Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-12 / 15. szám

tatja, hogy »a kinél a fiú vagyon, annak élete vagyon«. Jézusnak ez életadó hatalma szintén megfoghatatlan titok az emberi kétely s a hitetlen lélek előtt, mert miként már Pál apostol tapasztalta, »a természeti ember nem veszi be az isteni dolgokat®; neki azok igen magasak, az értelmén felül járnak. De a mint ugyancsak Pál tapasztalta, az »istenes ember vizsgálja még az Isten mélységeit is.« S az Istenben élő embernek egészen természetes, hogy miként a természetben az Istennek mindenható ereje »ad mindennek életet, lehelletet és mindeneketcc úgy a lelki világban is ő az életadó, az életújjászülő, az életmegváltó és az életmegszentelő. Krisztus ós az ő evangyélioma, azért »Istennek hatalma«, hogy megtudja újítani, újjá tudja szülni, meg tudja váltani és szentelni az emberi életet. Krisztus azért és annyiban Megtartó, a mennyiben erre az életadásra ós óletnemesítésre képes. Ma már senki előtt nem kétséges többé, hogy Krisztus a maga Isten ereje ós szent lelke által valósággal újjászüli, megváltja, megtartja és megszenteli az embervilágot. Neki erre teljes hatalom adatott mennyen és földön. A keresztyén hites erkölcs, a keresztyén szeretet ós kultura bámulatos vívmányai kétezer év óta élő bizonyságok arra, hogy Krisztus az Isten életét s hatalmát, szeretetét ós szentségét hozta le ós juttatja diadalra az embervilágban. S ez a hitigazság tapasztalati igazság is. A Krisztusban hivő ós benne élő emberek és népek világszerte előrehaladottabbak, jobbak ós boldogabbak, mint a Krisztusban nem hivők. S ugyanazt tapasztalhatjuk a Krisztus-hivő ós a Krisztus-tagadó egyéneknél is. Istenországa is ott virágzik egész teljességben, a hol a Krisztus országol, s a hol nem szilárd a Krisztus uralma, ott nem szilárd a népek és emberek földi boldogsága se. Bizonybizony megdönthetetlen igazság az, hogy Jézus a valódi emberi élet kútfeje: Ő a feltámadás ós az élet. Az élő Jézus a mi fejünk »Mert Krisztus föltámadott s nekünk életet adott.« Kettős tehát az Úr-adta húsvéti evangyóliom: Jézus él: mi is élünk. Ámde a húsvéti evangyóliom e kettős igazsága és öröme csak azoknak igazsága ós öröme, a kik, miként az evangéliumbeli Mártha, az Ur eme kérdésére: hiszed-e ezt? igaz lélekkel felelhetik: Hiszem Uram, hiszem. E feltétel nélkül Jézus nem feltámadás és nem élet a lélekre nézve. A ki nem hisz, arra nézve nem él a Jézus és a ki nem hisz, abban nem élhet a Jézus. A Jézussal való teljes életközösség csak élő hit által jöhet létre. Hit nélkül nincs üdvösség, mert e nélkül a Jézusnak feltámadást ós életet adó ereje nem juthat be az emberi lélekbe. Már pedig az örök törvény, az élet törvénye szerint élet csak életből fakadhat, isteni élet csak isteni életből. Vajha a mostani húsvét is növelné bennünk a Jézussal való közösséget, erősítené a benne való hitet, szaporítaná bennünk a Jézus életerőit! Vajha mi is, egyen-egyen, közvetlen belső tapasztalatból élő hittel énekelhetnők: »Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk; Mert Urunk föltámadott, Nekünk életet adottcc. Sz. F. A konventi törvénytervezetről. II. A lelkészválasztásról szóló résznek is megmaradtak a fogyatkozásai. Ezeket is okvetlen javítani, tökéletesíteni kell. így a választási eljárás egyes mozzanatai időhöz vannak kötve, de hogy a választási eljárás megkezdése mely időn belül történjék, nincs megszabva. A 208. §. megmondja ugyan, hogy az esperes 8 nap alatt tartozik a gyülekezetben megjelenni vagy megbízottat küldeni, de az azután felsorolt teendők elvégzése nincs megszabott időhöz kötve. Az a) alatt: )>késedelem nólkül« intézkedik stb.; a d) alatt »a díjlevelet megerősítés végett bekivánja« nagyon határozatlan kifejezések az idő tekintetében. S ezek alkalmat adnak arra, hogy az esperes addig halaszthatja a lelkészválasztást, a meddig neki tetszik. S hogy ez nemcsak hypothesis, azt a közelmúltból vett példákkal tudnánk igazolni. A 208. §-ban leírt teendőkre nézve tehát szintén határozott terminust kérünk: hány nap alatt köteles a gyülekezet a leltárt, díjlevelet elkészíteni, megerősítés végett beadni stb. Maga a lelkész választás a gyülekezetre nézve nagyon meg van nehezítve, csaknem lehetetlenné téve. Nézzük csak a gyakorlati élet szempontjából a törvény rendelkezéseit. A pályázóknak a választó egyházban való megjelenése (a tervezet szerint már a megüresedós után, vájjon már a meghalt lelkész temetésén is?) a választásból való kizárást vonja maga után. Ha az illető egyházban szolgál, tartozik elrendeltetósót kérni. Hátha középiskolai vagy theol. tanár az illető, mittévő legyen, ezt a tervezet nem említi. Vagy az is menjen arra az időre káplánnak?! A választó gyülekezet tehát a maga körében a pályázókat meg nem ismerheti, de a 220. §. szerint a választók a választhatókat, de csakis szolgálati helyükön, meghallgathatják. Már ezt is helytelennek találom, hogy nem egy ember