Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-02 / 5. szám

tanítóknak vezetése alá helyezendő ifjúsági körökben, ifjúsági egyesületekben akarja s törekszik neveltetni és vezettetni. Más szóval az óvó és elemi iskola által adott nevelést folytatni akarja a gyakorlati életben már működő érettebb ifjúsággal, nehogy az iskolában elsajátított magyar nemzeti miveltség az élet különböző hatásai alatt teljesen megsemmisüljön. A miniszternek e törekvése s a belmissziói törekvések között megvan a teljes analógia. A mit ő a magyar nemzeti kultura érdekében tenni jónak lát, ugyanarra törekszenek a belmisszió hívei a protestáns egyház s vallás érdekei szempontjából. Mikor a belmisszió arra törekszik, hogy az ifjúságot az egyház felügyelete alatt álló s vallásosan irányított, de különben kulturális czélokat is szolgáló ifjúsági egyesületekben, daloskörökben, olvasó-egyletekben és hasonló intézményekben összegyűjtse és tömörítse, akkor semmi más érdek nem vezeti s nem vezetheti, mint a jelenleg minden gondozás nélkül álló ifjúságnak elvonása az erkölcstelenségtől s haszontalan, esetleg anyagilag s szellemileg kárt okozó foglalkozástól s illetőleg tétlenségtől. Valóban örvendek a miniszter ez elhatározásának s törekvésének; örvendek nemcsak azért, mert ezáltal közvetlenül nagy szolgálatokat fog tenni hazánknak kulturális és erkölcsi tekintetben, de különösen azért, mivel ez arra fog vezetni, hogy egyházainkban nagyobb gondot fordítsunk ifjúságiink vallás-erkölcsi vezetésére. Mert ha majd az állami iskolák tanítói magok köré gyűjtik volt tanítványaikat, hogy őket szellemileg ós erkölcsileg vezessék, lehetetlenségnek tartom, hogy példájok után egyházaink is munkára ne induljanak. Ily módon Wlassics lesz Magyarországon az ifjúsági egyesületek felvirágoztatója. Egytől azonban tartok: attól nevezetesen, hogy későn kezdtünk és kezdünk ebbe a munkába Nevezetesen akkor, a mikor a saját kárunk fog arra kényszeríteni; a mikor látni fogjuk, hogy ifjuságunk egyházunktól teljesen elfordulva oly körökben keresi szellemi táplálékát s erkölcsi támogatását, a mely körök a prot. egyházaknak nem kedveznek, sőt azoknak ellenségei. Kettőzött igyekezettel és gyorsított munkával azonban ezt még ki lehetne kerülni. Meg vagyok róla gjőződve, hogy a mennyiben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak komoly törekvése az ifjúság szellemi és erkölcsi gondozása, örömmel fogja venni ós bizonyára támogatni is fogja azokat a prot. ifjúsági egyesületeket, a melyeket a belmissziói törekvés létesít, mert jól tudja, hogy az ily egyletek csak támogatói lehetnek az ő eszméjének. Köztudomású tény, hogy hazánkban az ifjúság keresztyén gondozása nagyon gyarló lábon áll. Mi protestánsok ebben a tekintetben hátrább vagyunk, mint a római katholikusok, a kiknél a középiskolákban működő Mária-kongregácziók a művelt ifjúságot, s a nép körében fennálló legény-egyletek az iparos és földműves ifjakat nagy éberséggel óvják, védik a szocziálista-kommunista erkölcsi mételyektől és csaknem fanatizálják a római kath. hithűségben. Valóban elszomorító dolog, hogy a protestánsoknak annyiszor magasztalt egyházi autonómiája s nem egyszer feldicsért egyháziassága mellett (a mi különösen az esperesi évi jelentésekben gyakori), a valódi helyzet az, hogy a konfirmált ifjúságra a magyar protestantizmus úgy szólván semmi gondot nem fordít. Az egész magyar protestantizmusban alig van néhány evangéliumi ifjúsági egyesületünk. Nem szégyenletes-e, hogy ennek a fényes múltú és nagyra hivatott egyháznak alig van érzéke a társadalommal, a világgal szemben való keresztyén kötelességei iránt? Nem elmaradottságunknak jele-e az, hogy míg előbb vallási és erkölcsi, nemzeti és kulturális vezetők voltunk e hazában, most hátul kullogunk s irányítást, vezetést kívülről, felülről várunk és fogadunk el? Hová lett a protestáns öntevékenység, önkormányzás, öntörvényhozás híres erénye? Ideje, hogy az elvilágosultság és tespedés álmából fölébredjünk Lássuk be már egyszer, hogy a protestáns tevékenységnek és életnek is a gyülekezetben van a súlypontja, miként egyházi szervezetünknek is a gyülekezet az alapja. A gyülekezeti tevékenységnek pedig ma különösen két tényezőjére kell a legnagyobb gondot fordítanunk; a nőkre és az ifjúságra. A ki ezeket bírja, azé a jövő. Vegyük tehát minél előbb és minél lelkiismeretesebb keresztyén gondozás alá a serdülő ifjúságot! Eperjes. Mayer Endre, theol. tanár. TÁRCZA. Jézus isteni volta. (Folytatás.) Más oldalról az a F

felelet hangzik, hogy Jézus belelovalta magát az Istenfia elnevezésbe. Ezt a felfogást igy rajzolják körül: Jézus egy napon valami rendkívüli erőt fedez fel magában, meglepetéssel veszi észre, hogy neki sikerült valami csodát végrehajtani, a mi nagy tetszésben részesül. Ujabb csodák következnek. A sokaság egekig emeli a csodatevő férfiút. Félig önkéntesen, félig önkéntelenül fogadja a rátukmált méltóságot és mikor aztán egy szerepet elkezd játszani, azt aztán játszania kell továbbra is. Csakhogy ő — a mint mondják — mind e mellett sem volt csaló, hanem mind jobban beleélte magát a Messiás és Istenfia szerepébe és végül aztán maga is hitt benne. Ez a nézet még a puszta tagadásnál is képtelenebbnek és méltatlanabbnak látszik. Jézus egyéniségének szembetűnő vonása az őszinteség. Semmi nyoma benne a tetszésnek, fenhéjázásnak. Benne minden őszinte, tiszta, szolid és biztos. A ki magát valami szerepbe belelovalj elébb-utóbb kiesik a maga szerepéből. Jézus a halállal 9*