Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-02 / 5. szám

az egyházi értéket becsüli és tünteti ki. Szilassy, Darányi, Hegedűs ós Adám András voltak a főgondnokságra a választók komoly jelöltjei: mindannyian olyan férfiak, a kikben a valódi egyházi érdemet, a hitbuzgóságot és egyházi tevékenységet becsüli az egyházi közérzület. Az egyházi közgondolkozás eme fordulata is örvendetes jelenség a most lefolyt főgondnok-választásban. Ám mikor az új főgondnokot egyéniségénél ós megválasztása körülményeinél fogva is örömmel üdvözöljük, egyben több kéréssel is fordulunk hozzá. Egyházunk jelenlegi helyzete ós a közviszonyok késztetnek erre. Először is arra kérjük, hogy miként eddigi egyházi működésében tisztán az egyházi szempontok vezették, legyen ezután is buzgó református keresztyén férfiú főgondnoki vezető állásában. Vegye fontolóra a kálvinizmus jelenlegi helyzetét, a melynek mind külső, mind belső egyházi életében sok még a rendezni, építeni, tenni való. Az aratásra való gabona bizony nagyon sok! Az állam ós egyház közötti viszonyban a tényleges és az anyagi egyenjogúság, a felekezetközi helyzetben a teljes viszonosság még sok pótolni, rendezni valóra vár az 1848: évi XX. t.-cz. értelmében. Ha majd szólni, ha majd tenni kell, jogaink férfias védelmében, jogos követeléseink bölcs kivívásában is vezető tevékenységet várunk egyházi főgondnokunktól. Belső egyházi életünk rendezésében és tovább fejlesztésében az adózás reformja, a hitélet erősbítése, az egyháztársadalmi tevékenység szervezése, a vallásos nevelés ós különösen a nőnevelés emelése, a lelkészképzés s a lelkészi ellátás (fizetés, korpótlók, nyugdíj) javítása : mincl oly fontos feladatok, a melyeknek megoldásában a főgondnok buzgó közreműködését várja ós sürgeti az egyházi közvélemény. Ha majd a zsinaton, a konventen, az egyházkerületi és egyháztársaclalmi gyűlésekben e fontos feladatok megoldására kerül a sor, engedje hinnünk és bizton remélnünk, hogy a vezető munkások sorában azok között látandjuk, a kik drága Sionunk erődítményeinek kiépítésében teljes buzgósággal szorgalmatoskodnak. Magyar Sionunkban, mint minden intézményben, vannak és lehetnek hibák és gyarlóságok az egyénekben, az intézményekben is. Ezeknek felismerése első sorban az egyházi elöljáróknak kötelessége. A hibákra figyelmeztetni, a kötelességben lanyhulókat inteni, a tevékenyeket támogatni, a hanyagokkal vagy épen megtévelyedettekkel szemben erkölcsi szigort tanúsítani : nehéz, kényes, de elengedhetetlen tiszte az egyházi főgondnoknak. Erkölcsi fegyelmezettség és tisztaság nélkül nincs erőteljes keresztyén egyház. Engedje meg hinnünk ós remélnünk, hogy e munkakörében is az a keresztyén bölcsesóg ós tapintat fogja vezérelni, a melyet eddigi egyházi tevékenységében mindnyájunk bizalmát megnyerőleg tanúsított. Magyar református Sionunkban a nagy történeti hagyományok a protestantizmusnak eddig inkább a nemzeti, szabadsági ós kulturális elemeit fejtették ki ós érvényesítették a közéletben. Ezt a tradicziót nem is szabad elejteni a magyar reformátusságnak. De arról sem szabad megfelejtkeznünk, hogy a jelenkor megnövekedett igénye egy csomó hitemelő, erkölcsnemesítő ós a szocziális bajokat orvosló feladatot ró a keresztyén egyházakra s azok között a nemzetélettel mindig együttórző protestantizmusra is. Arra is kérjük az új főgondnokot, hogy a hagyományos nemzeti ós kulturális protestantiz mus mellett legyen támogatója s ha kell apostola annak az ethikai ós szocziális protestantizmusnak is, a mely félre téve a rideg felekezeti szellem kicsinyeskecléseit és kiemelkedve a tétlen nembánomság meddőségéből, keresztyén buzgósággal ráveti magát a jelenkor nagy társadalmi és erkölcsi bajainak orvoslására, az evangéliumi szeretet, igazság és béke gyógyító erőinek gondos alkalmazása által. Örömmel üdvözöljük, bizalommal várjuk új főgondnokunkat a kibővült egyházi munkamezőn, és tiszta szívből kívánjuk, hogy a mily nagy sikereket ért el a magyar föld művelésének felvirágoztatásában, Istennek olyan áldása kisérje és koronázza szorgalmatos munkálkodását az Úr szőlőjében is. Sz. F. Wlassies és a belmisszió. A kik e czikkelynek czímét elolvassák, elsőben csodálkozni fognak, hogy nemzetünknek minden kulturális kérdései iránt oly nagyon fogékony s igazán érdeklődő miniszterét a belmisszióval hozom kapcsolatba. A ki azonban Wlassicsnak azon nyilatkozatáról értesült, a melyet ő a költségvetési bizottságban a vallás- és közoktatásügyi tárczának tárgyalásánál tett a népnevelés hazafias nemzeti irányban való fejlesztésére vonatkozólag, az könnyen megtalálja a czímben foglalt kapcsolatot. Az említett alkalommal Wlassies azt mondotta, hogy a népnevelés magyar hazafias irányú s magyarosító czéljának biztosítása végett a nép gyermekeit 3 —6 éves korukig az óvókban, 6—12. az elemi iskolákban, 12—15— 16 a különböző gazdasági ismétlő s tanoncz-iskolákban, azontúl pedig, míg katonasor alá kerülnek s illetőleg nagykorúakká lesznek, hazafias irányban nevelt buzgó