Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

roknak is állami segítséggel rendeztessék a nyugdíjügyök. A gyűlés azonban a theol. tanárok kérését nem teljesítette. Érdekességet kölcsönzött még a gyűlésnek egy vallássérelmi ügy, a melyet Sztehló Kornél ügyész referált. A sérelem abban áll, hogy egy evangelikus földesurat közigazgatási hatóságilag is reá akarnak szorítani arra, hogy egy 51 évvel ezelőtt kelt canonica visitationalis jegyzőkönyv értelmében a helybeli r. kath. egyházzal szemben patrónusi kötelezettségeket teljesítsen. Az ügyész alapos jogi indokolása alapján az ügyet vallássérelmi ügynek jelentette ki a gyűlés, és elhatározta, hogy egyöntetű eljárás megállapítása végett a két egyház közös bizottsága elé, onnan pedig a kormányhoz terjeszti fel. Az utolsó előtti tárgyak egyike volt a püspököknek az egyházpolitikai törvények hatásairól szóló jelentése, a melyet a gyűlés megnyugovással (?) vett tudomásul. Veress József esperes azonban nem igen volt benne megnyugodva, s a tényleges állapotok feltüntetése végett a hivatalos statisztikai adatok beszerzését kérte. Tudomásul vévén az énekeskönyv kiadása ügyében kiküldött bizottságnak, valamint Veress Józsefnek az ev. lelkészek fiait segélyező egyesület megalakulásáról szóló jelentését, felolvasták és elfogadták a két egyház közös bizottságában történt tárgyalások alapján készült ós a prot. tábori lelkészek új szervezetére vonatkozólag a kultuszminiszterhez intézett felterjesztést; végül pedig a tiszai kerületnek a zsinat összehívására vonatkozó javaslatát, tanulmányozás végett, kiadták a jogügyi bizottságnak. A tárgyalások befejezése után báró Prónay mondott köszönetet a gyűlés erősen megfogyott tagjainak, a kiknek nevében viszont Baltik püspök köszönte meg az elnök odaadó fáradozásait. A gyűlést Baltik püspök hálaadó imádsága rekesztette be. Referens. Egyházi élet Szlavóniában. A horvát szlavonországi misszió egyházak köréből veszszük a következő, figyelemre méltó tudósítást. A szlavóniai Imsovaselo községben, a környék magyarságának hazafias összetartására, f. évi május hóban egy „magyar olvasó-egyesiíletet'' alakított Földváry Jenő daruvári ev. ref. lelkész. Ez olvasó-egyesület szept. hó 21-én tartotta meg az évenkint egyszer megtartatni tervezett ünnepélyét. Együtt volt itt a környék magyarsága. Kétszeres erővel vonzotta a Szlavóniában eddig első ily összejövetel és a nagyszellemű Kossuth Lajos születésének emlékezete. Az egylet elnöke egy hazafias buzdító beszédet tartott, a mire az egyesület ifjúsága üdvözleteknek és hazafias énekekben válaszolt. Ezután az elnök elszavalta a „Szózatot", mely után hazafias dalokkal és annak hangoztatásával, hogy a magyar nemzeti érzület munkálása mellett ápolni kívánják a horvát atyafiakkal való békés egyetértést is, bevégződött a programm, hogy aztán magyar zene és az ősi táncz mellett szívből vigadjanak Árpádnak idegenbe szétszórt vérei. Adjon a magyarok Istene a szegény népből alakult egyletnek pártfogókat, a kik olvasmányokkal, a hazafias szerkesztőségek útján lapokkal, egy alkalmas helyiség és egyéb szükségeikben is anyagi támogatással elősegítsék e hazafias szent ügyet. Szept. 23-án pedig Vukovárott, a daru vár-vidéki lelkészi körnek a szerémmegyei ev. ref. papsághoz intézett felhívása alapján 2-od ízben, kevés kivétellel teljes számban (első ízben júl. 9. kevesen jöhettek össze) jött össze a szlavóniai ev. ref. lelkészi kar egy egyetemes lelkészi értekezletre. Első eset egy ily általános összejövetel Szlavóniában. Az értekezlet jegyzőkönyve beszélje itt el az érdekes és jelentős esetet. „Jegyzőkönyv, mely felvétetett Vukovárott, 1902. szept. 23-án tartott ev. ref. lelkészi értekezleten. Jelen voltak: Kulifay Elek tordinczei, Józan Dániel rétfalusi, Kelecsényi Mihály sz.-lászlói, Narancsik Zoltán haraszti, Vásárhelyi Zsigmond banovczei, Tóth Lajos szelistei, Földváry Jenő daruvári ev. ref. lelkészek és Szigeti József kórógyi adminisztrátor, mint Sebestyén Pál lelkész képviselője. Tárgy: Józan Dániel buzgó imával nyitja meg az értekezletet, mely után Földváry Jenő a Jelenések könyve II. r. alapján egy apostoli, ős keresztyéni bibliai irány követésére buzdít; legyen a lelkészi kar összejövetele apostoli, a hit dolgában minden világi elem befolyásától és a politikától teljesen független; bár a külső dolgokban testvérileg öleli magához a világi elemeket is, necsak adminisztráljon, kormányozzon az egyház, hanem az Úr Jézus által alapított apostoli hivatal feladatához képest foglalkozzék szeparative a hit dolgaival is. Adja meg az adminisztrácziónak a magáét, ámde adja meg a hitnek is a mi a hité és pedig nemcsak építő, hanem az Úr hagyatékát hűségesen őriző, tehát ellenőrző hatalommal, hogy az egyház- és Krisztus-tagadók tudományának, a lelkiismereti szabadság köpenyegével takarózó túlcsapongó szabadosságnak semminemű frázis vagy ürügy alatt helyet ne engedjen az egyházban, különösképen pedig az igehirdetés szó- és írásbeli munkáiban. Mert hiszen az Isten-tagadónak is, meg az ördögnek is van lelkiismerete, csakhogy gonosz lelkiismeret az. Ezért a bibliában s az apostoli és ref. hitvallásban letett pozitív keresztyén hit mezején kiterjesztett keresztyén lelkiismereti szabadságnak lehet az egyházban egyedül létjogosultsága, s ez alapon, vagyis egyenesen a Jézus tanítása alapján, a gyülekezetek „angyalai", vagyis az igehirdetők, különösen pedig ezeknek kormányzata gyűlöljék, irtsák az egyházba betolakodó tagadást, melynek a keresztyén lelkiismereti szabadsághoz semmi köze; a „Nikolaiták" és „Bálám" tudományát, „melyeket én is gyűlölök", mondá Jézus, sőt parancsolja az ellenök való fellépést, különben: „ellened megyek", sőt halogatás esetén az Úr az ily egyházat teljes megemésztéssel is fenyegeti. (Jel. 2., 5., 3., 15.) Nyerjen határozott alakot ós szervezetet e hitirány a szlavóniai egyházak, illetve azok lelkészeinek egyetemében; s legyen bár a még szembe sem tűnő mustármag fejlődése hosszas és küzdelmes, a későbbi idő megingathatlan terebélyes fát