Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

jaihoz. De az üdvözlő beszédek hangján átérzett — ennyit jól kivehettünk — a szives öröm, szeretet és lelkesedés melegsége. Hogy e szives Isten hozottra, Tár­saságunk ékesszavú világi elnöke csak hasonló meleg­séggel és mindenkit éljenzésre ragadó szavakkal vála­szolt : azt mondanom is fölösleges. Ezután ki-ki kocsiját kereste s hamarosan elhelyezked­vén rajta, megindult a hosszú kocsisorból álló menet a város felé. Elől az ötven tagú bandérium haladt, utána az elnök és püspökök fogatai. Az egész város népe künn volt az utczákon és szeretetteljesen üdvözölt bennünket. Az is­kolás gyermekek hosszú sorfalat képeztek s fáradhatat­lanul kiáltották az éljeneket felénk. A legtöbb házon ott lengett a nemzeti lobogó; a templomok tornyában zúgtak a harangok; az utczák, amerre mentünk, szép tisztára söpörve és felöntözve ; szóval mindenképen igye­kezett kimutatni a derék magyar város, hogy mily szi­vesen látott vendégei vagyunk. A messziről jött utast persze igen kellemesen érinti ez a meleg fogadtatás, s mennél beljebb haladunk a városba, annál sűrűbben hangzik ajkainkon: no lám,milyen nagy, milyen szép város ez a H.-M.-Vásárhely! Egy nagy faluvárosnak gondoltuk s ime a falunak híre-hamva sincs, de a városias jelleg annál szembetűnőbb. Nem is hasonlít­ható ugyan össze a Kis-Budapest rangjára emelkedett testvérvárossal. Szegeddel, mert H.-M.-Vásárhelynek palota­sorokkal ékeskedő fényes utczái, terei nincsenek, még csak emeletes házai is gyér számmal vannak. De ilye­neket itt nem is vártunk; hanem annál nagyobb számmal találtunk jómódú lakosságra való csinosan épült föld­szinti házakat, itt-ott tekintélyes nagyságú középülete­ket, minők a meglepő szép városháza mellett az ó-gim­náziumi bérház s kissé odább az új-főgimnázium épülete, azután meg a különböző felekezetek komoly méltóságú templomai, ezek között a reformátusoknak 3, a város különböző pontjain épült temploma, ú. m. az ó- és új­templom s az újabb időből (1898-ból) való újvárosi tem­plom. Meglepett bennünket magának a városnak nagy kiterjedése is, nem jutván eszünkbe hamarosan, hogy hiszen annak a 60 ezer lelket haladó lakosságnak, mely ma ez alföldi várost lakja, bizony nem kis területre van szüksége, hogy kényelmesen s többnyire gazdálkodást iiző életének megfelelően letelepedhessek. A bevonulást a kedvező idő is széppé tette. Ki­fogástalan rendben vonultunk fel az ó-templom és város­háza előtti térre, hol csupán e czélra készült emelvény állott, az elnökség és az előkelőségek számára. Mi tagok köriilsereglettük az emelvényt, minket pedig a város közönségének lelkes sokasága fogott közre. Itt azután újabb fogadtatás, újabb üdvözlés várt ránk a két protes­táns egyházközség részéről, a melyek nevében Szeremley Sámuel üdvözölte a „régóhajtott és kedves vendégeket" rövid, meleg szavakkal; mikre Társaságunk elnöke hosz­szabb beszéddel válaszolt, „Szeretettel jöttünk — mondá —- és szeretetre találtunk. Fogadják érte köszönetemet. Legyenek meggyőződve, hogy nemcsak jól, hanem egé­szen itthon érezzük magunkat." Valóban, mintha nem is idegenben lettünk volna, oly figyelem és vendégszeretet ölelt bennünket körül. Az a fel-felzugó éljenzés és taps is erről tanúskodott. . . Ugyanaz a kocsi, melyen be­vonultunk, vitt szállásunkra is, hol kedves házigazdánk fogadott magyaros szívességgel s bocsátotta rendelkezé­sünkre barátságos otthonát. Hosszas barátkozásra azonban nincs időnk; siet­nünk kell a városházára, hol 5 órakor már elkezdődik a Társaság közgyűlése. A városháza maga, úgy diszes nagy gyűlésterme akármely nagy városba beillenék. Min­den pad el volt foglalva, részint a Társaság nagyszámú tagjai, részint a helybeli érdeklődő közönség által. Köz­gyűléseink ugyan kevésbbé érdekelhetik a nagyközön­séget, mivelhogy ezeken jobbára csak hivatalos ügyek kerülnek tárgyalásra, a melyek legtöbbször egyhangú hozzájárulásunkkal intéztetnek el. Ez alkalommal azonban számos felszólalás történt s a tárgyalásnak több érdekes mozzanata is volt. Hegedűs Sándor elnökünk nyitotta meg a köz­gyűlést, sajnálatát fejezi ki, hogy egyházi elnökünk, Gyurátz püspök úr betegsége miatt ezúttal el nem jö­hetett. Valóban mi is sajnáltuk távolmaradását, élénk emlékezetünkben lévén még most is a miskolczi vándor­gyűlésen tartott hatalmas megnyitó beszéde. Lehangoló­lag hatott mindnyájunkra az is, hogy még ref. püspökeink közül legalább hárman s ezek között Kun Bertalan ós Kiss Áron püspökeink még aggastyán létökre is részt vettek ez összejövetelünkön, addig a testvér evangélikus egyház püspökei közül egyetlen egy sem jött el, fel­ügyelői s papsága részéről is vajmi kevesen jelentek meg e hitrokoni találkozóra; holott tavalyi vándorgyű­lésünkön egyszerre 7 prot. püspököt s annyi, meg annyi országos nevezetességű világi urat volt szerencsénk lát­hatni. A közgyűlés lefolyása ismeretes lévén, azzal itt nem foglalkozom hosszasabban. Csak konstatálom, hogy vándorgyűléseinknek az a jó hatása kétségkivül megvan, hogy a Társaságnak jelentékeny számú tagokat tobor­zanak. Miskolczi összejövetelünk alkalmával főleg Zelenka püspök buzgólkodása folytán közel 100 új tag lépett be Társaságunkba. Elismerésre méltó buzgalmat fejtett ki a tag-gyűjtés terén Sütő Kálmán beregi ref. esperes is, ki egyházmegyéjének mind a 64 gyülekezetét behozta tagul társaságunkba. Biztató jelenség, hogy más két egyházmegye is, névszerint a heves- nagykunsági és az alsó-szabolcs—hajdúvidéki egyházmegyék közgyűlései ha­sonlóképen kimondották, hogy a kebelbeli gyülekezetek lépjenek be mindannyian Társaságunk tagjai közé. Ily határozatokat mindenik egyházmegye hozhatna, s ezzel is előbbre lennénk. A tagok száma ma mindössze más­fél ezer. A negyedfél milliónyi magyar protestánsok szá­mához képest ez még mindig kevés. Ezért nem csoda, ha a Koszorú írói tiszteletdíját még mindig nem tudja fedezni ez a vállalat. Jó szerencse, hogy van Hegedűs Sándorunk, a kinek áldozatkészségéből kerülnek ki az írói díjak. S ha legalább a meglevő tagok évről-évre lelkiismeretesen befizetnék a tagsági díjakat! De micsoda szégyen az. hogy még a mi, többnyire egyházi férfiakból álló Társaságunknál is 13 ezer koronánál többre rug a tagdíj-hátralék! . . . Több buzgóság és nagyobb lelki­ismeretesség, tisztelt tagtársak! . . . Egyik fontos tárgya volt közgyűlésünknek az alap­szabályok módosítása. A vidéki körök szervezése egész­séges gondolat; nemkülönben helyes intézkedés, hogy ezentúl 3 koronás tagjai is lehetnek a Társaságnak. De minden attól függ, hogy a vidéki központi helyeken levő tagok milyen buzgalmat fejtenek ki majd a Tár­saság e két fontos intencziójának megvalósítása érde­kében. Ha vándorgyűléseink, mint hiszem, csakugyan maradandó nyomokat hagynak magok után, ezzel tehát törve is az út, legalább azon a 6 helyen, hol idáig meg­fordultunk, mind a vidéki körök szervezésére, mind a tag-gyűjtés terén a sikeresebb verbuválásra. Pápa, Ko­lozsvár, Debreczen, Pozsony, Miskolcz és te Hódmező­vásárhely! rajtatok függnek szemeink: mutassátok meg, hogy hozzátok kötött reménységünk és várakozásunk nem szégyenül meg ! Lévay Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents