadtatik. Egy évvel később, 1567-ben, a debreczeni zsinaton szintén elfogadják a tarczal-tordai zsinat hitvallását, de ugyanekkor elfogadják a második helvét hitvallást, s ettől kezdve ezen symbolicus könyv után a Kálvin értelmű reformátusok „a helvét hitvallású evangélikusok" nevet nyerik. Ez a nevünk maradt meg a legújabb időkig. Az 1881—82-iki debreczeni, valamint az 1891—93-iki budapesti országos zsinatokon alkotott »Egyházi törvényekben« : »az evangelium szerint reformált magyarországi keresztyén egyház" vagy röviden evangelikus református névvel nevezi magát egyházunk. Rákospalota. Benkő István, ref. lelkész.