Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

BELFÖLD. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli reform, egyházkerület idei őszi közgyűlését e hó 19—21. napjain tartotta meg Debreczenben a kollégium dísztermében. Az óriási tárgysorozatot ezúttal rendkívüli gyorsasággal, harmadfél nap alatt letárgyalta a közgyűlés, a mit az ügyek alapos előkészítésének lehet tulajdonítani. A közgyűlésen Kiss Áron püspök és gr. üegenfeld József elnököltek. Előbbi, mint egy újra éledett phönix, utóbbi pedig, mint ismeretes, fáradhatlanul kitartó, kitűnő gyűlésvezető. Jegyzők voltak mindvégig egyházi részről: Zsigmond Sándor, Sass Béla, világi részről: Ujfalussy Béla, dr. Bartha Béla. A közgyűlés tagjai szép számmal jelentek meg. Az esperesek valamennyien (a bihari tractusból Szemes László h. esperes), a gondnokok közül hiányoztak Gencsg Albert és György Endre, kik távolmaradásukat kimentették. A közgyűlést Kiss Áron püspök áhítatos imádsággal s annak elhangzása után hosszabb beszéddel nyitottá meg, melyet a püspök aggkorára tekintettel Zsigmond Sándor főjegyző olvasott fel. A beszédben a püspök is követeli az 1848: XX. t.-czikk végrehajtását, továbbá az önvédelmi harczot nem a katholiczizmus, hanem annak minden országban pusztulást felidéző iránya, a támadó klerikálizmus ellen. Mély hatást tett, mikor az ősz patriarcha így szólt megnyitójában: „Nekem, ki már a békességet keresem, koromnál fogva sem illik fegyver a kezembe. Gyenge is vagyok már arra, hogy felvegyem a harczot, melyet, úgy látszik, elől kell kezdenünk egyházunk, szabadságunk, hitelveink védelmében. De én azért nem csüggedek, bizom az igazság diadalában és bizom magyar reform, egyházunk fiaiban és azért szólok, mert tudom, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus jó vitézei állanak körülöttem, a kik ismerték a múltban s ismerni fogják a jövőben is kötelességüket, melyeknek teljesítésével egyházunk hajója biztosan halad és bizom Istenben, ki a nehéz időkben mindig segítségül volt nekünk és nem fog elhagyni most sem, hogy a világosság győzelmet vegyen a sötétség felett". Az egész gyűlés föllelkesülve éljenzett, tapsolt. Ritkán volt még beszédnek ekkora hatása a tiszántúli közgyűlés termében. Ez is mutatja az idők jelét, az elfojtott keserűség kitörését. Eröss Lajos szólalt fel a püspöki megnyitó után s beszélt lelkesen, hévvel arról a hatásról, melyet a megnyitó keltett. Köszönetet mondott a püspöknek s indítványozta, hogy a köszönet a jegyzőkönyvbe is vétessék fel. Erre újra kitört az általános tetszésnyilatkozat. Alighogy ez lecsillapodott, a közgyűlésnek ismét alkalma nyilt a kerület Ősz püspöke iránti tiszteletét és szeretetét megható módon nyilatkoztatni ki. Szólásra jelentkezett Széli Kálmán és a meleg szeretet hangján köszöntötte fel Kiss Áront, a ki a gyűlést megelőző napon (november 18) lépett 88-ik életévébe. Az egész közgyűlés a legnagyobb ovácziókban részesítette az isteni kegyelem bő mértékével dicsekvő agg püspököt. A püspöki jelentés fájdalmasan parentálta el Szabó János, Szabó Károly elhunyt espereseket, Szegedi Antal és Ujfalussy Miklós volt gondnokokat, kiknek emléke jegyzőkönyvben örökíttetik meg. Az új választásokat pedig örömmel fogadta a közgyűlés. Á nagyszalontai egyházmegye gondnokává, apja örökébe megválasztatott gr. Tisza István, kinek tanácsbirói helyére új szavazás rendeltetett el. Szabó János helyére békés-bánáti esperessé Domby Lajost választották. A Szabó Károly helyére választott Sulyok István a gyűlésre még nem volt bejelenthető. Szegedi Antal utódja a szatmári egyházmegyei gondnokságban Luby Géza lett. Némethy Lajos után Szeremley Sámuelt választották meg a gyülekezetek tanácsbirónak, dr. Baczoni Lajos után pedig dr. Bartha Bélát világi főjegyzőnek. Utóbbiak ketten azonnal fel is esküdtek és szép beszédekkel foglalták el székeiket. Egyes jelentések következtek ezek után. A tanítókópességi vizsgálatokról való jelentés sorrendjén vita fejlődött ki az állami és más felekezetű tanító(tanítónő)képzők oklevelét pótló vallás- és énekvizsgálatok felett. A gyűlés bizottságokat szervezett, melyek a pótvizsgálatokat az illető tanintézetben végzett növendékektől fölveszik. Áll a bizottság mindenütt az esperes, vallástanár, esetleg hitoktató és kántorból. Az egyházkerületnek a folyó évre küldött 81,000 korona államsegélyből 28,000 korona küldetik a szokott arányban az egyházmegyékhez, 16,000 korona adatik a főiskolai újra építtető pénztár segélyezésére, a többi a rendkívüli szükségek fedezésére, esetleg az egyházkerületi pénztár XIX. csoportjának gyarapítására fordíttatik, Az egyházkerület beterjesztett köttségvetését is helybenhagyta a kerület s ennek kapcsán több segélyezéseket eszközölt (dr. Baczoni emlékére, a nyíregyházi internátusra) és kiadásokat (pl. Tisza K. arczképére 1000 korona) hagyott jóvá. A máramaros-szigeti jogakadémiának 10 éven át 1000—1000 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés. A külföldi theol. oklevelek honosítása tárgyában a theol. tanári kar javaslatára azt határozta a kerület, hogy a zsinat alkosson egységes szabályzatot. A theol. magántanári vizsgálati bizottságba Dávidházy János rendes, Zsigmond Sándor és Görömbei Péter póttagok küldettek ki. Élénk és hosszas eszmecsere fűződött a Puky Gyula indítványához, melyet a debreczeni ref. egyetem létesítése ügyében nyújtott be. Ez a tárgy ismeretes, valamint az indítvány is, melyet Puky Gyula már a dunamelléki kerületi közgyűlésre is beterjesztett. A Tiszántúl hűvösebben fogadták, mint a Dunamelléken, mert amott már kiábrándultak abból, hogy a mi csekély anyagi erőnkkel az újabbkori, tapasztalt lanyha áldozatkészség mellett az óriási czélt egyhamar elérni lehetne. A tárgyhoz a lelkes indítványozón kívül hozzászólottak: Thaly Kálmán, gr. Degenfeld József, dr. Kérészy Zoltán, Kiss Albert, dr. Bartha Béla. Abban mindnyájan megegyeztek, hogy a Debreczenben tervezett egyetem csak reform, jellegű egyetem lehet. Az indítványt a közgyűlés minden irányú megfontolás, alapos megvitatás és programmszerű javaslattétel végett kiadta a főisk. igazgatótanács akad. albizottságának, melyet ez ügyre nézve az egész főisk. akad. tanár-karral bővített ki. E bizottságnak munkálatával lehetőleg a tavaszi közgyűlésre készen kell lenni. A másik nagyjelentőségű ügy került ezután napirendre. Eperjesy István debreczeni könyvkiadó ésRuzicska Gyula nyomdatulajdonos a kerület és kollégium védőszárnyai alatt egy teljesen berendezett, 60—70 ezer korona értékű Kálvin-nyomdát és könyvkiadóvállalatot akarnak létesíteni oly módon, hogy az évről-évre korszerűen fejlesztett nyomda tíz év múlva a kerület és kollégium tulajdonába megy át, addig pedig ellenértékképen kötelezi magát a kerület és kollégium, hogy minden néven nevezendő nyomtatványát és kiadványát a főiskola közelében, esetleg épületében elhelyezendő nyomdában állít elő. A kerület az ügyet nagy horderejűnek jelentette ki, s kellő elbírálás és javaslattétel végett