Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-03 / 18. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A lelkószminősítési törvényjavaslat. Hamar István. — Gyökeres egyházi reformok. Papp Károly. — Iskolaügy: Életczélunkra tanító kalauz. Benke István. — Tárcza: Vilmos császár és Harnack theologus. Spectator. — Könyvismertetés: Heinrich Gusztáv: Egyet, irodalomtörténet. Sz. F. — Belföld: Forgassuk hát az érmet. Homola István. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Nyilttér. — Hirdetések. A lelkészminősítési törvényjavaslat. Az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítése, a mióta csak megalkotódott, sok panasznak, keserűségnek, sőt nem csekély számú gyülekezeti belső háborúságnak volt már okozója. Nem csoda tehát, hogy az egyházi közvélemény, az alsóbb fórumokon, ezek eltörlését és a szabad választás behozását óhajtotta. A zsinati előkészítő bizottság is részben e véleményen volt, a menynyiben eltörlendőnek ítélte az egyházak osztályozasat, s a választhatóság korlátozásaképen csak két, illetve egy gyakorlati szolgálati évet írt elő. Egyetemes konventünk azonban Sass Bélának, gróf Tisza István által módosított különvéleménye alapján ismét csak meghagyandónak ítélte, mind a lelkészek minősítését, mind az egyházak osztályozását. Hogy melyik álláspont a helyesebb, a felett lehetne vitázni pro ós contra. Mindegyik mellett lehet felhozni nyomós argumentumokat. Részemről azonban nem kívánom a kérdés eme részét vita tárgyává tenni. Nem pedig azért, mert megvallom, én a konvent álláspontját helyeslem, mind a lelkészképzés komolysága és sikeressége, mind pedig a közegyház java szempontjából. S ha a kérdéshez mégis hozzászólok, teszem azt azért, mert a zsinati törvénytervezetnek lelkészminősítési javaslata ellen többszörös kifogásaim vannak. Első kifogásom az, hogy az alapelveket nem vezeti keresztül következetesen ; hanem hol erre, hol arra ingadozik, a miből egész sorozata támad azoknak a discrepanliáknak, a melyek bajosan, vagy épen nem békíthetők ki, és alkalmat adnak eltérő magyarázatokra s ebből folyólag különféle zavarokra. A javaslat egyik fő alapelve volna például az, hogy eltörli a jelenlegi törvényben meglevő megkülönböztetését a rendes, helyettes és segécllelkészi szolgálati esztendőknek és egyformán minősíti a lelkészi oklevéllel bírókat, akár parókhusok azok, akár nem. Azonban ez az alapelv nincs következetesen keresztül vive. A javaslat ugyanis külön kategóriába sorozza a theologiai rendes tanárokat ós részükre külön minősítési szabályokat alkalmaz, a mivel az egységes minősítés elvét megrontja. Erre talán azzal felelhetnének a javaslat készítői, hogy azért van ez, mivel előnyt kívántak biztosítani a theol. tanároknak, ha nem is épen a rendes, de legalább a helyettes- és segédlelkészek fölött. Meglehet, hogy ezt akarták ; de megvallom, nem áll világosan előttem, hogy előnyt biztosítottak-e, vagy pedig hátrányt okoztak? Nem világos ez a dolog előttem, ós pedig azért, mert a javaslat nem világos. Ila ugyanis a 200. §. első alineáját önmagában tekintem, akkor azt kell mondanom, hogy a javaslat egyenesen hátrányukra szolgál a jeles képesítésű theologiai tanároknak, a jeles képesítésű segédlelkészekkel szemben. Míg ugyanis a jeles képesítésű segédlelkész II. oszt. egyházba két, I. oszt. egyházba négy évi segédlelkészi szolgálattal megválasztható, addig a theol. tanárnak a II. oszt. egyházba megválasztathatásához egy évi, az I. oszt. egyházba megválasztathatáshoz két évi rendes tanári szolgálatra van szüksége. Ez a rendelkezés a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a jeles papi oklevelű theol. tanár elmarad a jeles oklevelű segédlelkész mögött, a legjobb esetben is, a II. oszt. egyházba választathatásnál két, az I. oszt. egyházba választathatásnál egy évvel. Had cl világosítsa ezt egy példa. 1903 októberében leteszi A) és B) jelesen az első képesítő vizsgálatot. A) itthon maracl segédlelkésznek;J5), hogy theol. magántanári vizsgálatot tehessen, külföldre megy. A) 1904.októberében leteszi a második képesítő vizsgálatot is, szintén jelesen. Ennek alapján, a javaslat szerint, 1906. októberében