Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-15 / 7. szám
István-féle javaslatnak elfogadhatatlan voltát igyekszem bebizonyítani s új tervezettel állok elő. Tervezetem bírálatába —r - n nem bocsátkozik; a Tisza-féle javaslatról általam mondottakra nézve azonban azt jegyzi meg, hogy „czikkíró nem értette meg a Tisza-féle tervezet adózási kategóriáit". Részint a megjegyzésnek személyemre vonatkozása miatt, részint pedig az adózási kérdés nagyfontosságánál fogva indíttatva érzem magamat arra, hogy —r—nnak válaszoljak. Az ügynek akarok használni, a kérdést szeretném tisztázni, s azt óhajtom megmutatni, hogy a Tisza-féle javaslatot ismerve, tudva és megértve ítéltem el. Mi a Tisza-féle kategóriás javaslat ? Az ón felfogásom szerint a következő: Egyházi adót tizet mindenki állami adója után. És pedig 20 koronáig 25%"°t;; 50 korona állami adóval már két kategóriába esik, vagyis fizet 20 koronáig 25%-ot, a 20 korona állami adóján felüli összeg után pedig már csak 20°/ 0 -t; 100 korona állami adót fizető pedig már 4 kategória szerint fizet és pedig 20 korona állami adó után 25%-t, 20 -50-ig 20%-t, 50—100 ig 15%-ot; a 200 korona állami adót fizető egyháztag 4 kategóriában fizet, vagyis 100 koronáig az előbb részletezett mód szerint, 100 koronán felül pedig már csak 10%-ot. A kit az Isten 200 koronán felül áldott meg állami adóval, az a 200 koronán felüli összegből már csak 5%-t fizet, Én a Tisza féle javaslatot így értettem s hiszem, hogy jól értettem meg. Ezen értelmezésem szerint készítettem gyülekezetemben egy próba-kivetést s az eredmény az lett, hogy a mostani 72% egyházi és iskolai adóval szemben, a Tisza-féle tervezet szerint kijött az állami adónak 60% átlaga. Ezért szóltam én fel azon tervezet ellen. Értem én azt; de azt nem értem sem most, sem soha meg nem fogom érteni, hogy az a szegény ember, a ki egy kis házacskája és 2—3 hold földecskéje után fizet 10—15 korona állami adót: az ezen összeg után fizethet 25%"o t 5 a kinek azonban állami adója 200 koronán felül van: az a 200 koronán felüli összeg után csak 5% o t fizessen. Nem fogom megérteni soha, hogy azt a tervezetet gróf Tisza István mikép tudja összeegyeztetni azon általa hangoztatott elvvel, hogy „az egyház tagjainak teljes teherviselési képessége igénybe vétessékNem fogom megérteni ezt azért, mert én lelkészi pályámon mindig azt láttam, hogy a gazdag könnyen, sőt mondhatom szívesen megfizette a maga 20—30—50 frt egyházi adóját, s még maradt neki jövedelméből élvezetre is; de ha a szegényeknek elárvereztettük nyári keresetét az ő 8—10 frt. egyházi adójáért: annak nemcsak az élvezetre nem maradt, de a szükségesre sem. I)e nem tudom felfogni a Tisza-féle kategóriás rendszer helyességét azért sem. mert egyházi adózás rendezése szempontjából hozatnék ez be s épen ez okozná, hogy nem lenne teljes rendezés. i\.zt hiszem elismeri mindenki, hogy a közalapi járulék is egyházi adó. Nohát ennél a konventi javaslat szerint a kulcs szintén az állami adó, de úgy hogy az első és az ezredik korona után is 11%-t fizet az egyháztag; míg az egyház közszükségeire kivetett egyházi adó kulcsa a kategória. Rendezzük tehát az egyházi adót, de nem egyöntetűen. A közalapnál ráléptek a konventi atyák a helyes útra, de tovább lépni féltek, nehogy c nagy horderejű kérdést egy zsinaton kelljen megoldani. Gondolták, maradjon az adórendezésből a 10 év múlva összeülendő zsinatnak is. O tőlük elég, ha a közalapi járuléknál megmutatták a lielyes irányt. Ezeket akartam elmondani. Ha a Tisza féle tervezetet mégis rosszul értettem volna: kérem —r —n urat világítson fel annak helyes értelmezése felől, köszönettel fogadom. Csetény. Balla Enclre, ev. reform, lelkész. MISSZIÓÜGY. Budapesti református ifjúsági egyesület. A budapesti ref. ifj. egyesület Studens osztálya, mely czéljául a felsőbb iskolák növendékeinek evangéliumi gondozását tűzte ki, f. hó 8-án tartotta meg évi közgyűlését, Szilassy Aladár elnöklete alatt, a ref. főgimnázium dísztermében. Közének és Samu János ref. főgimnáziumi tanár imádsága után Szilassy Aladár szólt meleg szavakban az evangéliumi studens-mozgalomról és annak nagy fontosságáról. Szavai, a melyekben találóan mutatott reá arra, hogy mily nagy egyházi és nemzeti jelentősége van annak, ha a felsőbb iskolákból kikerült vezető elem evangéliumi vallásos elvekben és erkölcsiségben nevelődik, valóban érdemesek volnának arra, hogy erős visszhangot keltsenek úgy fő, mint középiskoláinkban s azok vezetői körében; mert az iskolák csak úgy lehetnek az egyház veteményes kertjei és csak úgy fizethetik vissza a beléjök fektetett nagy erkölcsi és anyagi tőke kamait, ha nemcsak világi tudománynyal töltik meg tanítványaik elméjét, hanem azok szivét, lelkét is nevelik az örök evangélium erejével. Külföldi virágzó prot. egyházainkban nagyarányú és jól szervezett immár a studensek lelki gondozása, s megmérhetetlen az az áldás, a mely ennek nyomán fakadt, nemcsak az egyházak kebelében, hanem a misszió terén is. A studens-mozgalom Angliában, Németországon, Svéd- és Norvégországban, Svájczban, Francziaországban, Amerikában, Ausztráliában, sőt Ázsiában is, százait állította már a tudományosan képzett ifjaknak az evangélium terjesztése szolgálatába; nem is tekintve azt a jótékony hatást, a melyet a hazájokban maradt ifjak evangéliumi hite és erkölcse a nemzet és annak társadalma életében, annak tisztításában és nemesítésében eredményezett,
