Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-15 / 7. szám

dezése módjában H. kollegám és köztem fenforog, nem egészen illuzorius a jogczím, a melylyel a kérdéshez hozzászólni merészkedtem. Haypál Benő. A református tanáregyesület köréből. Az országos református tanáregyesület központi igazgatósága f. hó 1-ső napján gyűlést tartott, melynek legfontosabb tárgya volt az egyesület ez évi 'közgyűlése idejének megállapítása. Az igazgatóság e részben a legnagyobb körültekintéssel járt el, mert úgy van meggyőződve, hogy nemcsak a gyűlés helyétől és programmjától, hanem jórészben annak idejétől is függ a gyűlés sikere. A közgyűlés helye ezúttal a legpompásabb, t. i. az erdélyrészi kálvinista A'thón, Nagy-Enyed. Lesz gondja az igazgatóságnak, hogy a programm is vonzó legyen. A gyűlés idejéül sokan pünköstöt óhajtották volna. Akkor a leggyönyörűbb a kies Erdély, s a gyűlésre utazó tagok egyúttal pompás kirándulásokat is tehettek volna. Azonban a tanárkarokat az elnökség megkérdezvén, azok nagy többsége oda nyilatkozott, hogy pünköstkor nincs annyi szünidő, a mennyi a gyűléstartásra elegendő lenne, meghosszabbítani pedig a szünidőt a közeli vizsgálatok miatt nem lehet. Ennélfogva az igazgatóság a pünkösti gyűlésezést elejtette. Húsvét meg azért nem alkalmas, mert akkor még a természet nem nyilik ki teljesen, s egy áprilisi zimankós nap minden kirándulást lehetetlenné tehet. Mindezeket számításba véve az igazgatóság, a közgyűlés idejéül f. évi június hó 29. és 30. napjait tűzte ki. Július első napjait a testvér országos középiskolai tanáregyesület akkori közgyűlésére tekintettel kénytelen volt mellőzni. Ennyi előzékenységgel tartozik az ifjabb testvér az öregebb iránt, melylyel a jó viszonyt fentartani ós ápolni szoros kötelességének ismeri. Az igazgatóság megkéri az egyes tanárkarokat, hogy az évzáró vizsgálatokat ós iskolai teendőket jún. 28-ig végezzék be, a mi talán most, csak kivételesen, különösebb nehézségbe nem ütközik, s bizonyára a fentartó testületek is méltányolják a tanárok kívánságát, a kik nem mulatság, hanem hivatásukkal járó komoly munkálkodás végett kérnek két napot a tanév végéből. Az igazgatóság gyűlésén még egyéb ügyek is kerültek szőnyegre. így pl. a főjegyző az egyes kerületek határozatait jelentette be a fizetési fokozatok eltörlése tárgyában beadott kérvényre, a megjelent egyházkerületi jegyzőkönyvek alapján. E tárgyban az esetleges további intézkedést a választmány teszi meg, melyet az elnökség, miután a közgyűlés június végére halasztatott, nem mint előbb tervezve volt február 22-re, hanem a húsvéti szünidőben, április 15-re hív össze Debreczenbe. Ez elé terjeszti a zsinati memorandum által elért eredményt, is az igazgatóság, úgy, a mint az a konvent zsinatelőkészítő munkálatában ki lesz fejezve. Ez a munkálat még nem hagyta el a sajtót, s így az igazgatóság február 1-i gyűlésén nem tárgyalhatta. Nagy örömmel vette tudomásul az igazgatóság, hogy folyton jelentkeznek új tagok. Ki kell emelnünk különösen a budapesti theologiai akadémiát, a mely 100 koronával az egyesület alapító tagjai közé lépett. Ezenkívül újabban a következő rendes tagok léptek be: dr. Kovács Lajos (N.-Kőrös), Halász Zsigmond (Budapest), Muzsi János, Töltséri István (H.-M.-Vásárhely), dr. Szabó Márton (Szászváros), Spániel Vincze, Lengyel Endre, Szilágyi Dezső (H.-Nánás). A gyönki gimnázium tanárkara testületi belépésével megszerezvén a jogot a választmányban való képviseltetésére, az igazgatóság felszólítására Ádám Józsefet választotta meg kebeléből választmányi tagul. A közgyűlésen leendő felolvasásra is ajánlkoztak már néhányan. Mint különösen érdekeseket fölemlítjük a Lázár István n.-enyedi tanárét: Alsó-Fehér vármegye magyar, s főleg kálvinista köznépéről; dr. Nagy Zsigmond debreczeni tanárét: A hollandus közép- és felsőiskolákról. A theol. tanárok szakosztályát a tanterv-revízió s esetleg egyéb időszerű tárgyak fogják foglalkoztatni; a tanítóképzőintózeti tanárok szakértekezlete pedig az új állami tanterv fölött indít beható eszmecserét. • Fájdalom, a jogakadémiák tanárai még mindig oly csekély számmal vannak az egyesületben, hogy külön szakértekezletet ez évben is aligha tarthatnak, hacsak tömegesebb belépésük azt lehetővé nem teszi. Reméljük a legjobbat! Elvégre ők is a református egyház testéhez tartoznak, s mikor az összes magyarhoni református tanárság tömörül, lehetetlen, hogy ők kiszakítsák magukat az össztanárság kötelékéből. Már az a hidegség is, melyet — kevés kivétellel — eddig az országos ref. tanáregyesület iránt tanúsítottak, sokféle balvélekedésekre és magyarázatokra adhatott okot. Hiszszük, hogy ezeket eloszlatni igyekeznek és a közös czél érdekében lélekben összeforrnak azokkal a kartársaikkal, a kiket ugyanazon anyaszentegyház táplál, a melyik őket táplálja, ugyanazon feladatot tűzte elébük, mint nekik. Közös tehát a tér, a czél; közösek eszményeink, teendőink (csak fokozatos szakok szerint vannak tagolva), s így nem lehetünk egymás iránt sem közönyösek, sem lenézők, ellenkezőleg kölcsönös szeretettel, egyesült erővel kell, egymást támogatva és vezetve, munkálkodnunk. Azért az igazgatóság még mindig a legjobb reménységgel van eltelve a jogakadémiai tanároknak az egyesületbe való belépése iránt. f.— BELFÖLD. Az egyházi adó rendezéséről. E lap 6-dik számában „Lapszemle" czim alatt ismerteti —r —n az egyházi lapok tartalmát. A Dunántúli Prot. Lapról szólva megemlíti az egyházi adózás rendezéséről írt czikksorozatomat, melyben a gróf Tisza