Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

jaihoz. De az üdvözlő beszédek hangján átérzett — ennyit jól kivehettünk — a szives öröm, szeretet és lelkesedés melegsége. Hogy e szives Isten hozottra, Társaságunk ékesszavú világi elnöke csak hasonló melegséggel és mindenkit éljenzésre ragadó szavakkal válaszolt : azt mondanom is fölösleges. Ezután ki-ki kocsiját kereste s hamarosan elhelyezkedvén rajta, megindult a hosszú kocsisorból álló menet a város felé. Elől az ötven tagú bandérium haladt, utána az elnök és püspökök fogatai. Az egész város népe künn volt az utczákon és szeretetteljesen üdvözölt bennünket. Az iskolás gyermekek hosszú sorfalat képeztek s fáradhatatlanul kiáltották az éljeneket felénk. A legtöbb házon ott lengett a nemzeti lobogó; a templomok tornyában zúgtak a harangok; az utczák, amerre mentünk, szép tisztára söpörve és felöntözve ; szóval mindenképen igyekezett kimutatni a derék magyar város, hogy mily szivesen látott vendégei vagyunk. A messziről jött utast persze igen kellemesen érinti ez a meleg fogadtatás, s mennél beljebb haladunk a városba, annál sűrűbben hangzik ajkainkon: no lám,milyen nagy, milyen szép város ez a H.-M.-Vásárhely! Egy nagy faluvárosnak gondoltuk s ime a falunak híre-hamva sincs, de a városias jelleg annál szembetűnőbb. Nem is hasonlítható ugyan össze a Kis-Budapest rangjára emelkedett testvérvárossal. Szegeddel, mert H.-M.-Vásárhelynek palotasorokkal ékeskedő fényes utczái, terei nincsenek, még csak emeletes házai is gyér számmal vannak. De ilyeneket itt nem is vártunk; hanem annál nagyobb számmal találtunk jómódú lakosságra való csinosan épült földszinti házakat, itt-ott tekintélyes nagyságú középületeket, minők a meglepő szép városháza mellett az ó-gimnáziumi bérház s kissé odább az új-főgimnázium épülete, azután meg a különböző felekezetek komoly méltóságú templomai, ezek között a reformátusoknak 3, a város különböző pontjain épült temploma, ú. m. az ó- és újtemplom s az újabb időből (1898-ból) való újvárosi templom. Meglepett bennünket magának a városnak nagy kiterjedése is, nem jutván eszünkbe hamarosan, hogy hiszen annak a 60 ezer lelket haladó lakosságnak, mely ma ez alföldi várost lakja, bizony nem kis területre van szüksége, hogy kényelmesen s többnyire gazdálkodást iiző életének megfelelően letelepedhessek. A bevonulást a kedvező idő is széppé tette. Kifogástalan rendben vonultunk fel az ó-templom és városháza előtti térre, hol csupán e czélra készült emelvény állott, az elnökség és az előkelőségek számára. Mi tagok köriilsereglettük az emelvényt, minket pedig a város közönségének lelkes sokasága fogott közre. Itt azután újabb fogadtatás, újabb üdvözlés várt ránk a két protestáns egyházközség részéről, a melyek nevében Szeremley Sámuel üdvözölte a „régóhajtott és kedves vendégeket" rövid, meleg szavakkal; mikre Társaságunk elnöke hoszszabb beszéddel válaszolt, „Szeretettel jöttünk — mondá —- és szeretetre találtunk. Fogadják érte köszönetemet. Legyenek meggyőződve, hogy nemcsak jól, hanem egészen itthon érezzük magunkat." Valóban, mintha nem is idegenben lettünk volna, oly figyelem és vendégszeretet ölelt bennünket körül. Az a fel-felzugó éljenzés és taps is erről tanúskodott. . . Ugyanaz a kocsi, melyen bevonultunk, vitt szállásunkra is, hol kedves házigazdánk fogadott magyaros szívességgel s bocsátotta rendelkezésünkre barátságos otthonát. Hosszas barátkozásra azonban nincs időnk; sietnünk kell a városházára, hol 5 órakor már elkezdődik a Társaság közgyűlése. A városháza maga, úgy diszes nagy gyűlésterme akármely nagy városba beillenék. Minden pad el volt foglalva, részint a Társaság nagyszámú tagjai, részint a helybeli érdeklődő közönség által. Közgyűléseink ugyan kevésbbé érdekelhetik a nagyközönséget, mivelhogy ezeken jobbára csak hivatalos ügyek kerülnek tárgyalásra, a melyek legtöbbször egyhangú hozzájárulásunkkal intéztetnek el. Ez alkalommal azonban számos felszólalás történt s a tárgyalásnak több érdekes mozzanata is volt. Hegedűs Sándor elnökünk nyitotta meg a közgyűlést, sajnálatát fejezi ki, hogy egyházi elnökünk, Gyurátz püspök úr betegsége miatt ezúttal el nem jöhetett. Valóban mi is sajnáltuk távolmaradását, élénk emlékezetünkben lévén még most is a miskolczi vándorgyűlésen tartott hatalmas megnyitó beszéde. Lehangolólag hatott mindnyájunkra az is, hogy még ref. püspökeink közül legalább hárman s ezek között Kun Bertalan ós Kiss Áron püspökeink még aggastyán létökre is részt vettek ez összejövetelünkön, addig a testvér evangélikus egyház püspökei közül egyetlen egy sem jött el, felügyelői s papsága részéről is vajmi kevesen jelentek meg e hitrokoni találkozóra; holott tavalyi vándorgyűlésünkön egyszerre 7 prot. püspököt s annyi, meg annyi országos nevezetességű világi urat volt szerencsénk láthatni. A közgyűlés lefolyása ismeretes lévén, azzal itt nem foglalkozom hosszasabban. Csak konstatálom, hogy vándorgyűléseinknek az a jó hatása kétségkivül megvan, hogy a Társaságnak jelentékeny számú tagokat toborzanak. Miskolczi összejövetelünk alkalmával főleg Zelenka püspök buzgólkodása folytán közel 100 új tag lépett be Társaságunkba. Elismerésre méltó buzgalmat fejtett ki a tag-gyűjtés terén Sütő Kálmán beregi ref. esperes is, ki egyházmegyéjének mind a 64 gyülekezetét behozta tagul társaságunkba. Biztató jelenség, hogy más két egyházmegye is, névszerint a heves- nagykunsági és az alsó-szabolcs—hajdúvidéki egyházmegyék közgyűlései hasonlóképen kimondották, hogy a kebelbeli gyülekezetek lépjenek be mindannyian Társaságunk tagjai közé. Ily határozatokat mindenik egyházmegye hozhatna, s ezzel is előbbre lennénk. A tagok száma ma mindössze másfél ezer. A negyedfél milliónyi magyar protestánsok számához képest ez még mindig kevés. Ezért nem csoda, ha a Koszorú írói tiszteletdíját még mindig nem tudja fedezni ez a vállalat. Jó szerencse, hogy van Hegedűs Sándorunk, a kinek áldozatkészségéből kerülnek ki az írói díjak. S ha legalább a meglevő tagok évről-évre lelkiismeretesen befizetnék a tagsági díjakat! De micsoda szégyen az. hogy még a mi, többnyire egyházi férfiakból álló Társaságunknál is 13 ezer koronánál többre rug a tagdíj-hátralék! . . . Több buzgóság és nagyobb lelkiismeretesség, tisztelt tagtársak! . . . Egyik fontos tárgya volt közgyűlésünknek az alapszabályok módosítása. A vidéki körök szervezése egészséges gondolat; nemkülönben helyes intézkedés, hogy ezentúl 3 koronás tagjai is lehetnek a Társaságnak. De minden attól függ, hogy a vidéki központi helyeken levő tagok milyen buzgalmat fejtenek ki majd a Társaság e két fontos intencziójának megvalósítása érdekében. Ha vándorgyűléseink, mint hiszem, csakugyan maradandó nyomokat hagynak magok után, ezzel tehát törve is az út, legalább azon a 6 helyen, hol idáig megfordultunk, mind a vidéki körök szervezésére, mind a tag-gyűjtés terén a sikeresebb verbuválásra. Pápa, Kolozsvár, Debreczen, Pozsony, Miskolcz és te Hódmezővásárhely! rajtatok függnek szemeink: mutassátok meg, hogy hozzátok kötött reménységünk és várakozásunk nem szégyenül meg ! Lévay Lajos.