Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-02 / 5. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-uteza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. Darányi Ignáez : főgondnok. Sz. F. — Wlassie* és a belmisszió. Mayer Endre. — Tárcza. Jézus isteni volta. Buszkay Gyula. — Belföld. Az enekeskönyv revíziójáról. Morvay Ferencz. — Vegyesházassági statisztika. Homola István. Misszióügy. Misszió ünnepély Budapesten. M. J. — Külföld Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Adakozás — Hirdetések. Darányi Ignáez: főgondnok. Dunamelléki egyházkerületünknek január 27-dike óta új főgondnoka van. A szavazásra jogosult presbitériumok néhány szótöbbséggel Darányi Ignáez földmívelési minisztert, egyház­kerületi tanácsbirót ültették a Szilágyi Dezső helyére, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter egyházkerületi főjegyzővel szemben. Ennek a választásnak különös érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy mindkét jelölt tényleges miniszter, mindkettő valóságos belső titkos tanácsos, mindkettő rendkívüli munkával emelkedett ily kiváló állásra s mindkettő példás buzgóságú református keresztyén. — Boldog dunamellókiek, a kiknek oly erkölcsi gazdagsá­got adott a jóságos gondviselés, hogy ily férfiak közül választhattak maguknak »királyi pap«-ot, főgondnokot! Tartózkodás nélkül igaz tisztelettel ós őszinte bizalommal üdvözöljük Darányi Ignáez tanács­biránkat a főgondnoki széken, a mint hasonló tisztelettel ós bizalommal üdvözölnők Hegedűs Sándor főjegyzőnket, ha ő jutott volna többségre. S ez nem hízelgő beszéd, hanem egyenes fér­fias szó a mi ajkunkon, a kik mindkettőjüket egyházunk apostoli lelkületű és nagy tevékeny­ségű igaz fiának ós oszlopos tagjának ismerjük. Mindketten olyan férfiak, a kik polgári állásuk­kal nemcsak díszt kölcsönöznek egyházi pozi­cziójuknak, hanem elismert tehetségűkben nagy munkaerőt s bebizonyított buzgóságukban pél­dás munkakészséget hoztak ós biztosítanak egy­házunknak. Örömünkbe csak az a fölött való sajnálat vegyít borongós érzést, hogy ez a két kitünő­ségünk; az ország ós az egyház kormányzásá­ban ez a két kartárs, a szavazó presbitériumok bizalmából egymással szembe került. Ámde az egyházi élet nem olyan, mint a politikai, a hol az ellenfelek egyikét vesztesnek szokták tekin­teni. Az egyházban magasabb erkölcsi szempon­tok az irányadók, a melyek minden komoly református keresztyént arra tanítanak : főgond­nokságnál, egyházi tisztségnél kisebbségben ma­radni nem szégyen, sőt a kisebbség is dicsőség, mert hitfeleink erkölcsi bizalmának jele. Ez a bizalom pedig impozáns módon nyilatkozott meg mind­két fél irányában. Nem tartozunk azok közé, a kik az egyházi tisztségekre politikai pártállásuk vagy politikai érdemeik szerint értékelik az embereket. Ezen az egyházi kiskorúságon, Istennek hála, túl va­gyunk mind mi, mind a választó gyülekezeteink. Sok szomorú tapasztalat árán, de megtanultuk azt, hogy az egyházi életben az egyházi érdem­nek ós értéknek kell érvényesülni. Egyházi ér­demet kívántak jutalmazni a szavazó gyüleke­zetek, mikor szavazataikat ki Darányira, ki Hegedűsre adta. A dunamelléki egyházkerület mostani választásába, a mi tudomásunk szerint, teljességgel nem vegyültek politikai mozzanatok. Ezért határozottan tiltakoznunk kell némely sajtóközegek ama gyanúsításai ellen, a melyek azt hangoztatják, hogy pártpolitikai szempontok játsztak bele a főgondnok választásába. A választó presbitériumok ós lelkészek egyházi rokonszen­vük és bizalmuk szerint szabadon oszlottak meg a két kitűnő férfiú között, a kik ha nem mi­niszterek, akkor is főgondnok-jelöltek lettek volna egyházkerületünkben. Ezért a személyi mellett az az elvi mozza­nat is örvendetes ebben a választásban, hogy visszatértünk amaz őskeresztyén és ősprotestáns egyházi mérlegeléshez, a mely az egyetemes pap­ság elvének megfelelőleg az egyházi elöljárókban

Next

/
Thumbnails
Contents