Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-02 / 44. szám

mint a belső életre vonatkozók, egyházunk vitális érdekeit érintik. S jól esik feljegyeznünk, hogy értekezletünk az idén is méltó érdeklődést keltett, nemcsak az egyházkerületi közgyűlés tagjaiban, hanem az azon kivül álló lelkészi és tanári körökben, az ifjúságban és a nagyközönségben is. Nagy s mondhatjuk illusztris közönségben gyönyörködhettünk, a mi a mellett tesz tanúbizonyságot, hogy értekezleteinkkel jó úton haladunk, s nemcsak fenn tudjuk tartani irántok az érdeklődést, de annak fokozódását is láthatjuk évről-évre. Tagadhatatlan ugyan, hogy az a szellem s az az irányzat, a mely értekezleteinket megteremtette s áthatja, még nagy munkát kell, hogy végezzen egyháztársadalmi közéletünkben, a mig oda jutunk, hogy mint egy ember munkálkodunk egyházunk belső építésén; de az is igaz, hogy az evangélium kovásza hat és működik évről-évre mind észrevehetőbben. Bomlasztja a régi, holt materiát, s az életnek, elevenségnek, fejlődésnek erőit oltja be abba, anyaszentegyházunk javára. A pietizmusnak és a külföldieskedésnek alaptalan vádja felhangzik ugyan még itt-ott, de mind erőtelenebben; mert hiszen a tapasztalat azt igazolja, hogy azok, a kik az intenzivebb lelki gondozás és az evangélium erői által áthatott egyháztársadalmi élet munkálásának előharczosai: nem anyaszentegyházunk megrontására, hanem annak építésére törekesznek, s hogy munkájok, valamint az általok támasztott tevékenység valóban az egyház belső építésére is szolgál. Ennek elismerését és az értekezlet fontosságának méltánylását látjuk abban, hogy espereseink, gondnokaink, lelkészeink, egyszóval azok, a kik egyházunk életének hivatalos őrei és vezetői, tekintélyes számban jelennek meg értekezleteinken. így az idén is ott láttunk 7 esperest, 2 egyházmegyei gondnokot, 9 egyházkerületi lelkészi és világi tanácsbirót, 8 theol. és gimnáziumi tanárt, 31 vidéki lelkészt és budapesti katechetát, és rajtok kivül egész seregét a theologusoknak, az ifjúsági egyesület és a Bethlen Gábor-kör tagjainak. Az értekezlet délután 5 órakor kezdődött a ref. főgimnázium nagytermében. Az elnöki széket Szilassy Aladár, az alelnöki széket pedig Baksay Sándor esperes foglalta el. Istent magasztaló énekünk a megújított énekeskönyv egy versét (Te rólad zeng dicséretünk) énekeltük el; majd pedig Hamar István theol. tanár kérte munkálkodásunkra a kegyelem Istenének áldását, kérve, hogy tanácskozásunk ne csak szavakból álljon, hanem eredményei kihassanak az életbe is, anyaszentegyházunk épülésére. Szilassy Aladár elnök szívesen üdvözölte a megjelenteket, s pár szóval reámutatva értekezletünk tárgyaira s azok fontosságára, megnyitotta az értekezletet s felkérte Molnár Albert fóthi lelkészt „Konfirmácziói reformok" czímű értekezése felolvasására. Az értekezés az Emlékkönyvben ki fog nyomatni s kerületünk minden lelkészi hivatalának megküldetik. Azért e helyen csak főbb vonásaiban emlékezünk meg róla. Az új egyházpolitikai törvények — mondá felolvasó — kétségtelenné tették, hogy egyházunk készületlen és gyenge volt azok hatásaival szemben. Erezzük, hogy ezek ellensúlyozására valamit tennünk kell, és pedig nem az egyházpolitikai törvények revíziója, hanem a saját magunk belső megerősítése által. Annál szükségesebb ez a belső önerősítés, mert a míg mi szunnyadoztunk, az idő alatt a r. kath. egyházban egy hatalmas revival támadt, a melynek hullámai nemhogy csökkennének, sőt erősödnek, s épen különösen hazánkban oly erősen csapkodnak tel, hogy azok ostromával szemben csak akkor állhatunk meg, ha sikerül egyházunkban egy evangéliumi revivalt támasztanunk. Hogy ezt tehessük, legfőképen iskoláinkra s valláserkölcsi nevelésünkre kell gondot fordítanunk. Iskoláinkban nemcsak vallást kell tanítanunk, hanem hitet is kell támasztanunk, és gondoskodnunk arról, hogy a feltámasztott hit nevelődjék, erősödjék s megingathatatlan ná legyen. A feltámasztott hitet öntudatossá, szilárddá tenni feladata a konfirmácziónak. Kiváló gondot kell tehát reá fordítanunk és arra igyekezünk, hogy az czélját valóban el is érhesse. Konfirmácziónkban több változtatandó van. így nem jól van az, hogy a konfirmáczióban gyermekeink olyan korban részesülnek, a mikor még valóban nincsenek arra megérve. Rövid a konfirmácziói előkészítés tartama is, s maga a konfirmáczió ténye sem olyan ünnepélyes és méltóságos mint, a milyennek lennie kellene, a végre, hogy maradandó emléket hagyon gyermekeink lelkében. Ezek megváltoztatása végett, beterjesztetett határozati javaslatában azt indítványozta, hogy a konfirmáczió a 12-dik életévről a 15-dik életévre, az ismétlő iskolázás végére tétessék át; a szoros értelemben vett konfirmácziói előkészítés ideje Karácsonytól Nagypéntekig terjedjen; az ünnepélyes konfirmálás alkalmával pedig a gyermekek tegyenek fogadalmat a liitökhöz és egyházukhoz való hűségre, s emlékül egy újtestamentummal láttassanak el. Az értekezéshez és a határozati javaslathoz Szabó Péter alsóbaranya-bácsi esperes szólott, ama véleményének adva kifejezést, hogy viszonyaink között a konfirmácziónak a 15-dik életévre áttétele nem volna czélszerű, mert ez a változtatás több kárt okozna, mint hasznot. Tizenöt éves korukban a falusi gyermekeket már nehéz volna elvonni házköriili és gazdasági teendőiktől, s az lenne az eredmény, hogy jó nagy részök konfirmálatlan maradna. A kifogást méltányolta is az értekezlet, s a határozati javaslatot az első pont kivételével tette magáévá, kimondván Fábián Mihály egyházkerületi tanácsbiró indítványára, hogy az értekezést s a határozati javaslat két utolsó pontját tárgyalás végett megküldi az egyházmegyei gyűlésekhez és értekezletekhez, s felkéri az egyházkerületi gyűlést is, hogy a fontos kérdés tárgyalására hívja fel az egyházmegyéket s általuk az egyházmegyei értekezleteket. Hogy azonban a tárgyalás lehetővé váljék, Szöts Farkas indítványára kimondta az értekezlet, hogy közadakozás útján az idén is ki fogja nyomatni a gyűlési Emlékkönyvet, abban az összes felolvasásokat és határozati javaslatokat s megküldi a kerületbeli összes lelkészi hivatalokhoz és a testvérkerületek értekezleteihez. Az Emlékkönyv kiadásának költségeire azonnal meg is indult a gyűjtés, és pedig igen szép eredménynyel, a mennyiben, úgy az értekezlet, valamint a kerületi közgyűlés tagjaitól erre a czélra összesen 384 kor. 60 fillér folyt be. Második felolvasónk Csűrös István, a budapesti ref. főgimnázium vallástanára volt, a ki „Társadalmi betegségek" czím alatt szólt sok mindenféle bajáról és bűnéről a mai világnak. E bajok és bűnök forrását a keresztyéni valláserkölcsi nevelés és gondozás hiányos voltában s az ebből folyó iszákosságban és fajtalankodásban mutatta fel. Az orvosság nem lehet más, mint egyfelől a sergíilő gyermekek evangéliumi nevelése és gondviselése, másfelől pedig az iszákosság és fajtalankodás alkalmainak kormányhatóságilag való korlátozása. Aeterjesztett határozati javaslatában azért oly ifjúsági egyesületek szervezését ajánlotta, a melyekben a serdülő ifjak a bibliát olvashassák; továbbá hogy a gyermekek kormányhatóságilag védelmeztessenek meg a