Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-11 / 2. szám

Fileon pedig, az övéhez az azonosságig hasonló harczkészséggel az „Evangélikus Egyház és Iskolá"-ban fú riadót az Iskolai Biblia ellen, a Bibliai Olvasókönyv védelmére és keserűséggel vegyes elszántsággal meg is kezdik a támadást, xgy a harczot támasztani s nem kerülni szokták A mi Philobiblicus polémiájának komolyabb részét illeti, azt t. i., a melyben a szöveg egy vagy két kolumnás nyomásáról, az ó- és új-szövetségi szöveg felvételéről s a közhasználatú Károli-féle vagy a revideált szöveg alkalmazásáról szól, arra a következő megjegyzéseim vannak. 11a az Iskolai Bibliának a teljes Bibliával szemben az a rendeltetése, hogy ennek használatára előkészítsen, a minthogy e rendeltetésének kell lennie, akkor az az Iskolai Biblia, vagy Bibliai Olvasókönyv felel meg inkább rendeltetésének, a mely külsőleg is inkább hasonlít a teljes Bibliához, miután a lényeg tekintetében mind a kettő ugyanaz, t. i. mind a kettő iskolai használatra készült, a teljes Bibliát helyettesítő bibliai kivonat. A két kolumnás nyomás e szerint a czélnak inkább megfelel, habár én veszedelmet az egy kolumnás nyomásban sem látok. Hogy a pusztán az O-szövetséget szem előtt tartó Bibliai Olvasókönyvet nem helyeselem, az, igen természetes dolog. Az O-szövetség bevezetés az Új-szövetségbe; e nélkül amaz a zsidók szentkönyve, nem a keresztyéneké. Egy Szentkönyvünk van s nem kettő. Semmiféle Biblia-társulat sem terjeszti az Ó-szövetséget az Új nélkül. Nem teheti ezt az iskola sem. A mi a revideált szöveget illeti, arról mindenkinek be kell vallania, hogy nincs közhasználatban és a hogy a dolgok jelenleg állanak, az ág. h. evangelikus egyházban nem is lesz; * már pedig úgy a nevelési, mint az egyházi érdekkel ellenkeznék, ha a gyermek egész más szószerinti szöveget ismerne és tanulna meg az iskolában, mint a mit a templomban hall és a teljes Bibliában talál. Ha majd lesz közhasználatú revideált szöveg, azt majd akkor még mindig jókor fel lehet venni az Iskolai Bibliába. A mi javítás helyesírási, szókötési, nyelvtani szempontból és pedagógiai tekintetből szükséges a közhasználatú szövegen, annak megtételét a javaslat megengedi. Philobiblicusnak nemcsak az nem tetszik, a mi a tájékoztató javaslatban van, hanem szerinte „veszedelmesen elrettentő és határozottan gyanút keltő az, a mi a javaslatból hiányzikígy csak az vitatkozik, a ki felteszi magában: no ezt a javaslatot minden áron le fogom rántani. Úgy a raczionalisztikus törekvéssel való gyanúsítás, mint a vétkes mulasztás vádja Philobiblicus ama feltevésén alapszik, hogy a javaslatban nincs benne, hogy az Iskolai Biblia szerkesztésénél „egyedüli irányelv csak a didaktikai és pedagógiai irányelv lehet, bármiféle theológiai irány kizárásával". E feltevésben Philobiblicusnak sem az igazság iránt nincs érzéke, sem logikusan gondolkodni nem tud. Nincs érzéke az igazság iránt, mert az 1901-iki egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 32-dik pontjában világosan ki van téve, hogy a tervbe vett könyvnek „pedagógia és didaktikai szempontok szerint megválasztott bibliai szakaszokat . . . kell magában foglalnia", s ennek, mint már elfogadott ós ismert irányelvnek ismétlése a javaslatban felesleges volt. Nem tud logikusan gondolkodni, mert ha az egyetemes gyűlés e két szempontot jelölte meg, mint ame* Ezt a t. czikkiró úr nem tudhatja. A revideált Ó-testamentum szuperrevíziója kéziratilag készen van. Ha ez a felülvizsgált revizió sikerült, akkor valószínű, hogy közhasználatba kerül. Szerb. lyek szerint a szakaszokat ki kell választani, akkor eo ipso sem semmiféle theológia irányzatot, sem semmiféle más 3-dik, vagy 4-dik szempontot a szakaszok kiválasztásánál tekintetbe venni nem lehet. Furcsa követelés, hogy mikor a közgyűlés megmondja, hogy mit kell a szerkesztőnek szem előtt tartania, még azt is mondja meg, hogy mit nem kell szem előtt tartania. Az ilyen követelődzóst a végtelenbe lehetne folytatni, és ha a közgyűlés mindent megtenne, a mit e tekintetben tőle egyesek kivannak, a sanda gyanúsításnak még mindig tág tere maradna. Philobiblicusnak különös fogalma lehet egy ily Iskolai Biblia, vagy Bibliai Olvasókönyv szerkesztéséről. 0 például azt is veszedelemnek tartaná, ha az egyház oly Iskolai Bibliát approbálna, mely „nem közli azt, hogy Ábrahám fel akarja áldozni Izsákot". Ha ez a feltett eset is annyira bántja Philobiblicust, akkor leghelyesebben cselekszik, ha egyenesen minden néven nevezendő bibliai kivonatot ellenez és soha Bibliai Olvasókönyvet kezébe nem vesz, mert bármilyen orthodox legyen is annak szerkesztője, ha egyszer szemelvényeket közöl a Bibliából, mindig kénytelen lesz oly szentírási szakaszokat kihagyni, melyek akár dogmatikai, akár didaktikai, akár vallásfejlődési szempontból nagyobb jelentőséggel bírnak, mint az, hogy Ábrahám fel akarja áldozni Izsákot. Én is azt mondom tehát, hogy nagyon bölcsen és megfontoltan cselekedett az egyetemes gyűlés, midőn tudomásul vette és ekkép megjelölte azokat a szempontokat, melyek szerint az Iskolai Bibliát szerkeszteni kell, és hozzá teszem, hogy bölcsen és megfontoltan cselekszik mindenki, a ki nem hallgat azok szavára, a kik elfogultságukban ferde nézeteiktől megválni nem tudnak, a jobbról meggyőződni nem akarnak és azt, a mi világos helyes és jó, veszedelmesnek, merényletnek és károsnak tüntetik fel. Budapest. Bereczky Sándor. TÁRCZA. Van-e túlvilág? (Folytatás és vége.) Mi azonban el akarjuk mondani, hogy a túlvilágba vetett személyes hitünk min alapszik. A válasz ez: a Jézus feltámadásán és főleg a Jézus tekintélyén. Igaz, hogy ezzel szemben azzal áll elő a tagadás szelleme, hogy a Jézus feltámadása minden tényleges alap híjával van. Strausz világtörténeti humbugnak tartotta és mégis újból — meg újból megkisérlették bebizonyítani ennek történeti bizonyosságát. Hivatkoznak arra, hogy az evangéliumi tudósítók nem egyeznek meg az esemény előadásában egymással, és hivatkoznak a tanuk megbizhatlanságára. Celsus már az ókorban így kiált fel): „Ki látta a feltámadást? Egy rajongó asszony meg ugyanazon csalószövetkezetnek egy másik tagja!" Minden további vita nélkül kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ha mi valamely emberről azt hallanók, hogy feltámadt, ezt az állítást a legnagyobb kételkedéssel fogadnók. A ki Jézusban 'pusztán embert lát, az mindig hihetetlennek fogja tartani az ö feltámadásáról szóló elbeszéléseket. Míg ellenben,