Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

kapják. A Schafer—Krebs-féle „Bibliai Olvasókönyv" legutóbbi kiadásánál az újszövetségi részt Németországban is elhagyták. Az e) pont szerint „a közkézen forgó Károli-féle magyar szöveg használandó, úgy hogy némi kisebb javítás a kifejezéseken meg legyen engedve". Ebben a pontban sem értek egyet a szakvéleménynyel, mert a régi Károli fordításnál hiányosságai mellett is sokkal jobb a nem régiben átdolgozott kiadás; az eredetinek értelmét sokkal jobban adja vissza s a régi biblikus nyelv sajátságainak megtartása mellett is sokkal közelebb áll a mai irodalmi nyelvhez, úgy hogy nem válik a tanuló stílusának megrontójává, mint a minek a magyar nyelv tanárai a régi Károli-féle fordítást mondják. Az utolsó pont helyes elvet mond ki, mely szerint „a könyv szabad verseny útján készüljön"; de mindjárt hozzá tehetjük nem azon veszedelmes elvek alapján, a melyek az a) és az /) pontban kifejezést nyertek s nem a szóban levő téves és hiányos javaslat alapján, melyben nem csak a jelzett pontok veszedelmesek, hanem veszedelmesen elrettentő és határozottan gyanút keltő mi ebből a könyv szerkesztésére vállalkozók számára tájékoztatásul szánt javaslatból hiányzik. A tájékoztató javaslatnak egyik fő rendeltetése épen az lett volna, hogy általános elvben megállapítsa, miszerint a szentírás egyes helyeinek kihagyása mely szempontból történjék. Határozottan ki kellett volna emelni, hogy e tekintetben egyedüli irányelv csak a didaktikai és pedagógiai érdek lehet;

kizárásával bármiféle theologiai irányzatnak, dogmatikai felfogásnak. Erről a szakvélemény hallgat. Ennek kimaradása vagy tudatosan, készakarva; vagy pedig felületességből történt. Első esetben a javaslat szerzőjét az a titkos óhaj vezethette, hogy szeretne egy raczionalisztikus szempontból szerkesztett „Kis Bibliát", a mi azután az iskolák révén a közönség közé is szépen átmenne s lassankint kiszorítaná a teljes bibliát. Ha pedig a másik eset áll, ha a rendkívül kényes kérdéssel nem volt tisztában, akkor öntudatlanul is vétkes mulasztást követett el. Tegyük fel ugyanis azt az esetet, hogy az ág. h. ev. egyetemes gyúlés hirtelenében határozattá emeli a közölt javaslatot s a szabad verseny a szakvévélemény tájékoztatása alapján megindul; akkor az egyetemes gyűlés nem tagadhatja meg olyan „KisBibliá"nak az appróbálását sem, a mely p. o. minden olyan történetet következetesen, tendencziószusan kihagy, mely a rideg raczionalisztikus józansággal meg nem egyezik, vagy nem közli azt, hogy Ábrahám fel akarja áldozni Izsákot, mert a szerkesztőnek ez a történet épen nem tetszik. Jogosan akkor nem vethetné el az egyetemes gyűlés az ily könyvet, mert hisz az az elfogadott tájékoztatás alapján készült, annak egyetlen egy alapelvével sem ellenkezik. Nagyon bölcsen, körültekintően cselekedett tehát az ág. h. ev. egyetemes közgyűlés, midőn az ismertetett javaslatot nem emelte határozattá, hanem alkalmat adott nekünk is, hogy egyrészt a biblia, másrészt pedig a pedagógia követelményeit kifejezhessük és ezáltal a nehéz kérdést egy kissé megvilágíthassuk. A Biblia iránti szeretet s a józan pedagógia érdeke a magyarázója, a mi szilárd álláspontunknak s boldognak érezzük magunkat, ha e fontos kérdés helyes mederbe való tereléséhez a magunk részéről némileg hozzájárultunk. Philobtblicus. TÁRCZA. Karácsonyfa-ünnepen. (Elmondatott Budapesten, 1902. deez. 21-én az Országos Kisdedóvó-Intézet karácsonyfa-ünnepélyén.) A szent könyvbe nyitok. A hit balzsamos fuvallata csapja meg'ílelkemet. Lukács evangéliumában olvasom azt a megragadó jelenetet, midőn Jézus Názáretbe megy; a zsinagógában találja az írástudókat. Rányit Ézsaiás próféta könyvére és olvassa: „Az Úrnak Lelke vagyon én rajtam, minthogy megkent engemet, azért küldött engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, hogy meggyógyítsam a töredelmes szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílásukat és a megromlottakat szabadon bocsássam. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. (Luk. IV, 18., 19.). Csodás igéret, csodás és rejtelmes megnyilatkozása egy magasabb világnak. Örömet hirdet a szegényeknek, szabadságot a raboknak, látást a vakoknak, gyógyulást a megtört sziveknek. E zord időben, de még zordonabb világban tavaszi fuvallat édes áradásaként érezzük Ézsaiás próféta beteljesedő jóslatát; hiszen ép az. olvassa e jóslatot, kiben e jóslat teljesül, kin az Úrnak lelke megnyugodott ... A szegények örök vágyódása, a betegek örök sóvárgása, a rabok örök esengése, a sebesültek enyhülés után való örök epedése kielégítést talál. Oh mily édes izenet: igazi örvendetes izenet az égből a földnek. A hitvilágának e tavaszi ébredésével szemben véres századok emléke kísért. Csak Tolstoi rajzát kell elolvasni a háború borzalmairól a Háború és Béke ez a fenségesen szép regényében. Ott a szabadság romjain fölemelkedett Napoleon népirtó hadjáratának képe; az égő Moszkva, a hullákkal borított csatatér.. . Oh bizony érezzük annak a hősnek lelki állapotát, ki a halottak közt sebesülten fekve: a csillagos égre tekint. . . És felszáll lelke abba az örök, abba a békés, 1 abba az isteni világba, hol nincs halál, nincs pusztulás, csak a szeretet kimondhatatlan, mindent átölel. A hatalma él és uralkodik. Oh ez a fény, ez a világ nyilatkozott meg a názáreti templomban. . . Oh, ez a fény lobog itt e karácsonyfa lángjaiban, ez a fény lobog sziveinkben. Jertek gyermekek, jertek nagy emberek: hallgassuk azt, ki szótlan is beszól, mert lelkünk mélyén szólal meg ós mit mond: „Hirdetem az Úrnak kedves esztendejét". Igen, azt az Urnák kedves esztendőt, melyben a szegény és gazdag, a beteg és egészséges, a kicsiny és nagy együtt érzi a világfentartó örök béke létrehozóját, a szeretet hatalmát. E szeretet szállja meg lelkeinket és el ne hagyja soha, soha! az Istennek kedves esztendő ! Gyermekek ezért imádkozzatok! Hegedűs István, egyet, tanár,