Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-11 / 2. szám

ISKOLAÜGY. A Bibliai Olvasókönyvről. (Válaszul Philobiblicus úrnak.) * E Lap mult évi utolsó számában, Philobiblicus éles támadást intéz a mult évi evangelikus egyetemes közgyűlés által elfogadott amaz elvek ellen, melyeket az egyetemes gyűlés az Iskolai Bibliák szerkesztésénél szem előtt tartani kiván. A köteles tisztelet azonban visszatartotta Philobiblicust attól, hogy a tanügyi bizottságot vagy az egyetemes gyűlést titkos tendencziával gyanúsítsa, tudatlansággal, felületességgel, vétkes mulasztással vádolja; ilynemű gyanúsításokból és vádakból azonban annál bővebben juttat a tanii'gyi bizottsághoz benyújtott szakvélemény szerzőjének. Úgy látszik, Philobiblicus nem veszi észre, hogy e görbe úton intézett támadással a tanügyi bizottságot és az egyetemes gyűlést inkább megsérti, mintha támadását egyenesen ellenük irányítja ; mert jobban máinem sértheti meg őket, mintha felteszi róluk, hogy a szakvélemény szerzője oly elveket fogadtatott el velők, melyek az egyház ellen veszedelmet és a Szentkönyv ellen merényletet foglalnak magokban. Nem szándékom sem a tanügyi bizottságot, sem az egyetemes gyűlést védeni. Nem szorulnak az én védelmemre. Annyit azonban mégis szükségesnek tartok megjegyezni, hogy a tanügyi bizottság nagyon is jól tudta, hogy mit cselekszik, mert egy évvel ezelőtt, a mikor egy oly Bibliai Olvasókönyv volt engedélyezés czéljából kezei között, mely a Philobiblicus által hangoztatott elvek szerint készült, a tanügyi bizottság e könyvet visszautasította; míg egy évvel később az általam beterjesztett javaslat főelveit helyesléssel fogadta. Az egyetemes gyűléssel szemben Philobiblicus sajátszerű állást foglal el. Engem, a javaslat szerzőjét, vádol, gyanúsít; az egyetemes gyűlést pedig magasztalja, hogy bölcsen, megfontoltan cselekedett, mikor a javaslat elveit tudomásul vette. Ha következetes volna, az egyetemes gyűléssel együtt a szakvélemény szerzőjét is dicsérnie kellene és vice versa. De az egyetemes gyűlés dicséretének megvan a maga különös oka. Ugyanis Philobiblicus az egyetemes gyűlés határozatát félre magyarázza. Az igent nemnek, a fehéret feketének mondja. Azt ugyanis, hogy az egyetemes közgyűlés a tanügyi bizottság tájékoztató véleményét tudomásul veszi, Philobiblicus ekkép kommentálja: „a tanügyi bizottság tájékoztató véleményét a közgyűlés egyszerűen csak tudomásul vette s jegyzőkönyvében közölte azon ezélból, hogy azt az ügy iránt érdeklődők alapos tanulmányuk tárgyává tegyék, a nehéz és rendkívül kényes s minden ízében fontos kérdést tárgyilagosan vitassák meg, hogy ennek alapján az egyetemes gyűlés oly határozatot hozhasson, a mely a czélnak megfelel". A kommentálás azonban egészen mást mond, mint a mit kommentál. A tudomásul vételnek eddig még mindig az volt az értelme, hogy a gyűlés az előterjesztést helyesli és elfogadja, s csak ez lehet az értelme a tudomásul vételnek e szóban forgó esetben is. Hogy illetékes helyen s elfogulatlan emberek az egyetemes gyűlés tudomásul vételét mikép értelmezik, arra például hivatkozhatom a Luther-társaság kisbizottságára. E bizottság a napokban határozott egy Bibliai Olvasókönyv ügyében, melyet szerkesztői teljesen Philobiblicus elvei szerint készítettek, s melyet a Luther* Az erősebb személyi vonatkozásokat kihagyta a Szerk. társasághoz kiadás végett benyújtottak. A Luther-társaság kisbizottsága kimondotta, hogy csak abban az esetben adja ki a Bibliai Olvasókönyvet, ha a szerkesztők azt az egyetemes gyűlés által elfogadott fő elvek szerint átdolgozzák. Philobiblicus tüzes csatát vív a Kis Biblia elnevezés ellen és ajánlja a Bibliai Olvasókönyv vagy a Bibliai Szemelvények elnevezést. Igazán nem érdemes de lana caprina rixari. Akár Kis Bibliának, akár Iskolai Bibliának, akár Bibliai Olvasókönyvnek nevezzük a szószerinti bibliai szemelvényeket, a lényeget tekintve mindig egy és ugyanazon dolog az mind, a min az elnevezés semmit nem változtat, t. i. valamennyi bibliai kivonat. A kinek az egyik nem kell, nem kell annak a másik sem, mert nem a név határoz, hanem a lényeg. Nagyon kár volt Philobiblicusnak, ki a Bibliai Olvasókönyv elszánt hívének jelentkezik, a Kis Bibliát megcsonkított Bibliának nevezni; mert ha ez az elnevezés az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvében definiált Kis Bibliáról áll, akkor az ép úgy ráillik a Philobiblicus által oly melegen ajánlott Bibliai Olvasókönyvre is. Ekkép Philobiblicus, habár öntudatlanul, csak maga alatt vágta a fát, mikor a Kis Biblia ellen oly hevesen támadott. Különben épületes fejtegetéseit, melyeket a Kis Biblia névhez fűzött, roszul adresszálta, mert a szakvélemény szerzője ez elnevezésnek sem ki nem találója, sem nem ajánlója, még csak nem is helyeslője. Nem helyeslem e nevet, mert már más értelemben van használatban, mint a hogy az egyetemes gyűlési jegyzőkönyv használja; de veszedelmet, merényletet benne épen nem látok, mint a hogy Philobiblicus lát. Én az Iskolai Biblia nevet ajánlottam, mert ez nevezi meg a könyvet legegyenesebben annak, a mi valóban. Ez a neve a brémai Schulbibelnek is. De nem vagyok ellensége a Bibliai Olvasókönyv elnevezésnek sem, mert a kettő között úgyszólván semmi különbség sincs. Mivel tudom, hogy Philobiblicus a németeknek inkább hisz, mint nekem, idézem erre nézve Voelker Károly és Strack Hermann, Bibliai Olvasókönyv szerkesztők, 1902 húsvétján kelt sorait, még pedig, mivel Philobiblicus igen szeret a szavak egérfarkába kapaszkodni, eredetiben: „Der Streit, ob die Benennung „Biblisches Lesebuch" oder „Schulbibel" besser sei, scheint uns von geringer Bedeutung". Midőn ugyanezen szerkesztők a maguk Olvasókönyvét az Iskolai Bibliákkal szemben karakterizálják, csak ennyit mondanak: „Als Lesebuch giebt sich das Werk zu erkennen durch Einteilung nacli Sinnabschnitten und durch Inhaltsüberschriften". Tehát ha az Iskolai Biblia is a szöveget az értelem szerint szakítja meg és tartalmi feliratokkal látja el, a minthogy így is kell cselekednie, akkor a német szerkesztők szerint megvan benne a Bibliai Olvasókönyv legfőbb ismertető jele. Más szóval: Iskolai Biblia és Bibliai Olvasókönyv között semmi különbség sincs. Ebből pedig az is kitetszik, hogy nem felel meg a valóságnak Philobiblicusnak az az állítása, hogy az Iskolai Biblia név, mint valami veszedelmes elnevezés helyett az egész vonalon elfogadták a Bibliai Olvasókönyv kifejezést; sőt mint láttuk, még azok is, a kik az Olvasókönyv nevet használják, a két elnevezés közti különbségre mai nap már súlyt nem vetnek. De menjünk tovább. Philobiblicus szava és cselekedete közt ellenmondás van. Szavai azt mutatják, hogy fél a Schulbibelstreit-töl, hogy szeretné azt kikerülni, ámbár eddig még az Iskolai Biblia kérdését mindenütt simán tárgyalták. És mikép akarja a harcznak elejét venni. 0 maga e Lapban, a vele egy gyékényen áruló