Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

Naplójegyzetek. — Emlékezés a MPIT. hódmezővásárhelyi vándorgyűlésére. — V. ... A díszebéden lehettünk vagy 300-an. Ott volt Hódmező-Vásárhely főispánja Lukács György is, ki különben nem tartozik egyházunkhoz, de oly figyelmes volt, hogy az istentiszteleten is, a díszgyűlésen is részt vett és végig kitartott. A főasztal egyik felét a hölgyek foglalták el, a kikkel különben itt is, ott is tarkázva voltak a sorok. A bankettet, mely jó magyaros ízű és bőséges volt, a Társaság tagjai tiszteletére adta a város és egyház áldozatkészsége. Az első „áldomás" szokás szerint elnökünk ajkairól hangzott el és pedig, mint rendesen, királyunk ő felsége egészségére. Lelkes éljenzés követte a pompás felköszöntőt, mely után a jelenvolt hires czigánybanda nyomban rázendítette és az egész közönség természetesen együtt énekelte, hogy „Isten áldd meg a magyart!". . . Egymást érték aztán a pohárköszöntők, mint ez már megrögzött szokása a magyar embernek, ha áldomásozik. Persze, a legtöbb dikczióból a jó kedvre hangolódott közönség zajgása miatt csupán egyes szaggatott mondatokat lehet érteni; legfeljebb a közeiülők élvezhetik csak a sokszor szellemes felköszöntőket. Különös figyelemben részesült ezúttal mégis a Lukács György főispán és a helybeli apátplébános Bernácshy Ferencz felszólalása. Nem emlékszem rá, hogy a M. P. I. Társ. valamely díszbeszédjén a róm. kath. papság részéről valaki megjelent s hozzá még poharat is emelt volna a Társaságra. Annál elismerésre méltóbb az apátplébános úr tapintatos és türelemre valló cselekedete. A magnum-áldomás után következett az apostolok oszlása. Különböző csoportokra szakadtunk; az egyik csoport a gimnázium új épületét s gazdag régiség-tárát tekintette meg, a másik a belmissziói értekezletre ment, a harmadik-negyedik elszéledt vagy elutazott a szélrózsa minden irányában A délután négy órakor a városi székház dísztermében tartott belmissziói értekedeten a Társaság tagjai közül aránylag már csak kevesen vettek részt; kik részt akartak is venni — ha később jöttek — azok meg kiszorultak a tágas helyiségből, a melynek nagy részét a város hitbuzgó lakosságának főleg aszszonyai és leányai foglalták el. Hogy mint folyt le ez értekezlet, bőven meg volt írva e Lap hasábjain. Én hát csak annyit említek, hogy bizony kár volt a tisztelt pap uraknak meg nem hallgatni a Vargha Gyuláné úrnő párját ritkító felolvasását és azt a csodálkozásra ragadó ékesszólást, melylyel tárgyát előadta, s mely előtt legott kalapot kell emelni mindenkinek még ha százszor hivatásos és felszentelt szolgája is az Úrnak. A másik mozzanatot, a miről említést tenni el nem mulaszthatom: hogy tehát megalakult végre post tot discrimina rerum az evangéliumi magyar protestáns belmissziói társaság. Megalakult annak a férfiúnak, Szilassy Aladárnak buzgó vezérlete alatt, ki a nemes ügy zászlóját eddig is oly kitartással lobogtatta ós azoknak a férfiaknak és hölgyeknek közreműködésével, kik mindannyian úgy ismeretesek, mint a belmissziónak egyik vagy másik irányban tevékeny munkásai. Az eszme ime testet öltött s remélhetőleg a jövőben még fokozottabb erővel fog hatni, alkotni és gyarapítani az Isten anyaszentegyházában. Csak még egy-két sort hadd szenteljek annak a nemes vendégszerető városnak és egyháznak, mely Társaságunk nagyszámú tagjait oly magyaros szívességgel fogadta kebelébe. Egy 72 lapra terjedő füzet: „A hódmezővásárhelyi ev. ref. egyház Évkönyve" az 1897— 1901. évekről fekszik előttem. Ennek a rövid ismertetésével hadd zárjam be e naplójegyzeteket. A h -m.-vásárhelyi ref. egyház ez évkönyv szerint az 1901. év végén 40.650 lelket számlált és így népességre nézve (Budapest és Debreczen után) a harmadik az egész országban. Nagyon itt az ideje, hogy a mint már tervbe is vétetett, ez a roppant nagy gyülekezet több kisebb parókhiális körökre oszoljon. E czélból épült épen a harmadik, az újvárosi templom 1898-ban s maholnap hozzálátnak a Tabán városrészben a negyedik felépitésehez is ; vagyis akkor minden 10,000 lélekre fog esni egy templom s mindenik templom lelkésze, egy mellé rendelendő állandó segédlelkészszel önállóan és természetesen sokkal sikeresebben fogja végezhetni mind az egyházkormányzás, mind különösen a lelkigondozás munkáját. Eddig 5 rendes s 2 s.-lelkész volt; a néhai Szabó János esperes elhunytával megiiresedet 5-ik lelkészi állás azonban jövőre nem töltetik be, hanem a helyett 2 új segédlelkészi állás szerveztetik, vagyis mindegyik parókhiális körbe egy-egy rendes és egy-egy s.-lelkész állíttatik be. Debuisset pridem! Ez időszerint a h.-m.-vásárhely egyházat 92 tagból álló presbitérium igazgatja, melynek mostani lelkészelnöke Szeremlei Sámuel, főgondnoka Juhász Mihály, ki egyszersmind a város polgármestere is. A hitélet ápolására a vasárnapokon kivül hétköznapokon is, délelőtt úgy mint délután nyitva állanak a templompk, melyekben a nyári hónapok kivételével hetenként 2—2 ízben bibliamagyarázat is szokott tartani. A konfirmácziói oktatást az ú. n. népiskolai felügyelő lelkész (a hatodik felszentelt pap, egyszersmind okleveles tanító) felügyelete alatt a népiskolai tanítok végzik; a gimnáziumban pedig a vallástanár, ki szintén lelkészi jellegű egyén. Pünkösd előtti vasárnap délután megy végbe mindhárom templomban egyszerre az ünnepélyes konfirmáczió, miután az előző vasárnap délután ugyancsak a templomban a növendékek megvizsgáltattak. A konfirmáltak száma a mult évben 430-ra rúgott. 1898 óta a rendes keresztelés és esketés ingyenessé tétetett; kárpótlásul a régi négy lelkésznek fejenkint 800 korona adatik évenkint; viszont a rendkívüli keresztelések és esketések felemelt díja az egyház pénztárát illeti. A temetési stóla, úgylátszik továbbra is megmaradt. Megszüntette azonban az egyház az iskolás gyermekeknek temetésre való járását s igen helyesen visszaállította a gyülekezeti éneklést. A vallástanítást a nem felekezetünhöz tartozó tanintézetekben ú. m. az iparos és kereskedő tanoncz-iskolákban, a polgári fiú- és leányiskolákban a s.-lelkészek végzik, az óvónő-képezdében pedig a gimnáziumi vallástanár. A téli felolvasások már 30 évvel ezelőtt megkezdődtek s folyvást tartatnak és pedig a városnak 5 különös pontján, minden hét csütörtök délutánján. A népiskolai tanügyet 9 iskola szolgálja 29 tanítóval A tandíjat az egyház eltörölte, de ezzel szemben kénytelen volt a párbért 2 koronával feljebb emelni. Sajnos, hogy a külterületi iskolákat az egyház nem lévén képes saját erejéből fentartani, 1898-ban átadta azokat a városnak. Ezekben a vallástanitást továbbra is az illető (ref. felekezeti) tanítók teljesítik; koronkint istentiszteletek is tartatnak. Az egyház nyolczosztályú gimnáziuma 1874-ben fennállásának másfélszázados jubileumát ülte meg. 1895 óta szintén igénybe veszi az állam segélyét (évi 13000 forintot), új gimnáziumi épület emelésére pedig 1897-ben 65000 forintot kapott az államtól, mely össze-