Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-19 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szánt, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérezikk: A lelkészekről. Dr. Siculus. — Az esküről. Papp Károly. — A zsinat figyelmébe. Hetesy Viktor. — Iskolaügy: A nem állami tanítók. V. F. — Tárcza: Örökkévalóság. Szabolcska M. — Énekügyünkhöz. Lénárd István. — Misszióügy: . Lelkészértekezlet. Szuhay B. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Nyilttér. — Pályázat. — Hirdetések. A lelkészek az egyházi törvénytervezetben. A konvent által kibocsátott egyházi törvénytervezet ellen sok kifogást tettek már, mind a sajtóban, mind az egyházmegyék zöld asztalánál. Hibáztatják szerkezetót, a melyet határozatlannak, ingadozónak és következetlennek tartanak. Helytelenítik benne azt, hogy az eddigi törvényen minden lépten-nyomon, még ott is változtat, a hol arra semmi szükség nincsen. Kifogást tesznek ingatag jogi terminológiája, bőbeszédű ós aprólékoskodó irálya, egyházjogilag zűrzavaros és teljességgel nem szabatos rendelkezései ellen. Szemére vetik, hogy a törvénytervezetnek még a szelleme is ingadozó, bátortalan ós határozatlan. »Mindnyájan át vagyunk hatva, mondja egyik biráló, a gyökeres reformok szükségének érzetétől. Tudjuk, hogy helyzetünk zavaros és nyomasztó levegője zsibbasztólag bénítja meg tevékenységünket. Lelkiek ós anyagiak rendezetlenül várják, mohón áhítják az erős reformkezet. S mindezek daczára egyházunk vezérkarától egy olyan haditervet nyerünk, a mely nem meri kijelölni a biztos direkcziót; hangban, kifejezésben, reformintézkedésekben ott van az az újabban krónikussá vált nyavalya, mely a két szemgolyó látását két oldalirányban tolja el, melyek között a czél egyenes iránya elmellőzve fekszik.cc Ezt a határozatlanságot, a biztos direkczió eme hiányát tanúsítják a törvénytervezetnek a lelkészekről szóló intézkedései is, a melyek részint nem szabatosak, részint túlságos részletezők. Ezt akarom a jelen czikk keretében röviden kimutatni. 1. A lelkészekről szóló rendelkezések nem szabatosak. A tervezet 9-ik fejezetének 77. §-a a)—f) pontokban felsorolja, hogy a lelkészek: rendes lelkészek (a kiknek parókhiájuk van), missziói lelkészek, tábori lelkészek, fegyházi lelkészek, helyettes lelkészek ós segédlelkószek. E szerint ebben a törvényben a theologiai tanárok, a középiskolai vallástanárok, a katekheták, a kórházi lelkészek stb. hallgatólagosan ki vannak zárva a lelkészi karból, holott az eddigi gyakorlat a theologiai s a középiskolai vallástanárokat rendes lelkésznek, a lelkészi oklevéllel biró hitoktatókat segédlelkészeknek tekintette. Ám, mikor a tervezet 78. §-a a nevezett lelkészjellegü tanárokról és katekhetákról mit sem akar tudni, ugyanakkor a püspökválasztásról intézkedő 154. §. azt mondja, hogy a lelkészi oklevéllel biró rendes theologiai tanárok püspökké választhatók; a lelkészek minősítését szabályozó 197. §. a rendes ós segédlelkószek mellett a lelkészminöségü tanárokat is lelkészeknek tekinti, s a 200. §-ban már mind a theologiai, mind a lelkészjellegü középiskolai és tanítóképezde! tanárok lelkészi minősítvényét részletesen megállapítja. Ezek szerint a § ok szerint már a theologiai tanárok s a lelkészi oklevéllel biró középiskolai, sőt igén helyesen, a tanítóképezdei tanárok is lelkészek; a mely felfogást még inkább megerősít a tervezetnek az a rendelkezése, hogy a lelkészjellegü tanárok az egyházmegyén, egyházkerületen, konventen ós zsinaton lelkészi tanácsbirákká, jegyzőkké ós képviselőkké választhatók ; továbbá az is, hogy az ily lelkészi jellegű egyének papi funkcziókat végezhetnek. Ezek szerint a lelkészi oklevéllel biró tanárok, vagy (mondjuk) a nem-parókhus lelkészek a tervezetben egyszer lelkészek, máskor nem lelkészek; de facto lelkószszámba mennek, de jure azonban ez a minőségük nincs a törvénytervezetben kellően kifejezve. Szabatos-e az ilyen kodifikáczió ? Következetes-e az ilyen törvénytervezet? ITelyes-e a törvénykönyvben ilyen burkolt, sőt itt-ott egyenes ellenmondásokat megtűrni ? Nem helyesebb eljárás volna-e az, ha a tervezet mindjárt a 77.