Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

ISKOLAÜGY. Az iskolai »Kis Bibliácc-ról. Az ág. hitv. evang. egyház folyó évi közgyűlése jegyzőkönyvének 24-ik pontja 6-ik bekezdésében oly fontos evangéliumi hitelvi ós nevezetes egyházi kérdésről van szó, hogy egy könnyen nem térhetünk napirendre fölötte. A hozzászólásra az egyetemes közgyűlés határozata nemcsak tért enged, hanem egyenesen fel is hí, a mennyiben az úgynevezett iskolai biblia szerkesztésére nézve a tanügyi bizottság tájékoztató véleményét a közgyűlés egyszerűen csak tudomásul vette s jegyzőkönyvében közölte azon czélból, hogy azt az ügy iránt érdeklődők alapos tanulmányuk tárgyává tegyék, a nehéz .és rendkívül kényes, s minden ízében fontos kérdést tárgyilagosan vitassák meg, hogy ennek alapján az egyetemes gyűlés oly határozatot hozhasson, a mely egyrészről a czélnak egészen megfelel, más részről pedig nem sérti evangélikus egyházunk fontos alaki elvét. Nagyon bölcsen, megfontoltan cselekedett az egyetemes közgyűlés, midőn a tanügyi bizottságnak az úgynevezett iskolai Kis Bibliára vonatkozó javaslatát határozattá nem emelte, véleményt róla egyelőre nem nyilvánított; mert előre kijelenthetjük, hogy ez az úgynevezett szakvélemény valóságos merénylet a Szentkönyv ellen. A szakvélemény veleje ez: a) A szerkesztendő Kis Biblia az iskolák minden fokozatán, az elemitől a középiskoláig, használható legyen. b) Mind az ó-, mind az új-szövetségre kiterjeszkedjék. c) Terjedelme ne legyen nagyobb 600 garmond nyomású oldalnál (octav). d) Egyes részletek az apokrifus könyvekből is felvétessenek. e) A közkézen forgó Károli-féle magyar szöveg használandó, úgy hogy némi kisebb javítás a kifejezéseken meg legyen engedve. f) A szöveg két kolumnásan nyomassék. a részek és a versek számoztassanak, mint a bibliában. g) Az oldalok alján kisebb terjedelmű magyarázatok adhatók, köztük azon szentírási szakaszok megjelölése, melyeket az egyház az egyes ünnepekre olvasásra és magyarázásra kijelölt, valamint azok az ó-szövetségi helyek, melyeket az új-szövetség idéz. h) A könyv szabad verseny útján készüljön. Előre bocsátom, hogy tapasztalatom alapján én a biblia, még pedig első sorban is az ó-szövetség egyes könyveiből sorrend szerint kiválasztott szemelvények öszszeállítását, kizárólag iskolák számára való kiadását pedagógiai szempontból kívánatosnak tartom. De azt is kijelentem, hogy a kérdés kezelése nagy tapintatot követel a szemelvények kiválasztása nagy bölcseséget követelt s általában csak tűhegygyei szabad ezt kíméletesen érinteni. A tanügyi bizottság által csatolt szakvélemény pedig kíméletlen módon Öreg fejszével megy neki. Már maga az elnevezés „Kis Biblia" oly szerencsétlen, hogy azt, mint fogalmat, a köztudatba átvinni sem szabad; magát ezt az elnevezést is gyökerestől meg kell semmisíteni. Mert ha „Bibliá"-ról beszélünk, akkor az nem lehet se kicsiny, se nagy, hanem csak maga a Biblia. Egyúttal veszedelmes a „Kis Biblia" elnevezés; mert valódi lényegének megfelelő könyvet is kell adnunk; a „Kis Biblia" lényegének pedig csak a megcsonkított biblia felel meg, mert maga a „Biblia" megcsonkítás nélkül kicsiny nem lehet. Az lett volna tehát a természetes, ha a szakvélemény a „Kis Biblia" szó után ezt is hozzá tette volna: „vagy érthetőbben Megcsonkított Biblia". Ez logikus és határozott beszéd lenne, akkor mindenki tudná, hogy mi van a zsákban; ellenben a tetszetős „Kis Biblia" név sokakat megtéveszthet, mindaddig, míg a zsákot fel nem fejtjük s a hamisság állatja onnan ki nem ugrik. Ha pedig nincs hamisság a dologban, ha nem bizonyos czélzatot, egyháziatlan irányt szolgáló „Megcsonkított Biblia" akar lenni, akkor azt minek zsákban árulni, mire való „Kis Bibliá"-nak nevezni ? Ha a szakvélemény szerzőjének ilyen rejtett czélja nem volt, akkor, ha áttanulmányozta volna az ide vonatkozó gazdag külföldi irodalmat s látta volna, hogy maga a „Schulbibel" szó (a mi különben még sokkal szerencsésebb, mint a „Kis Biblia") minő ádáz, évekig húzódó harczot keltett fel, akkor bizonyára óvakodik vala a „Kis Biblia" szerencsétlen és veszedelmes elnevezésétől. A németországi „Schulbibelstreit" helyes irányba terelte a mozgalmat az elnevezés tekintetében is, az egész vonalon elfogadottá tevén a „Biblisches Lesebuch" elnevezést. Okulva ezen, azt a tankönyvet, mely pedagógiai szempontból kijelelt szemelvényeket tartalmaz, vagy „Bibliai Olvasókönyv"-nek nevezhetjük, vagy pedig „Bibliai Szemelvényekének ;f

ha pedig csak az O-szövetségre vonatkozik, akkor „Ó-szövetségi Szemelvények elnevezést használhatjuk. De menjünk tovább. A szakvélemény szerzőjének terve szerint ez az ominozus „Kis Biblia" csakugyan a biblia képében, annak teljes helyettesítőjeképen akar fellépni, a mi kitűnik az f) pontból, mely szerint : „a szöveg két kolumnásan nyomassék, a részek és a versek számoztassanak, mint a bibliában". Szóval maradjon meg teljesen a biblia alakja, keltse azt a benyomást, hogy ez is biblia, tegye az ifjúságnak, sőt a nagy közönségnek is meggyőződésévé azt, hogy ez még jobb, tökéletesebb, mint az eredeti; legyen az egy biblia variata, mely biblia akar ugyan maradni, de nem olyan, mint az igazi. Hisz a mi korunknak nem kell több, mint csak ez; kapva kap azon törekvés látszatán is, a miből a teljes biblia tekintélyének aláásását látja s oly hamar kész megtépni a szentet, a mi neki nem tetszik. Ezt akarja elérni a szakvélemény szerzője az ifjúság útján? Nem hihetem, hogy tudva és szándékosan ezt akarja. Nem hihetem, hogy áttanulmányozta volna a kérdés történetét, mert különben az egyedül helyes megoldásra vezette volna a németországi „Schulbibelstreit" amaz eredménye, hogy ott már nagyon óvakodnak attól, miszerint a bibliai szemelvényeket magában foglaló tankönyvnek biblia alakot adjanak, hanem a szöveget egy kolumnáson nyomatják, a részek számát az egyes szakaszok czímei után zárójelben nyomatják, szóval olyan tankönyvet nyújtanak, mely a bibliai sorrend szerint szemelvényeket tartalmaz a bibliából, de nem akar „Iskolai Biblia", legkevésbbé „Kis Biblia" lenni. És eme helyes kerékvágásba jövetel után a heves „Schulbibelstreit" megszűnt. Vájjon nem okulhatnánk mi is ezen ? Minek azt a harczot nekünk is végig küzdenünk, holott kellő tapintattal s egy kis komoly tanulmánynyal mindjárt helyes mederbe juthatnánk. A b) pontra csak annyit jegyzek meg, hogy a szemelvények közlése pedagógiai szempontból főleg az ószövetségi részből szükséges; az újszövetséget a „Bibliai Olvasókönyvében is körülbelül egész terjedelmében kellene közölni; azt pedig a tanulók úgy is olcsón meg-