Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

azt javasolta, hogy a rendes lelkészek bármely egyházba, a segédlelkészek pedig, jeles vagy jó képesítéssel egy, elégséges képesítéssel két év múlva bármely egyházba szabadon választhatók legyenek. Tisza István és Sass Béla javaslata következtében azonban a konvent kimondta, hogy az egyházak osztályozását fentartandónak itéli; s ugyancsak fentartandónak tartja a lelkészek minősítését is, azonban a jelenlegi keretek jelentékeny kibővítésével. A bizottság törvényileg kivánta kimondani, hogy a horvát-szlavonországi rendes lelkészek fizetése, a meny­nyiben szükséges, a közalapból 1600 koronára egészít­tetik ki. A konvent azonban, gróf Degenfeld József, Kenessey Béla és Hegedűs Sándor felszólalásai után a javaslatot nem fogadta el, mivel a kiegészítés elvál­lalása beláthatatlan terhet róna a különben is na­gyon igénybevett közalapra. — Elvi fontosságú kérdés volt az is, hogy vezettessék-e a lelkészeket illetőleg minősítési törzskönyv, vagy ne ? — S ha igen : mikre terjeszkedjék az ki? Miután a konvent a lelkészek minő­sítését fentartotta, fenn kellett tartania a minősítési törzs­könyvet is; kimondta azonban, hogy a szónoki képes­ségről és az esetleges fogyatkozásokról ne legyen benne szó. Tisza István javaslatára, a bizottság propoziczió­jával szemben kimondta a konvent, hogy az adminisz­trátor az illető gyülekezetbe nem választható. Továbbá az érvénytelenítő okok közé felveendőnek tartotta azt az esetet is, ha a választás nem az érvényes névjegy­zék alapján történnék; valamint intézkedést kivánt a pályázóknak a választhatók közé törvénytelen felvétele, vagy azok közül törvénytelenül kizáratásának és a sza­vazás folyamán elkövetett törvénytelenségek esetére nézve is, úgy azonban, hogy a kereset e tekintetben csak birtokon kivül, a választás megtörténte után legyen megindítható. A missziói lelkészekre vonatkozó új fejezetet egé­szen elfogadták s csak azt a módosítást tették rajta, hogy a missziói lelkészek nyugdíjügye csak a többi lelkészek nyugdíjügyével kapcsolatban fog megoldatni. A munkálat 3. és. 4 fejezetei egészen újak s jelen­legi törvény hiányait kívánják pótolni. A 3. fejezet a tábori és fegyházi lelkészekről, a 4. fejezet pedig a segéd- és helyettes lelkészek alkalmazásáról és elhe­lyezéséről szól. A 3. fejezetet, Zsigmond Sándor és gróf Degenfeld József felszólalásaira azzal a változtatással fogadta el a konvent, hogy elkülönítendők lesznek a tábori és a fegyházi lelkészek, és amazokra nézve illetékes felsőségül a konvent lelkészi elnöke, emezekre nézve pedig az illető egyházkerületek püspökei jelöl­tessenek ki. A segéd- és helyettes lelkészek alkalmazásának és elhelyezésének ügyét törvény által kivánja szabá­lyoztatni a konvent; miután azonban a munkálatnak erre vonatkozó része teljesen új és nagyfontosságú, és Tisza István szavai szerint igen keli vigyázni, hogy se a rendes, se a segéd- vagy helyettes lelkészek jogsé­relmet ne szenvedjenek, r— a konvent legelső sorban az egyházkerületek véleményét kivánja hallani. Ezért a javaslatot, minden tárgyalás nélkül, a hogy van, leküldi véleményezés végett a kerületekhez. Az özvegyi és kegyeleti év tekintetében a bizott­ság többsége csak e jelenlegi törvény intézkedését ki­vánta fentartani; a kisebbség azonban törvényileg sza­bályozandónak ítélte és erre nézve javaslatot is adott be. A konvent a kisebbségi véleményt fogadta el, s ki­mondta, hogy a dolog törvényileg szabályozandó. A be­terjesztett javaslat tárgyalásába azonban nem bocsát­kozott, hanem csak annak a kerületekhez beküldését rendelte el. Az iskolaügyi törvényjavaslat. Az utolsó napi (nov. 29.) ülésben az iskólaügyi törvényjavaslat került tárgyalás alá, Az iskolaügyi albizottság munkálatának elvi jelen­tőségű részeit Radácsi György ismertette Ezek tárgya­lásainál legelső sorban is elfogadta a konvent Zsig­mond Sándor azon indítványát, hogy a lelkészekéhez hasonlóan a tanítók és kántorok választása is törvényi­leg szabályoztassék és meghatároztassék az is, hogy a szabályellenes választások esetén ki adhat be azok ellen panaszt: vájjon csak a választó presbitériumnak a tag­jai-e, vagy pedig a gyülekezeti tagok is? Kimondták, hogy a tanítókra, kántorokra és tanárokra vonatkozó intézkedések az egyházalkotmányi részből a köznevelésről és közoktatásról szóló részbe teendők át. Hosszabb vitát csupán a tanítói és tanári fizetések megállapításának a kérdése keltett. A tanítók és tanárok fizetésének megállapítását illetőleg két javaslat feküdt a konvent előtt. Az egyiket az egyházalkotmányi, a másikat az iskolaügyi albizottság terjesztette be. Ez a két javaslat, különösen a tanítók fizetését illetőleg, lé­nyegesen eltért egymástól, a mennyiben az egyházal­kotmányi albizottság a tanítók törzsfizetésót 800, az iskolaügyi albizottság pedig 1000 koronában kivánta meg­állapítani. A vitában Fejes István és Radácsi György, Váró Ferencz az iskolaügyi bizottság, Dégenfeld József, Zsigmond Sándor, Széli Kálmán, Hegedűs Sándor és Antal Gábor az egyházalkotmányi albizottság javaslatát pártolták. Egészen megoszolván a vélemények, a kérdés szavazás alá bocsáttatott, s pro és contra 7—7 szavazat esvén, annak a szüksége állott elő, hogy az elnökség döntsön. Nem levén azonban se törvénykönyvünkben, se tanácskozási szabályainkban intézkedés arra nézve, hogy ilyen esetben a két elnök közül melyik döntsön: a kon­vent olyan helyzetbe került, a melyből a kivezető utat nem látta. Végre is, Kun Bertalan indítványára, azzal a határozattal vágta ketté a csomót, hogy a konvent egyik javaslat mellett sem foglal állást, hanem mind a kettőt leküldi a kerületekhez megvitatás végett. A tanárok fizetési kérdésénél elvi fontosságú volt a bizottságnak a fizetési fokozatok eltörlésére vonatkozó

Next

/
Thumbnails
Contents