Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-09 / 6. szám

A mi népünk legnagyobb részében földmívelő, kinek sorsa, jövője a természet járásától van feltételezve. Nem csodálhatjuk hát, ha ennek változásait élénk érdeklődéssel kiséri. És ez nem baj, ha az által Istenhez vezéreltetik közelebb. Azért kivánnám, hogy vagy a régiek közül dolgozzanak át, vagy egy pár újat szerezzenek még a szent poéták. 27. Tűz-csapáskor 1, A 287. sz. régi dallamra. Szép és jó. 28. Csapás idején 1. A 272. zs. régi dallamra. Dallama szokatlan és nehéz leend, mivel e — reméljük — ritka alkalmon kivül nem használatos. 29. Szárazságkor, Ugyanazon dallamra, ugyanazon észrevétellel. 30. Keresztelés előtt és után (2. db.). A 63. dics. és a 12. sz. új dallamra. Jók. Kár, hogy az utolsó dallamot sürűebben nem alkalmazták, mert az egyik legtökéletesebb alkotás. Konfirrnácziókor 1. 64 dics. dall. Jó. Hitvallástételkor 1. A 6. sz. új dallamra. E dallamot nem alkalmaznám oly gyakran. Szebb ennél az „Oh mi édes vigasztalónk". Hitvallás tétel előtt 1. A 84. sz. dallamára. Liturgiánk bizonytalan volta miatt nem tudom, mi a különbség a kettő között, mikor kell az egyiket, mikor a másikat énekelni? Házasok esetése. Helyes, hogy erre is gondoltak, hogy kiszorítsák a 125. dicséret használatát, melyben a gyöngyök meglehetős szemétbe vannak keverve. Jó mind a kettő. Reformáczió emlékünnepén. Régen kellett volna. A dallam is jól választott, a szöveg is szép mind a kettőben. Ezenkívül itt van az „Erős várunk", melynek kár lenne elmaradni, és a gályarabok éneke, mely azonban csak mint emlék érdekes, de a más három mellett fölösleges. Király koronázása (11. sz. új) és halálakor (102. zsol.). Jók. Egyházi tisztviselők beiktatásakor, a 74. dics. dall. A birótétel stb. helyett hézagpótló. Egyházi gyűlések alkalmával (a 2. sz. új dall.). Bár ritka egyház használhatja, s fájdalom! elég gyűlést tartanak nyilvános istentisztelet nélkül, okos gondolat volt e kiváló szép dallamra írni ezt az éneket, melyet hozzáértők ajakáról hallva, szerte visz a hivők serege. O-év utolsó napjára (13. sz. uj dall.). Gyönyörű keresztyén ének, igen szép dallamon. Csak a dallamra nézve kérdezem, hogy a 6. sor utolsó ütemének utolsó hangjegye h nem sajtóhiba-e? Nézetem szerint szebb és megfelelőbb lenne, ha </-nek lenne írva. Nagy-Váty. Morvay Ferencz. Lap szemle. A Debreczeni Frot. Lap 4-ik számában dr. Boda Gyula, a párbajkérdésről szólva, azokat a módokat keresi, a melyek által a párbaj-mániát ki lehetne küszöbölni társadalmi életünkből. A segítségnek, szerinte, úgy az egyház, mint a törvényhozás és a társadalom részéről kellene jönnie. Az egyház részéről szünetlen hangoztatása által annak, hogy a párbaj a krisztusi szeretet vallásával ellenkezik. A törvényhozás részéről az által, hogy a párbajban elkövetett testi sértésekre ugyanazon büntetéseket szabja, mint más testi sértésekre. A társadalom részéről pedig a becsületbiróságok felállítása által. A 4. és 5. számban Padrah Sándor kir. közjegyző írt igen figyelemre méltó és igazi egyházias érzésre valló czikket népiskoláink államosításának káros következményeiről, és azt az óhajtását fejezi ki, hogy a közalap kezelése módjának megváltoztatásával, ezt az alapunkat kellene felhasználnunk iskoláikat a magok erején fentartani nem képes gyülekezeteink felsegélésére, hogy megszüntethessük iskoláink feladását. A czikket, a mely még folytatódik, a legmelegebben ajánljuk mindazok figyelmébe, a kik egyházunk javát és boldogulását szivükön viselik. A 5-dik számban btern Hermán, egy volt baptista közöl érdekes leleplezéseket a magyarországi baptistákról. Igen jó volna, ha azok a lelkészek, a kiknek a baptistákkal bajaik vannak, elolvasnák e leleplezéseket. Jó és hasznos fegyverek lehetnének azok kezeikben a baptisták önző és hamis prófétái ellenében. A Dunántúli Frot. Lap 4. és 5. számában Kiss József lelkész közli a pápai ref. templom, papi lakás és iskolák elhelyezésére és építésére vonatkozó tervezeteit ; G. Szabó Mihály bevégzi a templomszékek szerinti egyházi adófizetésről írt czikkét, Nemet István pedig a dunántúli ref. egyházkerület zsinati előmunkálatának közlését. G. Szabó a templomszékek szerinti egyh. adófizetés megszüntetését a zsinat által kívánja kimondatni: s valóban ideje is volna, hogy az ilyen fajta, elavult ós a protestáns keresztyénség szellemével egyáltalában meg nem egyező adózási rendszerek megszünteti essenek. A dunántúli zsinati előmunkálat, a törvények revízióján kivül az egyházi adózás reformját, kapcsolatban az 1848: XX. t.-cz. megfelelő végrehajtásával, az egyenlőség és viszonosság tényleges megvalósítását, a lelkészi .korpótlékok kérdését, a liturgiális cselekvények lehető egyformásítását és a törvénykönyv köznevelési és közoktatási részének gyökeres revízióját kívánja a zsinat tanácskozási tárgyaivá tenni. Az 5-dik számban Csukás Endre azt indítványozza, hogy mondja ki a zsinat, hogy a súlyos elemi csapást szenvedett, vagy a hosszas betegség költségei által terhelt és a lelkészi földek műveléséhez szükséges gazdasági instrukeziók megszerzésére a magok erején nem képes kezdő lelkészek, fizetési előleg czímén, fizetésök egyharmadáig terjedhető, három év alatt törlesztendő, 5%~o

s

kölcsönt kaphatnak a közalapból. Hát hiszen jó volna, ha közalapunk még erre is képes volna. Az újabb időben azonban annyi sok és mindenféle igényt támasztunk vele szemben, hogy az azoknak megfelelni aligha volna képes. A Sárospataki Lapok 4-ik számában dr. Tüdős István szerkesztő utasítja vissza önérzetesen azt a titkos inszinuácziót, a melyet a Budapesti Hírlapban Edvi Illés Károly intézett a protestáns jogakadémiák ellen; majd szólván a jogi vizsgálatok reform-tervezetéről, azt kívánja, hogy miután jogakadómiáink, mind a tanterv, mind a tanárok kvalifikácziója tekintetében egyforma színvonalon kénytelenek állani a kir. jogakadémiákkal: részesittessenek megfelelő állami segedelemben, az 1883: XXX. t.-cz. szellemében — A lap ugyanezen és a következő számábau Tóth Pál igazgató ír a miskolczi kerületi felsőbb leányiskoláról, igen szépen, a prot. nőnevelés nagy fontosságához méltóan. Czikkei bárcsak megteremnék méltó gyümölcseiket, s bárcsak minél előbb megérhetnénk e leánynevelő intézetünk teljes kifejlesztését. — Az 5-ik számban, a tiszáninneni egyházkerületi zsinati előmunkálata alapján, a mely az 1868. LIII. t.-cz. 13. §-ának visszaállítását kívánja, Morvay Ferencz a protestáns revízióról szól, és kijelenti, hogy azt semmiképen nem kívánja; mert ha nagy árt fizetett prot. egyházunk az említett törvényparagrafus eltörlé