Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

kör legutóbbi gyűlésén, tőlem telhetőleg igyekeztem kimutatni ethikailag és jogilag a fentebbi szakaszban vélt sérelmünket. Ekkor jött a felvilágosítás, hogy a Vl-ik fejezet ós benne az inkriminált 42. §. az általános czím szerint vegyes és átmeneti intézkedéseket foglal magában, s így az reánk nem vonatkozik. Beláttuk és a további alaptalan küzdelemmel felhagytunk, követve a latin közmondást: Sapientis est consilium rnutare in melius. A 42. §. intézkedései ellen azok a kollégáink panaszolkodhatnának, a kik eddig elkívánkoztak tőlünk az államhoz. De hát — mint az orsz. középiskolai tanáregyesület elnökségétől értesültünk — ők a mai jogállapothoz képest a feleidő beszámítását is ajándéknak tartják és köszönettel fogadják. Értük tehát ne fájjon a mi fejünk ! Már most nézzük, hogy mely §§-ok illetnek tehát minket az állami fizetési törvényjavaslatban? Reánk tartoznak a 15. ós 16. §-ok. Van-e azokban sérelem és mennyiben reánk nézve? Ha e kérdésre teljes határozottsággal és kétséget kizáró bizonyossággal meg akarunk felelni, a maga egészében gondosan át kell tanulmányoznunk a törvényjavaslatot ós egybevetnünk annak czikkeit. Sőt még ekkor is szükségünk van hiteles magyarázatokra és felvilágosításokra, mondhatni, hites törvénytolmácsra. Ezt eredményezi a törvényjavaslatnak laikus ember előtt sok helyen érthetetlen szövegezése ; az a világosságtól távol álló, hivatalos kodifikátori stílus, melynek kifejezéseit csak magok a törvényalkotók tudják helyesen felfogni, s a mely ilyen módon tág teret enged a tévedésnek és a félremagyarázásnak. Ha kihüvelyezzük a törvényjavaslat valódi tartalmát, és hozzáadjuk az országos középisk. tanáregyesület főtitkárától, ki a törvényjavaslat szerkesztésében közremunkált tanári 7-es bizottságnak is egyik tagja volt, — ha hozzáadjuk a tőle nyert hiteles értesülésünket, a következő eredményre jutunk: A törvényjavaslatnak, a 2. §. szerint, általános érvényű, tehát az összes fokozatba osztott és fokozaton kívüli csoportba tartozó tisztviselőkre kiterjedő intézkedése az, hogy a kinevezés csakis az illető fizetési osztály legalsó fokozatába sorolással, tanárnál (15. §.) az alapfizetéssel történik. Ez egyetemes elv és rendelkezés, mely alól a fizetési fokozatba osztott tisztviselőknél a 4. §-ban szabályozott esetekben, a tanároknál pedig a 15. §-ban szabályozott esetekben van kivétel. így íitllván a, dolog, az alapfizetésre való kinevezés, mivel azáltal nem mér más mértékkel az állam reánk nézve, mint bármely szakba tartozó nem akármi tistviselőre, sőt még a saját alkalmazottjára nézve is, — mondom, ez a kinevezés ennélfogva lehet reánk nézve anyagilag hcitrányos, de nem sérelmes. Ez ellen, mint az ország minden polgárára kiterjedő általános rendelkezés ellen, nem szólhatunk. Itt kizárólag pénzügyi szempontok döntöttek. De lássuk tovább, melyek azok a kivételes esetek, a mikor a fizetési osztályba sorozott tisztviselőt nem az illető fizetési osztály legalsó fokozatába, a tanárt pedig nem az alapfizetésre nevezik ki ? Szükségesnek tartjuk a kettőt együtt tárgyalni, hogy megértsük a törvényjavaslat elveit. E tekintetben nem a szolgálati évek száma, hanem az élvezett fizetés nagysága dönt. Ezt a javaslat a fizetési fokozatba sorozott állami tisztviselőkre nézve a 4. §-ban következőképen formulázza: »jHa valamely fizetési osztályba tartozó állami tisztviselő ugyanabba a fizetési osztályba tartozó más állásra neveztetik ki, a kinevezés azzal a fizetéssel történik, melyet az illető korábbi állásában élvezett. Ha az állami tanító-személyzet tagja neveztetik ki fizetési osztályba tartozó állami tisztviselővé és korábbi fizetése, valamint a fizetés természetével biró egyéb illetményei együttvéve meghaladják az új állásnak megfelelő fizetési osztály legalsó fokozatára nézve a jelen törvény kiegészítő részét képező B) kimutatásban meg- ( állapított fizetést, a kinevezés, a 2. §. határozatától eltérőleg, abba a fokozatba való sorozással történik, a mely fizetés a kinevezett korábbi fizetésének és a fizetés természetével biró egyéb illetményeinek összegével egyenlő; ha pedig ily fizetés megállapítva nincs, a kinevezés az illető fizetési osztálynak legközelebbi magasabb fokozatával járó fizetéssel történik.« Ugyanezt találjuk a tanárokra alkalmazva a 15. §-ban, melynek végén a javaslat kimondja, hogy annak a szakasznak határozatai kiterjednek azon felekezeti tanintézetek tanáraira is, a mely intézetek valamely országos nyugdíjintézet tagjai. Láthatjuk tehát, hogy a javaslatnak itt is olyan intézkedésével állunk szemben, mely nemcsak ránk, hanem az ország minden tisztviselőjére egyaránt tartozik, szóval kivételes rendelkezéssel az állam nem akar sújtani bennünket. Ez volna pedig az a sérelem, a melyért méltán szállhatnánk síkra mindannyian. Most tegyünk egy kis könnyen áttekinthető összefoglalást: A nem állami tanárt az állam három kategória szerint veszi át: a) alapfizetéssel, b) addigi fizetésének megfelelő fizetéssel, ha van az államnál épen olyan fizetési osztály, c) addigi fizetésénél nagyobb fizetéssel, ha nincs az államnál épen olyan fizetési osztály.